Regionális Szakmai Műhelyre FogLak Projekt – TÁMOP

Időpont:  2011. május 3 15.00-18.00h

Helyszín:  BMSZKI nagytermében (Bp. XIII. Dózsa György út 152.)

 

A meghívottak:

Kártyás Irén (Menhely Alapítvány), Maróthy Márta (HKA),  Veres Barbara (Új Szemlélet Csoport), Bene Géza (A Város Mindenkié), Breitner Péter (Tízek Tanácsa), Buzás Endre (diszpécserportál), Győri Péter (BMSZKI), Nagy Zoltán (Menedékház Alapítvány), Vecsei Miklós (MMSZ).

 Moderátor: Ghyczy Gellért (NEFMI)

Ghyczy Gellért: A mai program témáját másfél hónappal ezelőtt találták ki a szervezők. Két tapasztalatot szeretnék megosztani most ez elején: az egyik az az, hogy bármikor elkezdtünk a tolerancia pontokról beszélni korábban, átcsúsztunk abba, ami más városban is megfigyelhető, nem csak Budapesten, hogy politikai türelmetlenség nyilvánul meg a hajléktalan problémával, az utcán élőkkel szemben. A toleranciapontokat nem lehet erről a kontextusról leválasztani.

A másik gyakori eset, hogy mindenki összekeveri a Toleranciapontot, és a túlélő pontot, ami a belügyminisztérium elképzelése volt a probléma kezelésére.

Most először koncentráljunk a toleranciapontok szakmai megítélésére, mert a szakmai írásokból kiderült, különbségek alakultak ki, ezeket jó lenne végigbeszélni.

Ha marad idő, akkor ennek a szélesebb kontextusát is megbeszélhetjük: ebben a helyzetben mit tud tenni e szakma, mi tehető meg, hogyan lehet reagálni.

A meghívóban volt négy kérdés:

·         Mi a véleményed a tolerancia pontok létrehozásáról?

·         Elfogadható e számodra a tolerancia pontok léte, mint az egyes közterületekről kiszorított hajléktalan emberek alvóhelyei?

·         Hogyan ítéled meg a tolerancia pontok jelenlegi működését?

·         Véleményed szerint milyen minimum feltételekkel működhet egy tömegszállás?

Azt javasolnám a kérdések alapján egy bevezető gondolatsort mindenki mondjon.

 

Buzás Endre: Találtam egy írást 1989-ből, amiben Győri Péter arra kéri a MÁV-vezetését, hogy tegye lehetővé a hajléktalanoknak, hogy be tudjanak menni meleg helyre. Ott tartunk, mint 20 évvel ezelőtt?

Azt gondolom, hogy szakmailag nem elfogadható, hogy ily módon jöttek létre a toleranciapontok. Borzalmas állapotú emberekkel találkoztam ott, megrázott amit láttam, heroin-függőt elvonással, nagyon idős embert a földön.

Kártyás Irén: Nehéz válaszolni rá. Nagyon fontos, hogy végigbeszéljük, és levonjuk a tanulságokat, hogy mit tudunk ezekkel az emberekkel csinálni. Előre látható volt, hogy pont a legrosszabb állapotú emberek fognak ottmaradni, hiszen mindenki mást megpróbáltunk elhelyezni. Üzenete a társadalom számára, hogy ez megoldás, és nagyon fontos, hogy mi hangoztassuk, szakmailag nem ez a megoldás.

Bene Géza: Tegnap este kaptam kézhez a toleranciapontokról anyagokat, amiben az volt, hogy ki működtette ezeket: a Máltai Szeretetszolgálat, a Hajléktalanokért Közalapítvány és a Város Mindenkié Csoport aktivistái. Nem tudom ezt ki írta, de ez nem így van. Biztonsági őrök vigyáztak az elesett emberekre, erről azt gondoljuk, hogy a hajléktalanság nem rendészeti probléma, hanem szociális.

Breitner Péter: A Tizek Tanácsa véleményét tolmácsolom: nem elfogadható a tolerancia pontok léte, mindenképpen visszalépésnek értékeljük. A Pilisi parkerdő program és a Fűtött utca tapasztalatait nem használja fel, például. Hajléktalan ellenes lépésnek tűnik, mert ha a „közterületi viselkedést” akarná szabályozni a hatalom, akkor föl kellene vennie a listájára mást, az utcai parkoláson a prostitúción át sokmindent. Még kérdés: mi értjük-e, hogy mi az a tolerancia? A toleranciapontok inkább intolerancia pontoknak tűnnek, inkább legitimálják a világ 99%-t.

Győri Péter: Vita van, úgy látszik. Szerintem szükség van tolerancia pontokra. Mi harcoltunk ezekért 89-ben. Nem dob fel, hogy ugyanabba a gödörbe sikerült beleesni. Hogy jött létre? Úgy, hogy intoleráns közeg alakult ki. Elküldik az embereket a közterületről, de vannak olyan pontok, ahonnan nem küldik el. Szükség van rá, hogy milyen legyen, az a másik kérdés.

