Észak-Magyarország

Józsika a napokban ismét levelet küldött, üzenete ezúttal zöld postai borítékban és félbevágott lapon érkezett. A rendezettnek tűnő, de nehezen olvasható sorokat jobbra dőlő, szögletes betűk töltötték meg, a látvány kicsit arra emlékeztetett, ahogyan harminc évvel ezelőtt az akkori öregek „letisztázták” az előbb piszkozatban papírra vetett szöveget. Ez persze nem jelentett semmit, a levelet nem Józsika írta. Ő nem tud írni. Valamelyik kényszergyógykezelését töltő sorstársa, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben megszokott tarifa szerint egy doboz cigarettáért leírta helyette az üzenetet: Éva néni nagyon hiányzik, szeretném, ha meglátogatna. Mindig ugyanezt üzeni, mindig más kézírással. A többi mondat nem feltétlenül tőle származik. Korábban például valaki azt írta: hozzon pénzt, gyulai kolbászt és sok süteményt. Ilyesmit ő biztosan nem kért volna. „Éva nénit”, teljes nevén Duberné Dunaveczki Évát inkább az aláírás érdekelte, az ugyanis eredeti volt. Józsika huszonnyolc évesen ennyire képes: ha megmutatják neki hová, odaírja a nevét. Igaz, egyre nehezebben. Éva asszony szerint az intézetben töltött négy és fél év alatt sokat romlott az állapota. Legutóbbi találkozásukkor gépiesen majszolta az asztalra kitett süteményt, nem szólt egy szót sem, csak révetegen elnézett látogatója válla fölött. Mielőtt behozták volna, magabiztosan meg tudta mondani, hány éves, mikor és hol született. Most nem sikerült.

Kívülálló számára nehezen értelmezhető az a fajta kapcsolat, amely a születése óta középsúlyos értelmi fogyatékos emődi K. Józsefet Duberné Dunaveczki Évához, a miskolci hajléktalanokat gondozó központ nappali melegedőjének szociális munkásához köti. A kötelék megmagyarázhatatlan, de korántsem szokatlan. „Éva néni” a hatvan férőhelyes intézményben egy kicsit mindenki pótanyukája, még akkor is, ha védencei olykor idősebbek nála. Melindának, a hatgyermekes fiatalasszonynak például határidőre kellett lakást szereznie, különben az ideiglenesen gondozásba vett gyerekek nevelőszülőhöz kerültek volna. Lászlót a börtönbe kísérte be, nehogy eltévedjen, amit szökési kísérletnek vehetnének. Gyöngyit az abortuszára vitte el. Jó, hogy ott volt, Gyöngyi már a második kérdésnél zavarba jött. Éva néni, segítsen már, eddig hányszor szültem? Duberné megmondta, hogy hatszor, majd az arcokra kiülő döbbenet láttán hozzátette: az illetékes hatóságok Gyöngyi majdan születendő gyermekeit is előre gondozásba vették, az asszony számára a szülés szimpla egészségügyi beavatkozás.

Józsika azonban más volt. Szerencsétlensége, elhagyatottsága még ebben a körben is feltűnt.


Duberné Dunaveczki Éva nem írta le Józsikát

K. Józsefet 2004. március 2-án vették fel az intézmény ügyfelei közé. Iratai nem voltak, szűkszavúan említett valamit arról, hogy menekülnie kellett otthonról. Az előzményekre egy héttel később derült fény, amikor is két rendőr kereste őt a gondozóközpontban. A szótlan fiatalember Emődön lakott gondokság alatt álló szüleivel. Édesapja a szeme láttára akasztotta fel magát. Ő levágta a kötélről, ezért idősebb K. József irgalmatlanul megverte. Akkor menekült el otthonról. Egy idő után bejelentették eltűnését a rendőrségen.

– Akar életjelet adni magáról? – kérdezte az egyik rendőr az irodában. A fiatal férfi ijedten nézte az egyenruhást, a száját hol kinyitotta, hol becsukta.

– Józsika, szeretné, hogy a szülei megtudják, hogy jól van? – sietett a segítségére a szociális munkás. – Ha nem akarja, nem mondjuk meg, hogy itt van.

– Nem – mondta –, nem akarom, hogy tudják.

