Dél-Alföld

Dél-Alföld

Tanítóból lett hajléktalan, hajléktalanból pedig újra teljes életet élő ember, portás. Válása és munkája elvesztése után csúszott ki a talaj Jurth György lába alól.

Végigjárta a földi poklot, de soha nem nyújtotta a kezét alamizsnáért. Azt mondja, imára sem kulcsolta, inkább önmagába kapaszkodott, és Isten tudja, honnan, de elegendő erőt merített az újrakezdéshez.

A megbeszélt helyen jólöltözött, és a borongós júniusi idő ellenére is kedélyes férfi fogad.
— Szeretem Csabát, régen sokat jártam erre — a középkorú, egykori tanító csillogó szemmel fürkészi a várost. Azt mondja, ezentúl gyakrabban látogat a megyeszékhelyre.

Jurth György Békésen született, csaknem harminc év múltán ide is tért vissza. A település az ő régi-új otthona. Munkája, barátai is idekötik, no meg a ház, ahol esténként álomra hajtja a fejét. Kincs számára a hajlék, becsüli mostani jó sorát. Nem csoda, hisz’ Békésen kezdett újra mindent. Egész pontosan 2009 őszén, a hajléktalanszállón. Hosszú út vezetett idáig, és még hosszabb a visszailleszkedésig a társadalomba.

— A válásom után egy aprócska borsodi faluban, Kesznyétenben tanítottam. Albérletben, majd szolgálati lakásban éltem, a pedagógusleépítések idején azonban az én munkámat is megköszönték.
György egy pillanat alatt veszítette el állását, ezzel együtt pedig szerény, de biztos megélhetését. Bánatában verseket, recepteket írt, pásztorbotokat díszített.

— Italhoz nem nyúltam, csak a sok cukros üdítőt ittam és mértéktelenül sokat ettem. Meghíztam, ami előhozta a különböző nyavalyákat. Egy ideig kitartott a végkielégítés, támogattam a felnőtt életbe lépő gyerekeimet, akik közben a lelkemet ápolták.
Aztán a források szép lassan kiapadtak. A számlák meg csak gyűltek és gyűltek.

Végigjárta a földi poklot, de soha nem nyújtotta a kezét alamizsnáért. Azt mondja, imára sem kulcsolta, inkább önmagába kapaszkodott, és Isten tudja, honnan, de elegendő erőt merített az újrakezdéshez.

A megbeszélt helyen jólöltözött, és a borongós júniusi idő ellenére is kedélyes férfi fogad.
— Szeretem Csabát, régen sokat jártam erre — a középkorú, egykori tanító csillogó szemmel fürkészi a várost. Azt mondja, ezentúl gyakrabban látogat a megyeszékhelyre.

Jurth György Békésen született, csaknem harminc év múltán ide is tért vissza. A település az ő régi-új otthona. Munkája, barátai is idekötik, no meg a ház, ahol esténként álomra hajtja a fejét. Kincs számára a hajlék, becsüli mostani jó sorát. Nem csoda, hisz’ Békésen kezdett újra mindent. Egész pontosan 2009 őszén, a hajléktalanszállón. Hosszú út vezetett idáig, és még hosszabb a visszailleszkedésig a társadalomba.

— A válásom után egy aprócska borsodi faluban, Kesznyétenben tanítottam. Albérletben, majd szolgálati lakásban éltem, a pedagógusleépítések idején azonban az én munkámat is megköszönték.
György egy pillanat alatt veszítette el állását, ezzel együtt pedig szerény, de biztos megélhetését. Bánatában verseket, recepteket írt, pásztorbotokat díszített.

— Italhoz nem nyúltam, csak a sok cukros üdítőt ittam és mértéktelenül sokat ettem. Meghíztam, ami előhozta a különböző nyavalyákat. Egy ideig kitartott a végkielégítés, támogattam a felnőtt életbe lépő gyerekeimet, akik közben a lelkemet ápolták.
Aztán a források szép lassan kiapadtak. A számlák meg csak gyűltek és gyűltek.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Szinte egyszerre lettem munkanélküli, rokkantnyugdíjas és hajléktalan. Bulémiában szenvedtem, az egészségem teljesen megroppant. Az orvos azt mondta, ha így folytatom, nem sokat jósol. Összeszorítottam a fogam, és fél év alatt negyven kilót ledobtam. Közben már nincstelenként lopótökből faragtam különféle játékokat, dísztárgyakat, és ezeket árultam a piacon.