Veres Barbara: Tolerancia ponton nem jártam, csak az ügyfeleink elbeszélésére tudok támaszkodni. Lesújtó véleményük volt, az erősebbek feküdtek az ágyakon, gyengébbek a földön. Nem lehet megoldás, mert nekünk szociális intézkedést kell végrehajtanunk és nem hatóságit. Azoknak, akik évek óta utcán élnek, nem hiszem, hogy arra lenne szükségük, ami a tolerancia pontokon van, inkább intenzív szociális munkával lehet nekik segíteni.

Vecsei Miklós: Ha nem akarjuk figyelembe venni, hogy minek a következménye a tolerancia pont, akkor elviselhetetlen, elfogadhatatlan, tarthatatlan. stb. De ez egy teljesen váratlan folyamat része volt. Az aluljáró tisztítás során kompromisszumot próbáltunk kötni, abban a reményben, ha megmutatjuk, hogy tudunk együttműködni, aminek eredménye van, akkor nem jön a kitiltó rendelet. Ami, már tudjuk nem vezetett ide. Amikor a tolerancia pontokat kértük, az egy mentsvár volt, ott had maradjanak. Senki nem tiltotta meg az utcásokat, hogy ott szociális munkát végezzenek, vagy elvigyük őket más helyre. Ami engem megdöbbentett, hogy egy örző-védő emberrel ellátott helyre bementek, akik máshová nem, és fűtés volt, tele volt. Szakmailag nem tudom védeni ezt a helyzetet, kétségbeesett kérés volt. Eltűnődnék ezen a dührohamaim közben. Úgy tűnik, hogy sokkal nagyobb megszorítás jön, fogunk örülni fűtött helyeknek. Nem tudunk szakmai minimumot teremteni.

Maróthy Márta: Számomra elfogadható a léte. Nem megoldás, nem továbblépés, nem szociális intézmény, egy hely, ahol le lehet feküdni. Egy kényszerhelyzet, választhatta volna azt is a MMSZ, hogy a kisujját sem mozdítja, de nem ezt választotta.  A költségeket a főpolgármester fizette ki.

Nagy Zoltán: Számomra nem elfogadható a toleranciapont megléte. Nem sok különbséget látok az aluljáróban össze-vissza fekvő, és a tolerancia pontokon össze-vissza fekvő emberek között.

Ghyczy Gellért: Két egymással ellentétes nézet van. Az egyik vélemény szerint az eddig elért szakmai nívónál lényegesen rosszabb „szolgáltatás”, illetve ilyen intézkedések nem vállalhatók fel szociális szakemberek részéről. Másik vélemény szerint a toleranciapont egy fokkal jobb, mint az utca, és azoknak az embereknek, akiknek ez a két választása van a tolerancia pont jobb.Tolerancia pontok mellett érvelők is elismerték, hogy nem szakmai megoldás, kényszerhelyzet következtében létrejött intézkedés, ami 60 ember túlélést jelentette, számos embernek segített. Ha nincs tolerancia pont, akkor mit lehet tenni ebben a helyzetben, ami jobb megoldást eredményez?

 Bene Géza: A Főváros hozott egy döntést, hogy 13 aluljáróból ki kell a hajléktalanokat költöztetni, semmiféle leírt döntés erről nem volt, sem rendelet, sem jogszabály, a szakma mégis felvállalta, nevét adta ehhez és együttműködött.

Breitner Péter: Elfogadhatóvá tenné, ha ez egy terv és egy struktúra része lenne, nagyon első befogadó hely pl. és kivezető utak lennének belőle. . .

De ha az ellátás részeivé válnak és „intolerálódnak” az évek során, beszorulhatnak emberek. A fűtött utca ugyanezzel a mottóval nyílt meg anno, azóta az ellátás fapadnak tekinti, és végleges elhelyezésnek, ez a riasztó.

 Győri Péter: Szerintem is jobb, mint az utca. Most is harcolni kellett azért, hogy legyen egy-két pont, ahol befogadják azokat, akik a felajánlott helyeket nem akarták elfogadni. Hogy mi mit várunk el egy intézménytől? Lehet nem ugyanazt várja el az utcán élő ember. Oda bementek emberek, senki nem kényszerítette őket. A hajléktalan ellátás gyakorlat. Mi lehetett volna jó megoldás úgy, hogy semmi pénz nincs, és regresszív intézkedések vannak?

 Kártyás Irén: Üzenni kell a megrendelőnek, hogy ennek ára van, ennyibe kerül, kifizeted, vagy nem fizeted. A toleranciaponton alvó emberek maguk kezdték el követelni az intézményes ellátást, ők hívták a diszpécsert, hogy takarítsák fel a vért.

 Nagy Zoltán: Alternatívát pénz nélkül mondani nem tudunk. Had ne örüljön senki neki, hogy ilyen helyet tudunk felajánlani, ahol nem lehet fürdeni.

 Vecsei Miklós: Nem is ezt a helyet javasoltuk toleranciapontnak, nem kértünk rendőri részvételt, azt kértük, hogy ne legyen kényszer.

