Dél-Alföld

Tanítóból lett hajléktalan, hajléktalanból pedig újra teljes életet élő ember, portás. Válása és munkája elvesztése után csúszott ki a talaj Jurth György lába alól.

Végigjárta a földi poklot, de soha nem nyújtotta a kezét alamizsnáért. Azt mondja, imára sem kulcsolta, inkább önmagába kapaszkodott, és Isten tudja, honnan, de elegendő erőt merített az újrakezdéshez.

A megbeszélt helyen jólöltözött, és a borongós júniusi idő ellenére is kedélyes férfi fogad.
— Szeretem Csabát, régen sokat jártam erre — a középkorú, egykori tanító csillogó szemmel fürkészi a várost. Azt mondja, ezentúl gyakrabban látogat a megyeszékhelyre.

Jurth György Békésen született, csaknem harminc év múltán ide is tért vissza. A település az ő régi-új otthona. Munkája, barátai is idekötik, no meg a ház, ahol esténként álomra hajtja a fejét. Kincs számára a hajlék, becsüli mostani jó sorát. Nem csoda, hisz’ Békésen kezdett újra mindent. Egész pontosan 2009 őszén, a hajléktalanszállón. Hosszú út vezetett idáig, és még hosszabb a visszailleszkedésig a társadalomba.

— A válásom után egy aprócska borsodi faluban, Kesznyétenben tanítottam. Albérletben, majd szolgálati lakásban éltem, a pedagógusleépítések idején azonban az én munkámat is megköszönték.
György egy pillanat alatt veszítette el állását, ezzel együtt pedig szerény, de biztos megélhetését. Bánatában verseket, recepteket írt, pásztorbotokat díszített.

— Italhoz nem nyúltam, csak a sok cukros üdítőt ittam és mértéktelenül sokat ettem. Meghíztam, ami előhozta a különböző nyavalyákat. Egy ideig kitartott a végkielégítés, támogattam a felnőtt életbe lépő gyerekeimet, akik közben a lelkemet ápolták.
Aztán a források szép lassan kiapadtak. A számlák meg csak gyűltek és gyűltek.

Végigjárta a földi poklot, de soha nem nyújtotta a kezét alamizsnáért. Azt mondja, imára sem kulcsolta, inkább önmagába kapaszkodott, és Isten tudja, honnan, de elegendő erőt merített az újrakezdéshez.

A megbeszélt helyen jólöltözött, és a borongós júniusi idő ellenére is kedélyes férfi fogad.
— Szeretem Csabát, régen sokat jártam erre — a középkorú, egykori tanító csillogó szemmel fürkészi a várost. Azt mondja, ezentúl gyakrabban látogat a megyeszékhelyre.

Jurth György Békésen született, csaknem harminc év múltán ide is tért vissza. A település az ő régi-új otthona. Munkája, barátai is idekötik, no meg a ház, ahol esténként álomra hajtja a fejét. Kincs számára a hajlék, becsüli mostani jó sorát. Nem csoda, hisz’ Békésen kezdett újra mindent. Egész pontosan 2009 őszén, a hajléktalanszállón. Hosszú út vezetett idáig, és még hosszabb a visszailleszkedésig a társadalomba.

— A válásom után egy aprócska borsodi faluban, Kesznyétenben tanítottam. Albérletben, majd szolgálati lakásban éltem, a pedagógusleépítések idején azonban az én munkámat is megköszönték.
György egy pillanat alatt veszítette el állását, ezzel együtt pedig szerény, de biztos megélhetését. Bánatában verseket, recepteket írt, pásztorbotokat díszített.

— Italhoz nem nyúltam, csak a sok cukros üdítőt ittam és mértéktelenül sokat ettem. Meghíztam, ami előhozta a különböző nyavalyákat. Egy ideig kitartott a végkielégítés, támogattam a felnőtt életbe lépő gyerekeimet, akik közben a lelkemet ápolták.
Aztán a források szép lassan kiapadtak. A számlák meg csak gyűltek és gyűltek.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Szinte egyszerre lettem munkanélküli, rokkantnyugdíjas és hajléktalan. Bulémiában szenvedtem, az egészségem teljesen megroppant. Az orvos azt mondta, ha így folytatom, nem sokat jósol. Összeszorítottam a fogam, és fél év alatt negyven kilót ledobtam. Közben már nincstelenként lopótökből faragtam különféle játékokat, dísztárgyakat, és ezeket árultam a piacon.

Ahogy György helyzete egyre kilátástalanabbá vált, a barátok is elszegődtek mellőle. Ekkor döntötte el, hogy hazatér Békésre. Hajléktalanként jött szülővárosába, ahol egykori tanítványai, barátai, a polgármesteri hivatal dolgozói és keresztanyja támogatására talált.
— Meg kellett szoknom ezt az életformát. Nem egyszer zokogtam, káromkodtam. Kifelé nyugodtnak tűntem, de legbelül mélységesen szenvedtem. Aztán valahogy felülkerekedtem az önmarcangoláson, tudtam, hogy nem adhatom fel. A szociális szolgáltató központ dolgozói segítettek megtalálni a kiutat.

A hajléktalanok közül két-három nehézsorsút György még gyerekkorából ismert. Az élet furcsa mód’ a nyomorúságban sodorta őket újra egymás mellé. Négyen-öten összefogtak, és 2010 júliusától egy szociális bérlakásba költöztek. Aztán ki tanyára, ki albérletbe ment.
— Nekünk sikerült, ami a legtöbb fedél nélküli számára lehetetlen. Talpra álltunk, felkapaszkodtunk a semmiből.

György közben elvégezte a biztonsági őri tanfolyamot, állást kapott. Portásként dolgozik, szolgálati lakása van.
— Nehezen jövök ki a pénzemből, de okosan sakkozok. Tanultam a hibáimból, mindenre van „B” tervem, és hallgatok a megérzéseimre.
Éjjel, amikor saját ágyában alszik, kertészkedésről, főzésről álmodik. Lelki szemei előtt megjelenik egy őszinte társ és egy aprócska gyermekarc.

Utóbbi már valóság. Az első unoka hamarosan megszületik Miskolcon. Ha pedig elég nagy lesz, György mesél majd neki. Önbizalomról, küzdeni tudásról. Arról, hogy a barátainkat érdemes nagyon megválogatni. És arról is, hogy a fájdalmat bizony meg lehet szokni. De nem érdemes.

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Időjárás Budapest




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Videók

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2018)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2018 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com