Ahogy György helyzete egyre kilátástalanabbá vált, a barátok is elszegődtek mellőle. Ekkor döntötte el, hogy hazatér Békésre. Hajléktalanként jött szülővárosába, ahol egykori tanítványai, barátai, a polgármesteri hivatal dolgozói és keresztanyja támogatására talált.
— Meg kellett szoknom ezt az életformát. Nem egyszer zokogtam, káromkodtam. Kifelé nyugodtnak tűntem, de legbelül mélységesen szenvedtem. Aztán valahogy felülkerekedtem az önmarcangoláson, tudtam, hogy nem adhatom fel. A szociális szolgáltató központ dolgozói segítettek megtalálni a kiutat.

A hajléktalanok közül két-három nehézsorsút György még gyerekkorából ismert. Az élet furcsa mód’ a nyomorúságban sodorta őket újra egymás mellé. Négyen-öten összefogtak, és 2010 júliusától egy szociális bérlakásba költöztek. Aztán ki tanyára, ki albérletbe ment.
— Nekünk sikerült, ami a legtöbb fedél nélküli számára lehetetlen. Talpra álltunk, felkapaszkodtunk a semmiből.

György közben elvégezte a biztonsági őri tanfolyamot, állást kapott. Portásként dolgozik, szolgálati lakása van.
— Nehezen jövök ki a pénzemből, de okosan sakkozok. Tanultam a hibáimból, mindenre van „B” tervem, és hallgatok a megérzéseimre.
Éjjel, amikor saját ágyában alszik, kertészkedésről, főzésről álmodik. Lelki szemei előtt megjelenik egy őszinte társ és egy aprócska gyermekarc.

Utóbbi már valóság. Az első unoka hamarosan megszületik Miskolcon. Ha pedig elég nagy lesz, György mesél majd neki. Önbizalomról, küzdeni tudásról. Arról, hogy a barátainkat érdemes nagyon megválogatni. És arról is, hogy a fájdalmat bizony meg lehet szokni. De nem érdemes.

Dél-Alföld

Szeged - Bécsi körúton élő olvasónk jelezte: ismét hajléktalanok jelentek meg a környéken néhány napja. A ház előtti padokon alszanak, ott végzik a dolgukat, zavarják az ott lakókat. Évről évre visszatérő problémáról van szó.

– Mi csak megpihentünk, sohasem alszunk itt – mondta egy hajléktan férfi a Bécsi körúton, a padon ülve. Élettársával épp beszerzőkörúton járt Alsóvároson. Ismerik azokat, akik a közeli padokra vackolnak be minden évben. – Neveket nem mondok, az arcomat nem adom – jelentette ki az otthontalan. Szerinte veszélybe kerülne.

Szinte napra pontosan egy éve írtunk a problémáról, akkor is a környéken élők hívták fel a figyelmünket a hajléktalanokra. Cikkünk után eltűntek a környékről, de mostanra megint megjelentek. Többek között egy középkorú nő, akivel magunk is próbáltunk beszélni, de nem tudtunk. Nem értettük, amit mond, néhány szó után pedig agresszívvá vált.

– Őt is ismerjük, kiszámíthatatlan, veszélyes – mondja a padon pihenő férfi élettársa. Elmesélik, hogy 15 éve vannak együtt, az utcára kerülésük után jöttek össze. Napról napra élnek, a férfi „lejmolásból", a nő gyűjtögetésből tartja fenn magát. Szinte egész nap együtt vannak, az éjszakát azonban külön töltik. Állításuk szerint így egyszerűbb és biztonságosabb.

– Minden évben felbukkan ez a probléma, pontosan ezért távolítottuk el a Bécsi körút és a Szentháromság utca kereszteződésénél lévő padot tavaly – mondta Gyimesi László önkormányzati képviselő. Idén azonban még nem érkezett hozzá panasz a padokat elfoglaló hajléktalanok miatt.
Ígérte: intézkedni fog.

Életvitelszerű lakhatás és koldulás. Közterületen életvitelszerű lakhatás tilalmának megszegése és a koldulás – ez a két szabálysértés vonatkozhat a Bécsi körúti hajléktalanokra. – A rendőrség a szabálysértések elkövetőjét figyelmeztetheti, helyszíni bírságolhatja vagy feljelentheti – tudtuk meg Szenti Szabolcstól, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivőjétől. A rendőrök az intézkedések során tájékoztatják a hajléktalanokat a számukra ellátást nyújtó intézményekről, akaratuk ellenére azonban nem kényszeríthetik őket oda. Mindkét szabálysértés miatt a közterület-felügyelet is intézkedhet, és helyszíni bírságot szabhat ki. – Amennyiben a hajléktalanok olyan magatartást tanúsítanak, amely az ott élőket zavarja (hangoskodnak, koldulnak), akkor kérjük, tegyenek bejelentést az ingyenesen hívható 107-es segélyhívón – mondta a szóvivő.