 Bene Géza: Azok mentek be oda, akik nem akartak bemenni szállóra, ott akartak lenni az aluljáróban, sokan kimentek külső kerületekbe. Az aluljáróban este megjelentek a rendőrök, és addig igazoltatták őket, míg nem mentek be a tolerancia pontra, így az nem egészen pontos, hogy önként mentek be. Sehova nem akartak bemenni, szerettek volna az aluljáróba maradni. Reggel hatig maradhattak szigorúan este nyolctól a toleranciaponton.

 Gosztonyi Géza: Budapesti Forrásközpont: egyetlen rendőrség, politikus nincs itt, úgy látom ez csak a szociális munkások számára probléma. Miért magunk között vitatkozunk ezen? Itt üldözött emberek helyzetét kezeli a szakma, hasonlít a jó rendőr, rossz rendőr esetre, ugyanannak a társadalomnak a rendőre azt mondja: menj ki az aluljáróból, a másik azt mondja: toleráns vagyok, gyere ide. Nem simogatja meg, ugyanúgy megpofozza, ha a minimális szolgáltatás nincs meg. Még olyan új szolgáltatás nem volt, aminek ne lett volna kliense 2 percen belül. A szolgáltatást nyújtónak a felelőssége, hogy milyen szolgáltatást nyújt. Ha nem szociális intézmény, akkor rándítok egyet a vállamon, nem kell mellre szívni, ez egy kibúvó. A szakmának mindig előrébb kell járni. A tolerancia pontok esetében is ezt kellene. Ez a szolgáltatás ezeknek az embereknek inadekvát, ez egy intolerancia pont. Ez csepp a tengerben, egyetlen intézkedés, de sorba kapjuk a szociálpolitikában ezeket az intézkedéseket, és ha elfogadjuk, rosszul tesszük.

 Vecsei Miklós: Nekem nagyon régóta problémám, hogy azért hagyom ott az utcán az ügyfelet, mert nincs jogosítványom megmozdítani. A kényszer miatt többen elfogadták az ellátást, ez azért előmenetel.

 Veres Barbara: Ha az utcán olyan emberek vannak, akiknek a mostani szolgáltatások nem megfelelőek, akkor megpróbálok olyanokat létrehozni, amik megfelelőek erre reagálva. Alacsonyküszöb ellenére konfliktusmentesek nálunk az éjszakák, nem túl nagy a hely, szociálisok által átlátható, és kis befektetéssel megoldható volt.

Győri Péter: Máshonnan látjuk a dolgot. Egészen máshonnan nézem azokat az intézményeket, amikben dolgoztok. Nem ott kezdődik a nem megoldás, hogy kinyitják a pályaudvart, hanem az 5500 férőhely sem megoldás. Mire megoldás? Az intézményen kívüli legalja a toleranciapont. Vállalom, hogy legyen toleranciapont. Attól függ, hogy honnan nézzük: ha holnap bezárnak 300 férőhelyet, és helyette valaki kitalálja a fűtött utcát, akkor ez lecsúsztatása az embereknek, és annak, hogy nyúlunk hozzá egy problémához. Lehet ettől féltek. Nekem is egy kérdés, ha van 30 millió Ft-om télre milyen ellátásra költsük, de ha nincs pénz, nem tudok megfizetni szociális munkásokat, a hajléktalan sem tud megfizetni. Ha ehelyett a MÁV kinyitja a várótermet, és lenyeli a rezsijét, legyen. Nem kényszerítette be oda őket senki. Kitiltották őket az aluljárókból, elmehettek volna máshová is. Élőhelyükhöz közel lett olyan köztér, ahol megtűrik őket. Kérdés, hogy bemenjen-e az utcai szolgálat, vagy ne menjen be, ez a szakmára tartozik, ha már megnyitnak egy közterületet. Elmegy az utcás a közterületre, mitől nem megy be egy váróterembe? Nem rendet teremteni, pokrócot bevinni, ajánlatot tenni: mégis lehetne szállóra menni, stb… Nagyvárosok csinálnak ilyet.

Idén a szakma úgy döntött, hogy nem megy be, mert bonyolult a kérdés, de a jövőben lehet ez komoly kérdés.

Maróthy Márta: Nem arról volt szó ebben a helyzetben hogyan lehet jól megcsinálni. A nevét adta hozzá a szakma jobb híján. Nem volt elemi erejű társadalmi tiltakozás, hogy ne legyen kitiltva senki az aluljáróból. Ebben való részvétel részben kényszer volt, részben annak az elismerése, hogy az utcai szociális munka a bizalom elnyerésért utcára kivitt életmentő szolgáltatásokkal és fölajánlásokkal zsákutca volt. Nagyon lassú folyamat, miközben azonnali segítségnyújtást is ki lehetett kényszeríteni, ezt csináltuk most, és elhelyezett százvalahány embert a szakma.

Ghyczy Gellért: Másik nagy terület, amivel foglalkoznunk kellene az a kompromisszum versus tiltakozás, ellenállás.

