Dél-Alföld

Szeged - Sátorban élnek, szeretik a gombát, ingyen tüzelnek. Az általunk megismert erdőlakó hajléktalanok még valamiben hasonlítanak egymáshoz: imádják a szépirodalmat.

– Mindenevő vagyok, legalábbis az irodalom terén. Azt olvasom, amit találok. A diktátorokról szóló regények valamiért kifejezetten érdekelnek – mondja Keresztes Béla, aki a spanyol Franco életéről szóló könyvet lapozgatja, amikor a lakhelyéhez érünk. Ő és öccse, Zoltán az 55-ös főút mellett, nem sokkal a Maty-ér után, Baja irányában vert tanyát. A fiatalabb Keresztes tíz éve, Béla három esztendeje jött ki az erdőbe.

„Nincs szavunk, lenéznek minket"

Zoltán épp rizshez forral vizet, és a szalonnát kockázza, ebédhez készülnek. Két sátruk áll, az egyik gyári – ebben tárolják a szerszámaikat, kerékpárjaikat. A másikat ők építették ponyvákból, nejlonokból. Itt alszanak. Újabb telet vészeltek át betegség nélkül.


– Amikor a munkaügyi központban azt kérdezik, miből élünk, annyit mondunk: semmiből. Munkánk nincs, az utolsó melóknál mindig átvertek bennünket, nem fizettek ki rendesen – meséli Béla. Dolgoztak építkezésen, kőműves mellett is a közelmúltban. Mint mondják, valahogy mindig kevesebbet kaptak, mint amennyit ígérték nekik. – Nincs ügyvédünk, nincs szavunk, lenéznek minket, azt csinálnak velünk, amit akarnak – mondja az idősebb testvér. Vasaznak, főleg rézből élnek, mindent behordanak a MÉH-telepre. Az évi 36 ezer forintos fejenkénti segély elmondásuk szerint nem elég semmire. Nagyon vigyáznak az őket körülvevő, felhalmozott tárgyakra, ha nem tennék, mindent ellopnának tőlük. Zoltántól néhány éve még a gyertyáját is elvitték.

Minden relatív

Lakhelyük a maga módján komfortos: a sátruk előtt konyhaasztal, kifeszített kábelen szárítják a ruhákat. Az asztal mellé, téglákra tették a sütőlapot, fával tüzelnek alá. Ezen puhul éppen a három zacskó rizs. Mindkét férfi szeret főzni. – 10 évesen muszáj volt megtanulnunk, a szüleink nem gondoskodtak rólunk, intézetben nőttünk fel – mondja Keresztes Zoltán, miközben a keménységet vizsgálja szakszerűen, fakanállal. Tisztálkodni és mosni lavórban szoktak, a közeli kanális alkalmatlan erre. Nyaranta gyakran elbicikliznek a Tiszáig, szeretnek benne fürdeni.

– Újságot veszünk, rádiót hallgatunk, követjük a napi híreket, de a városba nem vágyunk vissza. Kéthavonta jönnek a máltaisok, néha a rendőrök, de nem bántanak. Néhány hete a Kálvária sugárúti kábellopás miatt látogattak ki utoljára. Arra voltak kíváncsiak, tudunk-e valamit. Mi azonban nem hallottunk semmit.


A harmincas éveikben járó testvérek használják az erdőt: összegyűjtik a tűzifát, gombát szednek, amit be is vizsgáltatnak. Szépen gondozott a sziklakertjük, de kihalt a veteményesük.

– Nem kapott elég árnyékot a paprika és a paradicsom. A virágok viszont hálásak – mutatja Zoltán, közben Béla figyel a rizsre, amely el is készül. Nem maradunk ebédre. Búcsúzáskor Béla azt firtatja: – Mi még csak hagyján, de mi van azokkal, akiknek házuk és családjuk van, de munkájuk nincs? Nekik sokkal rosszabb! Mi legalább csak magunkért felelünk.

Laptop a könyvtárban

Újszegeden, a Lapos mellett, az erdő szélén egyedül él egy férfi. Szívesen mutatja meg a sátrát, de kéri, hogy a nevét ne írjuk le, és azt se, mi a szakmája – könnyen felismernék. Nála is rend van, a szemetet gyűjti, nincs a földön hulladék. Még hűtőt is szerzett, de csak télen üzemel, áram ugyanis nincs hozzá. Ponyvákból és pokrócokból építette a lakot. Ő is vaslapon főz, kedvence a gombapörkölt, a hozzávalót az erdőben szedi. – Nem volt vészes a tél, betegség nélkül megúsztam. A cukrom az egyetlen bajom – mondja. Inzulinnal kezeli magát, az ehhez szükséges eszközöket az erdőben rejtette el, messze a sátrától, nehogy ellopják. Épp a városba készül, postára kell mennie, tiszta ruhát húz. – A máltaisoknál tudok mosni, tisztálkodni. Ha úgy alakul, akkor itthon borotválkozom – mutat a fához erősített törött tükrére.


– Holnap megyek állásinterjúra, remélem, sikerül. Sok e-mailt írok munkaügyben, végre összejöhetne valami. A laptopomat a közeli könyvtárban tartom, onnan küldöm a leveleket, figyelem az álláslehetőségeket – mondja az 55 éves férfi. Ekkor a fejéhez kap, visszabújik a sátrába, onnan kiáltja: – Erről jut eszembe, vissza kell vinnem a Móricz-összest, amelyet kölcsönöztem.

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Időjárás Budapest




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2018)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2018 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com