Dél-Alföld

Átfogó felmérés készült a közelmúltban a békéscsabai hajléktalanokról. A kutatás célja egy, az Életfa Szociális Szolgáltató Központ és az Egyensúly AE Egyesület együttműködésével zajló, a hajléktalanok reintegrációját szolgáló projekt szakmai megalapozása, a programba bevontak szükségletfelmérése volt.

— A szükségletfelmérést megalapozó kérdőíves adatfelvételen nyolcvan fedél nélküli vett részt — tájékoztatta lapunkat Herczeg Tamás. A békéscsabai szociológus nevével fémjelzett vizsgálatokból egyebek mellett kiderült, az érintettek többsége 1951 és 1960 között (25-en, 31 százalék), illetve 1961 és 1970 között (24-en, 30 százalék) született.

— Nagy részük nőtlen, illetve hajadon (33-an, 41 százalék), mellettük szintén domináns arányban szerepelnek az elváltak (31-en, 39 százalék). Házasságban élő és férjével vagy feleségével valóban együtt élő hajléktalan szinte alig akad, mindössze négynek ilyen a családi állapota — tudtuk meg Herczeg Tamástól. Érdekességként kiemelte, hogy a megkérdezettek negyedét környezete romának tartja, vagy legalábbis előfordult már életében, hogy cigánynak nevezték, miközben a szociális munkások mindössze egy-két kliensről mondják, hogy rasszjegyei alapján a roma etnikumhoz tartozik.

— A válaszadók közel fele hajléktalan életútja során lakott már hajléktalanszállón, éjjeli menedékhelyen. A döntő többség eddigi élete során korábban rendelkezett már ingatlannal, vagy tulajdonosként, résztulajdonosként. Az egyik legfőbb ok, ami miatt megszűnt a hajléktalanságot megelőző legutolsó lakhatás lehetősége, a válás, azaz a partnerkapcsolat megszűnése (20-an), illetve egyéb családi vagy személyes konfliktus megjelenése — hangsúlyozta a szociológus.

Az iskolai végzettség kérdésére is érdekes válaszok érkeztek. Eszerint a nyolc általános iskolai osztályt mindössze ketten nem végezték el. Lényegesen többen, huszonketten (28%) az alapfokot elvégezték. A relatív többség a szakmunkás végzettségűek halmaza (34-en, 43 százalék). Tizennégyen (18%) érettségiztek, a mai munkaerő-piaci kívánalmaknak az ő oklevelükkel sem lehet jó eséllyel megfelelni. Nyolcan pedig (10 százalék) diplomát is szereztek.

Tizenkilencen hivatkoznak a rokkantságukra, betegségükre, amikor a jövedelemszerző tevékenység hiányának okát indokolják. Herczeg Tamás arra is felhívta a figyelmet, hogy a kutatásba bevont csoport több mint felének van valamilyen, orvos által diagnosztizált betegsége. Az összesítés szerint a csoport 83 százaléka (66-an) nem végez kereső tevékenységet

Dél-Alföld

Kecskemét – Közel háromszáz hajléktalan él a városban. Az elmúlt heteket jellemző rendkívüli hidegben a fedél nélküli emberek a fagyhalál árnyékában tengetik mindennapjaikat. Ellátogattunk a Matkói úti hajléktalanszállóra, ahol jelenleg 150-160 százalékos a kihasználtság.

Reggel kilenc óra, mínusz tizenhat fokot mutat odakint a hőmérő. A Matkói úti hajléktalanszállón vagyunk, ahol a nappali melegedő tömve: akik korábban érkeztek, azoknak még jutott szék, ők ülnek, néhányan viszont kénytelenek ácsorogni, hát állnak, szépen, sorban a fal mellett, de legalább meleg van. Sokan vagyunk, mégsem akar szóba állni velünk senki sem. Többnyire csak egy-egy fejrázást, legyintést kapunk, de akad olyan is, aki nyomatékosabban ad hangot a véleményének: „Nem akarok szerepelni, hagyjanak engem békén!"

Közben a terem másik végéből nekünk szegeznek egy kérdést: - Tudják maguk, mit jelent a hajléktalan kifejezés? – döbbenten fordulunk vissza, és keressük meg tekintetünkkel a kérdés gazdáját, végül egy szelíd, mégis élénk kék szempáron állapodik meg a miénk. Nem tudunk válaszolni erre az egyszerűnek tűnő kérdésre. Csak állunk földbegyökerezett lábakkal, körülöttünk a nappali melegedő csendjével és az élénk kék szempárral. – Annyit tesz: naiv, hiszékeny és jószívű ember – kapjuk meg a választ. – Sokunkat a saját családja juttatta ilyen sorsra, ne csodálkozzanak, ha nem szívesen beszélünk.
 