 Hozzászóló: Jelenleg egy olyan társadalmi időszakban vagyunk, ahol átrendeződnek bizonyos dolgok. Fontos figyelembe venni két szempontot. Az állam a jelenlegi diskurzusban nem azt mondja, hogy elesetteket látok, gondoskodjunk róluk, hanem más tartalmú felszólításokban keresi a megoldást, akár van pénz, akár nincs. A szolidáris segítségnyújtás módjait, szükségességét hangoztatni kell, és elutasítani, hogy megtorló intézkedések legyenek a következményei egy társadalmi jelenségnek. A hajléktalanság, ha azt mondom, hogy elnyújtott idejű öngyilkosság. Ha az életmentésnek megfelelő reflexekkel, és nem az élettér idejének, terének szűkítésével közelítünk a problémához, lehet, hogy meg tudjuk határozni merre van a szakma útja.

 Kulinyi Márton: Talán soha nem volt ilyen széles nyilvánossága a hajléktalan ügynek, sokan odafigyelnek az utcán lakókra. Toleranciapont rosszul van kommunikálva. A szakma elutasítja a toleranciapontokat, ezt hangsúlyozzuk ki. Más kérdés a politikai alku. Nehéz eldönteni, hogy meddig menjen bele a pozícióban ülő a kompromisszumokba. Ha nem megy bele, akkor elképzelhető, hogy egy folyamat megáll. Egyetértek Győri Péterrel, hivattassák türelmi zónának a tolerancia pontokat, de  mellé kell tenni, hogy ki türelmes kivel? A szakma ad türelmet a politikának addig, míg kialakítják a koncepcióikat.

 Pelle József: Én megerősíteném azt, amit a Géza mondott. Az történik, hogy minden jogszabályi felhatalmazás nélkül embereket küldözgettek össze-vissza a városban és a szociális szakma a saját kis kompromisszumaival volt elfoglalva. Itt ténylegesen jogsértés történt, amit mi szó nélkül tudomásul vettünk. Minden nagyobb jogsértés ilyen kicsikkel kezdődik, majd gondoljunk erre, amikor nagyobbakról lesz szó. Itt többször elhangzott, hogy a hajléktalanok önként mentek be a tolerancia pontokba. Én másképp látom. Ha valaki elhelyezkedett az aluljáró egy szegletében és azt este felrugdossák, hogy menjen innen, mert itt nem lehet, akkor az a legközelebbi pontig fog elvánszorogni, ahol lefekhet. Ezt önkéntességnek nevezni szerintem erős túlzás! Ha megmondjuk valakinek, hogy sehol nem lehet csak egy ponton, az nekem egy kicsit olyan mintha oda be lenne zárva. A legnagyobb probléma, hogy kísérlet sem történt szociális ellátásra. Láthatóan ellátást igénylő embereket betereltünk egy helyre. Meg lehetett volna oldani, hogy valamilyen szociális munka történjen ott. Az utcai szociális munkásoknak nem voltak adottak a munkafeltételek, teljesen más a helyzet, mintha kint találnak valakit az utcán, akinek tudnak segíteni. Szerintem nem kellene megismételni ezt az akciót.

 Ghyczy Gellért: Alapvetően számos megoldás van a jelenlévő szakemberek fejében, ezek kérdések terítéken vannak, de jelenleg arról van szó, hogy a tolerancia pontoknak milyen a megítélése.

 Vecsei Miklós: Egész évben próbáltuk tologatni az eszköztelenségünkkel az embereket, de van megoldhatatlan helyzet. A tolerancia pontokon lévő embereket próbáltuk a tél végére elhelyezni. Vannak, akiket tömeges problémáik miatt (pl. pszichiátria betegek, alkohol betegek, speciális egészségügyi stb) nem tudunk elhelyezni. Nem tolerancia, ha hagyjuk hogy az utcán lévő embernek nagyon rossz legyen, csak azért mert azt mondja, hogy nem megy sehova. Sokan nem alkalmasak a döntésre sem, nekik kell egy kis kényszerítés. Nem lenne jó, ha egymást bántanánk, mindenki törekszik megoldásokat találni egy-egy télen. Vannak egyéb kényszermegoldások is, pl. a Könyvesen minden minimumfeltétel nélkül befogadtak embereket télen, a kisebbik rossz érdekében, de szakmailag nehéz lett volna alátámasztani. Elképesztő volt, hogy a hajléktalanoknak táblákat kellett mutogatni, hogy a rendőrök békén hagyják őket, de mégis azt gondolom, hogy párbeszéd volt a rendőrökkel és közterületesekkel. Ha ennek ellenére valakit elküldtek ennek volt fóruma, ahol lehetett volna szólni. Azt kérem egymásról feltételezzük, hogy mindenki a legnagyobb jó szándékkal cselekszik. Egy-két dolgot hagy tisztázzak. Egy embert egyszer lehet valahova bekényszeríteni, de nagyrészt ugyanazok az emberek voltak bent, azok önként mentek oda. A szociális munkások maguk döntöttek úgy, hogy nem mennek be. Mi a Délit látogattuk, ez nem volt ellátás, iszonyatos helyzetekkel találkoztunk. De ez kényszer szülte megoldás volt.

