Észak-Alföld

Dolgoztak biztonsági őrként, élő szoborként, lovak gondozójaként. Takarítottak szélvédőket és kirakatüvegeket. Este egy romos házban húzzák meg magukat, ha pénzük van, angolt tanulnak. Különös hajléktalan sors az övék...

– Ide nézzen, ma jó volt a délelőtt, lesz már mit ennünk! – fogad mosolyogva a hajléktalan szolnoki Orr Gábor és barátja, Bede Csaba. A fiúk megmutatják reggeli szerzeményüket: egy liter tej és három üveg befőtt lapul szatyruk mélyén, egy nénitől kapták ezeket, akit végre valaki meghallgatott.

Nem hétköznapi, a két srác hogyan és miből él: élménybeszámolókat mesélnek idegeneknek izgalmas életükről vagy éppen csak hallgatnak. Szatyrot cipelnek időseknek, szélvédőt mosnak, lovakat csutakolnak.

Soha nem kérnek és nem könyörögnek, emelt fővel várják, hátha végre rájuk mosolyog a szerencse. Mégha pici is az a szerencse... Mint például most: egy hölgy érkezik mellénk, a fiúkat keresi. Saras lett a kirakat, meg kellene takarítani. A srácok bocsánatot kérnek tőlünk, dolgozni is kell, első a kötelesség.

A hátizsákból előkerül az ablaktisztító, rutinos mozdulatokkal kezdik el lemosni a kirakatot. Közben elmondják, bár tényleg nem kérnek semmit, ha kapnak valamit a munkájukért, azt azért elfogadják. Főleg az élelmiszert.

– Ha mi vesszük meg a napi menünket, az igen egyszerű: párizsi, zsömlével. Ezért jó, ha valakitől végre másféle ételt kapunk – teszik hozzá, a kirakat üvege egyre tisztább...

– Jártam én suliba is, de nem végeztem el – meséli Gábor.
– Elkerültem Keszthelyre, ott egy férfi támogatott, beíratott az iskolába, vegyiáru eladónak tanultam. Az érettségi előtt azonban azt is abbahagytam, nem egyszerű az utcán házi feladatot készíteni, merthogy ott sem volt hol laknom.

Megtudjuk, itt, Szolnokon, jó ideje egy romos házban húzza meg magát a két fiatal, ahol se víz, se villany nincsen.
– Van szagunk, ugye? Bocsánat... – mentegetőzik Gabi.
– Pedig itt-ott mindig lemosdunk, ráadásul mindig ügyelek arra, hogy a kabátot, amiben alszok, levegyem, csak azután megyek emberek közé.
Gábor egyáltalán nem tűnik hajléktalannak, errre különösen ügyel. Fotó: Csabai István Gábor egyáltalán nem tűnik hajléktalannak, errre különösen ügyel. Fotó: Csabai István

A ruhámra is vigyázok, nem vagyok hajlandó úgy kinézni, mint egy hajléktalan – a gondolat kissé ellentmondásos, hiszen a srácok tényleg fedél nélküliek.

– Tavaly a külföldi munkát is megpróbáltam – teszi hozzá.
– Amszterdamba utaztam, élő szoborként kerestem a betevőre valót. Reggeltől estig mozdulatlanul álltam egy téren, arcom befestve. Hullott a kalapba a pénz, arra elég volt, hogy kenyeret, cukrot tudtam venni. A koszon kívül az angol nyelv is ragadt rám, az nagyon jó volt... vissza is megyek oda.

Kiderül, Gábornak és Csabának ma is célja a nyelvtanulás, erre gyűjtik a pénzt. Minden nap a kevésből valamennyit félretesznek, hogy hetente egyszer-kétszer be tudjanak ülni egy internet-kávézóba. Itt aztán gyakorta nyitják meg a netes angol könyveket.

– Van, hogy reggeltől estig ott ülünk a gép előtt. Szívjuk magunkba a tudást, jól jöhet az még – teszi hozzá Csaba, majd megsúgja, szeretne ő is külföldön dolgozni, méghozzá Angliában, felszolgálóként.
– Ehhez azonban el kell végeznem a pincériskolát. Jaj, de jó is lenne...! – sóhajt a fiú.

A kirakat csillog-villog, a „megbízó” elégedetten szemléli, majd egy-egy szendvicset nyom a srácok kezébe, köszönetképpen. – Rántott húsos! Nem is tudom, mikor ettem ilyet utoljára – csillan fel Csaba szeme, gyorsan kicsomagolja a szendvicset és élvezettel kezdi el majszolni. Tényleg szép ez a délelőtt.

Egyszer úgyis gazdag leszek!

A huszonkettő esztendős Orr Gábor 2008. szeptemberétől él az utcákon. Pár éve még vasúti kocsikban lakott, nemrégen lecserélte ezeket egy elhagyott, romos házra.

– A legszebb pár hetem a Dunántúlhoz kötődik. Képzelje, szállodában éltem! – mondja a fiatalember, majd elárulja, egy tehetősebb család fizette a „luxuskörülményeket”, ami persze nem tarthatott sokáig, de annál emlékezetesebb volt.

– Egyszer gazdag leszek! Hogy hogyan és miképpen, azt nem tudom. Talán egy szerencsejáték nyereményének köszönhetően, esetleg egy nő segítségével... Vagy talán beállok versenyszerűen bokszolni, hiszen masszív gyerek vagyok! Inkább a ringben adom ki minden dühömet, bánatomat, nem pedig az utcán.

Kerülöm az összetűzéseket, normális életet akarok élni! Van, amikor úgy érzem, feladom ezt az egész küzdelmet. De a tudatomnál sokkal erősebb az életösztönöm: az éhség arra buzdít, keljek fel, keressek munkát, dolgozzak és vegyek valami ennivalót, amivel kihúzhatom másnapig. Majd még egy napig.


Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Időjárás Budapest




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2018)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2018 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com