A hajléktalanszállón töltöttük a napot - KÉPGALÉRIA


A rendkívüli hideg miatt a kihasználtság 150-160 százalékos: a Matkói úti 45 férőhelyes nappali melegedő reggel nyolc és délután hat között nyújt ellátást, de nyitva tart egész nap. Az éjjeli menedékhelyen 39 főt tudnak elszállásolni egy éjszakára, délután hat órától másnap reggel nyolcig tartózkodhatnak itt azok, akiknek csak az utcán volna lehetőségük álomra hajtani a fejüket. Biztosítanak ágyneműt, zárható szekrényt és a személyes higiéniához szükséges tisztálkodó szereket, illetve novembertől áprilisig működik a krízis menedékhely 20 matraccal a hajléktalanszálló kápolnájában. – Ebben a helyiségben csak férfiakat altatunk, mert a zsúfoltság miatt a feszültség is nagyobb, mint általában, ezért igyekszünk mindenféle konfliktusforrást kiiktatni. Az alkoholos állapotban lévők külön helyiségben józanodhatnak ki – magyarázza a házi rendet Patai Edit szociális munkás.

„Zéró tolerancia": elsődleges szempont az életmentés

– Az utcán szolgálatot teljesítő szociális munkásaink igyekeznek minden hajléktalant behozni, nehogy megfagyjon valaki. Az a baj, hogy sokan nem hajlandóak otthagyni a tákolmányt, amiben élnek. A mostani nagy hidegben sokszor előfordult, hogy akarata ellenére tettünk be valakit a kocsiba, és vittük a Hoffmann János utcai nappali melegedőbe, vagy a Matkói úti hajléktalanszállóra, ugyanis ilyen extrém időjárási körülmények között az elsődleges szempont az életmentés – tudtuk meg Rigóné Kiss Évától, a Máltai Szeretetszolgálat Kecskeméti Csoportjának vezetőjétől.
 

Az utcán élnek - KÉPGALÉRIA

 

Misi bácsi, a 76 éves, fáradhatatlan önkéntes

A Matkói útról a Hoffmann János utcai melegedőbe egy olyan kocsival tesszük meg az utat, amelyekkel a hajléktalanokhoz is járnak a szociális munkások. Minket Szabó Mihály, a 76 éves önkéntes fuvaroz. – Eredetileg péknek tanultam, de nagyon sütötte a péklapát a kezemet – meséli nevetve. Az idős férfitől megtudjuk a Máltai Szeretetszolgálat Kecskeméti Csoportjánál alapítótag a felesége, ő fertőzte meg Misi bácsit is, aki magát csak mindenesként definiálja: – Ma időseknek vásároltam be, rászoruló családoknak vittem tüzelőt – sorolja a már elvégzett feladatokat, pedig még csak délelőtt van, de a nagy hideg miatt sokkal több a teendő, mint egy átlagos napon.
 

Az intézményvezető elárulta, minden lehetséges módon igyekeznek segíteni a rászorulóknak: meleg és száraz ruhát, valamint emelt szintű élelmezést biztosítanak a hajléktalanoknak, ami azt jelenti, hogy a nappali melegedőn szokásos menü – zsíros kenyér és meleg tea – mellett húsos szendviccsel, különböző konzervekkel, zöldségfélékkel és csokoládéval próbálják növelni az ilyenkor szükséges kalóriamennyiséget. Illetve az immunizálás miatt hetente kétszer vitamint is kapnak a hajléktalanok.

Természetesen minden adománynak örülnek a szervezetnél, de a nagy hidegre való tekintettel elsősorban cipőkből, meleg ruházatból, vastag zoknikból és könnyű, vízhatlan kabátokból mutatkozik hiány. – Valamelyik nap úgy sétált be hozzánk egy fiatalember, hogy három számmal nagyobb cipő volt a lábán és vizes zokni – meséli Rigóné.

Órákkal a látogatásunk után is csak az a pár mondat zakatolt folyamatosan a fejünkben, amelyeket a melegedőben hallottunk. Miért is állnának velünk szóba a hajléktalanok? Hiszen – gondoljunk csak bele, és legyünk őszinték – hányszor állunk meg, hogy adjunk nekik pár száz forintot? Legtöbbünk csak továbbrohan, pillantást sem vet az alamizsnáért könyörgőkre.

Időjárás Budapest




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2018)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2018 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com