 Győry Péter: A sajtóban egy rész volt a tolerancia pontokról szóló híradás, voltak más aspektusai is a télnek. Nem ebben merült ki a történet. A másik, hogy mit jelent az önkéntesség? Én azt gondolom, hogy önként mentek be. Az élet kényszer és most új kényszerek jöttek be az aluljáróba. Erkölcsileg is vállalom, hogy én nem éreztem, hogy hajléktalanellátóként nekem kompromisszumot kell kötni. Azért harcoltunk a tp-k megnyitásáért, hogy akik nem fogadják el a többi ellátást azok be tudjanak menni. Van egy regresszív intézkedés sorozat, amire a szociális háló, megpróbál minél több embert elhelyezni, az ellátórendszerben. De lesznek olyan emberek, akik el fognak menekülni az intézkedések elől. Így merült fel, hogy megpróbálunk erőfeszítéseket tenni, hogy akik nem jönnek be, azoknak ott a tartózkodási helyük közelében próbáljunk kiharcolni helyet. A MÁV hajlandó volt megnyitni egy várótermet, és befogadni az aluljáróból kiküldött embereket. Szeretnék hozzászólni, hogy a szociális munkás bemenjen vagy ne menjen be. Az intézményben a szociális munkás a hatalom, de a váróteremben, ha kialakul egy közösség, ott nem, és oda nehéz bemennie egy utcai szociális munkásnak, nem az ő territóriuma. Ez kihívás.

 Somfai Ágnes (Fővárosi Közgyűlés tagja): Mi is tiltakoztunk a Főváros rendelete, az 50.000 Ft-os bírság ellen. Ennek ellenére, Tarlós István felkért engem hajléktalanügyi biztosnak. Nem vagyok optimista, hogy én bármire komoly befolyást tudnék gyakorolni, viszont szerintem a rendszerben szükség van még egy olyan emberre, aki valamit sugdos a főpolgármester fülébe. Szeretném azt közvetíteni, amit a szociális szakma jónak lát és kitalál. Én független vagyok, így talán kevesebb kompromisszumot kell kötnöm. A negatív folyamatok ellen pl. hogy jövőre kevesebb pénz lesz, harcolni kell, mert ha egy kicsit is változtatni tudunk, megéri ezért dolgozni. A város vezetésében a Közterület Felügyelet vezetőjének ebben fontos szerepe van. A legfontosabb feladat a szerződésrendszer kialakítása. Nem értem, mért kellett ezeket koncepció nélkül felmondani. A városvezetésnek ebben a kérdéskörben egyéb dolgokkal is kellene foglalkoznia, pl. a lakásüggyel.

 Gurály Zoltán: Szerintem van akinek jó, ha letud menni egy ilyen tolerancia pontra, és van akit ha csak ide mehet, az megöl. Az utcai szociális munkás valóban nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Egy dolgot tudok biztosan, növelni kell a szabadságukat, az esélyeiket. Ezért szörnyű ez a rendelet, ami megszületett.

 Hozzászóló: Az önkéntességről szeretnék beszélni, ha engem kitiltanak valahonnan nem önként megyek. Ha más közterületekről is elküldik az embereket, akkor hány ilyen pont kell az elhelyezésükre? A Fővárosi Önkormányzat meghozta ezt a rendeletet, a többi önkormányzat is meg fogja hozni.

 Vecsei Miklós: Nem mi hoztuk ezeket a rendeleteket. Gondolom olvastad Győri Péter tiltakozását a rendelettel kapcsolatban. Lehet számítani rá, hogy az összes kerületi önkormányzat esetenként sokkal szigorúbb szabályokat fog hozni. Meg kell mutatni a belügyminiszterúrnak, hogy ha adnak elég időt lehet találni megoldásokat a hajléktalanok elhelyezésére. Ha lenne egy pici pénzünk, még pár embert el tudnánk helyezni. Folyik egy elkeseredett küzdelem, hogy be tudjuk bizonyítani a politikának, hogy ha adnak eszközt, akkor meg tudjuk oldani. Erről szólt ez az ősz, ez volt a kompromisszum. Vannak emberek, akiknek életbevágó, hogy elfogadják a lehetőségeket, és még mindig reménykedünk benne, hogy a rendeletnek legalább ennyi lesz a hatása, hogy ezek az emberek hamarabb elfogadják az ellátást. De könnyen előfordulhat, hogy jövő télen megint tolerancia pontok fognak létrejönni, nincs rá garancia, hogy nem kevesebb ágy lesz, mint egy éve. A koncepció azzal számol, hogy fejlesztés lesz, meghallják a hangunkat és értékelik az erőfeszítéseinket, de nincs rá garancia.

 Maróthy Márta: Én el tudom fogadni, hogy az aluljáróban ne aludjanak emberek, és ha ezt kikényszerítik, még azt is el tudom fogadni, ha föl lehet kínálni nekik valós lehetőségeket. Sikerült nyolcvan valahány embert elhelyezni az aluljáróból, a maradéknál ezt nem nevezem lehetőségnek, ez egy kényszerhelyzet volt. Az elmúlt időben szabadságként fogtuk fel az utcán élőkkel kapcsolatban, hogy ők ott alszanak és a szállóink pedig nem voltak tele ezekkel az emberekkel. Ha egy kényszerhelyzet van, akkor a szállókra jobban bementek ezek az emberek. A következő télen nem hiszem, hogy több pénz lenne, miközben kényszerítő intézkedések vannak. Nagyon közel van az a határ, amikor már nem lehetőségeket mérlegelek. Azt gondolom, hogy minden közterületen való tartózkodást megtiltani, az már az a határ?

 Forgács Béla: Tapasztalataink szerint, sok esetben mumusként jelent meg a tolerancia pont az ügyfeleinknek, és az említésére többen elindultak más ellátási formák irányába. A másik érdekesség, hogy az egészségügyi dolgozók és szociális szakemberek hozzáállása is megváltozott, amikor kiderült, hogy a B terv a tolerancia pont, mégiscsak felvették az embereket.

 Ghyczy Gellért: Most gondolkodjunk el azon, hogy a tolerancia pont az nem jó, de mit lehet tenni ebben a helyzetben? A jövő tél biztosan jön, és nagyjából látható, hogy milyen lesz az ellátás, amiben végig kell csinálni. Mit lehetne tenni, hogy tolerancia pontokra ne legyen szükség? Túl sok pénz nem lesz. Nagyjából a jelenlegi feltételekkel kell számolni.

 Ferencz Norbert: Arra a kérdésre, hogy mit tehetünk nulla forinttal, csak az jut eszembe, hogy például súgunk a klienseknek, hogy hol van üres lakás ahova beköltözhetnek, visszamenőleg kiállított ott tartózkodási igazolással, hogy csak hatóságilag lehessen kilakoltatni.

Volt a zsidó temető üresen álló őrbódéja, ahova beköltöztettünk embert, de kiderült, hogy a kutya kegyeletsértésnek számít, ezért ki kellett költöztetni. Ilyen megoldásokat lehet találni és hatásosak is, de most itt azt kellene mondani, hogy szociális bérlakásokat kellene építeni. 50.000 üres lakás van a Fővárosban, ami lakhatásra szolgálhatna ezeket is fel lehetne újítani. Én örülök, hogy a szociális munkások nem mentek be a tolerancia pontokra, mert ahogy beteszi a lábát egy utcás, azzal elismeri. Nem támogathatjuk, hogy helyettünk egy biztonsági őr tartsa fenn az egészet. Vannak lehetőségek, módok, de mindenképpen azt mondanám, hogy a megoldás a szociális bérlakás.

Ghyczy Gellért: Általában nem úgy merülnek fel ezek a dolgok, hogy tele vagyunk pénzzel, mit szeretnétek csinálni? Szeretném kérni, hogy tartózkodjunk attól, hogy Péter és Miklós ötletének, személyes ambíciójának tekintsük a toleranciapontokat. Egy jelenségről beszélünk, ami mindegy kinek a személyéhez kötődik. Azzal nem jutunk előrébb, ha ezt ilyen szempontból személyesítjük.

 Hozzászóló: A képviselő asszony elmondta, hogy Budapesten sok önkormányzati bérlakás áll üresen, amit arra használnak fel, hogy azoknak a hajléktalan embereknek adja oda, akik bizonyították, hogy tudják fizetni a lakhatást. Legalább hasznosítva lennének ezek a lakások. Ezt kellene erősíteni, ez csak politikai elhatározás és akarat kérdése.

 Maróthy Márta: Én el tudom képzelni az utcáról lakhatásba azonnali verziót, azoknál, akik rátermettek és képesek magukat fenntartani. Most ez egy más téma, most nem erről van szó. Amit én el tudtam pár évvel ezelőtt képzelni, ami már egyszer volt a BMSZKI fenntartásában a Nyugatiban, amit szociális csomópontnak hívtak. Akkor még nem volt szó arról, hogy emberek nem alhatnak az aluljáróban, csak arról hogy akik ott alszanak, azoknak legyen hova menniük. A csomópontokat én úgy képzeltem, hogy minden frekventáltabb közterületen ilyeneket kell létesíteni, de ez egyáltalán nem megy pénz nélkül. Lesznek olyan emberek, akiket csak hosszú idő alatt vagy egyáltalán nem lehet elcsábítani a közterületekről, nekik az élőhelyük közelében kell felkínálni szálláslehetőséget, meg szociális munkát is, de ez sem lesz a jövő télen.

 Veres Barbara: A végére azzal szembesültem, hogy csak egyről beszélünk. Pénz nélkül valóban nem lehet, de minimál költségvetéssel igenis lehetett létrehozni menedékhelyet, ahova olyan emberek bejöttek akik az elmúlt 10-15 évben nem. Nem kellett hozzá sok, egy estére egy polifóm, vajas kenyér, tea és egy szociálismunkás, aki valóban szívügyének tekinti a dolgot és nem biztonsági őr. A nappali melegedőben éjszakára is megy a fűtés így minimum rezsiköltséggel üzemel. Nem voltak túl jó körülmények, az emberek mégis bejöttek.

 Vecsei Miklós: Sok nappali melegedő van, ami éjszaka is üzemel időszakos férőhellyel. A Máltának van egy padlófűtéses terme, ami 20 embernek ad szállást decembertől márciusig, és az országos központ munkatársi önkéntesként dolgoznak ott esténként. Eddig ingyen működött, idén jöttünk rá, hogy lehet rá kérni időszakos férőhelyet. Amiért elkértem a mikrofon, hogy ne gondoljátok, hogy mi nem tudunk olyan követeléseket tenni, hogy pl. az összes munkásszállót bérelje ki a főváros, vagy az összes üres lakást bocsássák a hajléktalan ellátás részére. Tehát egy halom követelést meg tudunk fogalmazni és jelzem, meg is fogalmazzuk. A szociális szakembereknek pedig kötelessége felhangosítani a szociális szféra hangját, ami nem veszi figyelembe a politikát csak az embert. Ez nem áll szemben azzal az időnként kellemetlen és kényszerű tárgyalástechnikával, amit csinálunk. Jó lenne, ha a különböző szinteken mozgó szakemberek tudnának egymásról és figyelnének egymásra.

 Breitner Péter: Pénz nélkül, egyedül a struktúra átalakítás irányába lehet indulni. Az átmeneti szállásokon és éjjeli menedékhelyeken is a bentlakóknak kb. az egyharmada nem oda való, kis anyagi ráfordítással elérhető hogy ezek az emberek szabaduljanak innen és így férőhelyek is szabadulhatnak fel. Annak ellenére, hogy nem vagyok intézmény barát, mégis az a cél, hogy egyes embereket kifele segítsünk az intézményrendszerből, másokat meg befele.

 Győry Péter: Nekem hiányérzetem van. Egyrészt nem mondtatok nulla forintos ötleteket, másrészt nem ejtettünk szót erről az 50.000 Ft-os rendeletről. Ősszel volt egy minimál aluljáró kisöprési akció, akkor mi megfogalmaztunk egy vállalást, hogy van valamennyi kapacitásunk utcai szociális munkásban, befogadó helyben, hogy be tudjanak jönni, akik eddig nem jöttek be. Van egy rendelet, és ha egy ilyen kitiltásos helyzetben egy szociális harcol azért, hogy ez emberek valahol maradhassanak, elősegíti e a rendelet végrehajtását? Ez az igazi kérdés. Nem tudni, hogy a rendeletet végre fogják-e hajtani, de részlegesen mindent végre lehet hajtani. Olyan helyzetben vagyunk, amikor elvileg nekimehetnek az összes közterületen élő hajléktalannak. Ha elkezdik végrehajtani, bekalkulálva azt, hogy az ellátó szervezetek mind tiltakoznak, demonstrálnak, nem fog-e fölmerülni, hogy valamilyen tolerált közterületeket kiharcoljunk? Az igazi probléma nekem az, hogy ha ilyeneket kiharcolunk valóban elősegítjük-e, hogy ezt a rendeletet végre is hajtsák.

 Veres Barbara: Nulla forintos megoldás nincs, de minimális költségvetésűt lehet csinálni. Vannak olyan ügyfelek, akik nem férnek be az ellátó rendszerbe, de nekem van olyan ügyfelem is, aki egyéb paraméterei miatt rengeteg pénzzel sem illeszthető be, az ellátó rendszer semmilyen fokára. Azt gondolom, hogy a hajléktalanokon való segítést azzal kezdeni, hogy kitiltjuk őket innen – onnan, az mindenképpen embertelen. A közterület szerepel a lakcímkártyáján.

 Vecsei Miklós: Létezik egy stratégia Maróthy Márta – Győry Péter, amiben minden ami elhangzott szerepel számokkal, kimutatásokkal alátámasztva, amit érdemes áttanulmányozni. Valószínűleg a télen sokkal több hajléktalan ember volt intézményből kitiltva, mint amennyit kitiltottak a közterületekről, ami szintén nehezen értelmezhető. Jó lenne a saját házunk táján elgondolkozni a sokkal intenzívebb szociális munkán. Nem véletlen szerepel a stratégiában a nyitás az utcára cím, ha el tudnánk kezdeni a struktúra átalakítást, akkor adott esetben anélkül, hogy pénzt kapnánk sok százaléknyi lehetőséget teremthetnénk.

 Buzás Endre: Nehéz zárómondatot mondani. Szerintem rossz módszer a közterületről kitiltás és az intézményből való kitiltás között párhuzamot vonni. A kettő nem hasonlítható össze. A toleranciapontokkal továbbra sem értek egyet ebben a formában, szükség lenne rá, de nem így. A konklúzió a tolerancia pontokkal kapcsolatban, hogy ha adott területen létrehozunk egy ellátást, tolerancia pontot, az emberek akkor is bemennek, ha ez rossz. Megoldható, ha emellett még valaki nyitni akar egy éjjeli menedékhelyet, állami normatívából adott területen, adott embereknek. Sokkal nagyobb feladat a meglévő helyeket felszabadítani.

 Breitner Péter: Nyugat Európában mindig azt lehetett látni, hogy van társadalmi megrendelés, mi hiába várunk rá, itt egyfajta kirekesztősdi van. Ebből következik, hogy a szakma olyan kényszerhelyzetbe kerül, hogy jobban kell magát megszervezni, amiben egy kicsi jó lehet, ha valóban beindul egy hatékonyabb hajléktalanügyi politika.

 Bene Géza: A közterületről kitiltás és az intézményből való kitiltás valóban nem ugyanaz, de reméljük nem lesznek intézményekből sem kitiltások, mert jelenleg a törvény ellenére vannak kitiltva emberek. Akárkit kitiltani, csak bírósági határozattal lehet, addig viszont fenn kell tartani az eredeti állapotot. Nem tűnik elfogadhatónak, ha az intézményvezető és a lakó szóban, elvi kérdésekben nem ért egyet és emiatt tiltja ki. Az 50.000 Ft-os tiltás ellen tiltakozni kell. A rádióban megkérdezték az utca emberét, kilencből nyolcan ellenezték. Végezetül, nem értek egyet azzal, hogy a tolerancia pontok működjenek, meg kell beszélni, hogy mit tudunk tenni, hogy jövő télen ne legyen szükség rájuk.

Kártyás Irén: Érdemes lenne kérdezgetni, hogy mit is gondolnak valójában az emberek, mert nem biztos, hogy a való életben ezek annyira népszerű megoldások. Leragadtam a nulla forintos megoldásoknál. Természetesen nulla forintból nem lehet semmit csinálni, de a tolerancia pontok is pénzbe kerültek, és természetesen tudjuk, hogy nem nulla forintunk lesz. Hamarosan megjelenik a HKA pályázati felhívása és közeledik egy jelentős összegű támogatás és ebben a körben nagyon fontos, hogy ezekkel a pénzekkel mi fog történni, mennyire tudjuk őket hatékonyan felhasználni.

 Buzás Endre: A tolerancia pontokkal, ahogy tavaly is volt, nem tudok egyet érteni. Ha a szakma tolerancia pontokat hoz létre, akkor tegyen bele szakmai munkát.  Fogalmam sincs hogy lehet nulla forintból bármit is csinálni, oldja meg a Fővárosi Önkormányzat, én azt gondolom.

 Ghyczy Gellért: Általában az ilyen kerekasztal beszélgetéseknél, az asztalnál ülök szokták a végszót mondani, de most lehetőséget adok, hogy aki szeretné, zárszóként összegezzen.

 

 

Gosztonyi Géza: Az én nulla forintos változatom az a döntéshozó tolerancia. Az jutott eszembe, hogy tíz évvel ezelőtt Amerikában volt egy rendpárti szociológus, politikus, aki a nulla tolerancia híve volt. Azt vallotta, hogy ezeket az embereket zárják börtönbe. Ma ez az ember arról ír, hogy 2 millió ember van börtönben, és ez a helyzet tarthatatlan. Azt gondolom, hogy ezek az 50.000 Ft-os szankciók ugyanígy a börtönépítési politika építőkövei. A világban a börtönépítés a hadiipar után a legnagyobb üzlet. Ha erre megyünk mi is, hozzájárulunk ehhez. Ugyanezt fogja képviselni az összes kerületben meghozott hasonló rendelet. Hamarosan több százan lehetnek a Fővárosban, akik megkapják ezt a bírságot, de nem tudják befizetni, így átváltják szabadságvesztésre. Ezeknek az embereknek az elzárása, sok millió forintba fog kerülni. Így a nulla forintos kérdés, nem nulla forint mert ez nekünk súlyos milliókba fog kerülni.

 Ghyczy Gellért: Most bezárnánk a mai programot. Nagyon sok kérdést nem tudtunk érinteni, nagyon sok téma maradt, amivel foglalkozni kell. Azt gondolom, hogy erre ezek a fórumok jók is. Egy kicsit érdekes volt számomra, hogy milyen komoly indulatok voltak ebben a vitában, ami érthető is. Nagyon fontos, hogy a felszólalók mindegyike a helyzet megoldását keresi. Nehéz helyzetbe került az ellátó rendszer, mert egy erős türelmetlenség veszi körül a szakmát és, hogy erre ki milyen válaszokat ad, az egy másik kérdés. Sokszor találkozik az ember olyan helyzettel, amikor a lehetetlen és a megoldhatatlan helyzetből kell valahogy jobbat kreálni, mint az eredeti. Ezekben a helyzetekben sokszor nem lehet jót lépni, csak jobbat, mintha egyáltalán nem lépnénk.  Nagyon fontos, hogy mi a hajléktalan ellátásban dolgozó emberek, egymás nélkül nem fogunk tudni létezni, közösen kell javítani ezen a helyzeten.

 Lejegyezte: Füstiné Mária, Nagy Brigitta

TÁMOP 5.3.2. FogLak projekt szervezők

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2018)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2018 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com