Duberné a következő hónapokban széles körű levelezést bonyolított le Józsika ügyében. Először az iratait csináltatta meg, majd rendszeres szociális segélyt intézett, és megpróbált utánajárni, kicsoda is tulajdonképpen új ügyfele. A családgondozó irodában akadt róla néhány feljegyzés. K. József 1981. november 21-én született. Tizenöt évesen még a kisegítő iskola negyedik osztályát ismételte, a pedagógusok jegyzőkönyvbe vették, hogy alkata vékony, mozgása koordinálatlan, és vélelmezhetően a látása sincs rendben, ez azonban nem derült ki, mert a sokszor hónapokig hiányzó gyermeket szemorvos még nem látta. A gyanút, miszerint apja nem engedi iskolába, hanem otthon dolgoztatja, akkor nem sikerült igazolni. 1997-ben a szülei válóperét tárgyaló bíró az eljárás alatt látot a feleség gondnokság alá helyezését kezdeményezte. 1998-ban Józsika édesapja eltörte a válás után is vele élő exfelesége kezét, majd miután emberölési kísérlet miatt eljárás indult ellene, a kamaszfiút a gyámhivatal Abaújkéren, intézetben helyezte el. Huszonegy éves korában az intézet apja kérésére hazabocsátotta. Hogy 2001 és 2004 között mi történt vele, Dubernének nem sikerült kiderítenie.

A szociális munkás kezdeményezésére indult igazságügyi elmeorvosi szakvizsgálat megállapította, hogy K. József születése óta középsúlyos értelmi fogyatékos, a Miskolci Városi Bíróság ez alapján P.21.734/2004/11. számú végzésében kimondta, hogy cselekvőképességet kizáró elmebetegségben szenved. Józsikát ekkor gondnokság alá helyezték. Sorstársaihoz hasonlóan hiába kérte, hogy Duberné legyen a gondnoka, szociális munkás hivatalból nem töltheti be ezt a feladatot. Éva néni azonban továbbra is figyelt rá, fogyatékossági támogatást kért neki, elindította a rokkantnyugdíjba helyezését. Mindennek köszönhetően K. József korábbi huszonötezer forintos havi jövedelme csaknem a duplájára nőtt.

A szociális munkások szerint Józsika számára a hajléktalanlét biztonságot és megnyugvást hozott. A teajáraton dolgozók megjegyezték, hogy a zsíros kenyér nagyobb felét mindig az őt kísérő kutyának adja. A Búza téren barátságot kötött egy másik hajléktalannal. Valaki látta őket, amikor a piaci nehézfiúkkal afférba keveredtek, és verni kezdték a barátját, Józsika hősiesen magasba emelte a két öklét, mintha bunyózni akarna, közben riadt arccal ugrált hátrafelé, míg valaki utána nem ment, és lehúzott neki két hatalmasat. (Ez utóbbi ügyből kifolyólag, a verekedés résztvevőjeként garázdaság miatt 20 ezer forintos büntetést is kapott.) Egy időben barátnője is volt, egy idősebb asszony vette magához, öltöztette, kézen fogva sétált vele, még bundát is vett neki, néhány hét után Józsika azonban megszökött tőle.


2005. július 22. és október 12. között Józsikának saját ágya és szekrénye volt az átmemeti szállón
Móricz Simon

– Nem bírtam, hogy folyton ugrált rajtam – vallott Éva néninek még intim titkairól is. Duberné akkor rábeszélte Józsika gondnokát, hogy fizesse be a fiatelembert az átmeneti szállóra. 2005. július 22. és október 12. között Józsikának saját, állandó ágya és szekrénye volt, és ha a szobán többekkel kellett is osztoznia, volt egy hely, ahová bármikor hazamehetett. Józsika dolgozott, a Búza téren takarított, amit a nap végén egy marék apróval fizettek ki, Julianna asszony személyében pedig barátnője is lett, akivel kézenfogva sétálgattak a városban. Julianna egy ötvenéves hajléktalan asszony volt az Avas-lakótelepről. Élettársa, M. Ferenc október 12-én szabadult a börtönből.

Éva nénit október 13-án az a hír várta, Józsikát este elvitték a rendőrök. Azzal gyanúsítják, hogy foglyul ejtette és többször megerőszakolta a barátnőjét. Dubernével megfordult a világ. A kapitányságon elé tettek egy jegyzőkönyvet, amely szerint a feljelentő vallomása, a helyszíni szemle, az előállító járőrök és K. József gyanúsítottkénti vallomása alapján őrizetbe vették. Utóbb kiderült, Józsika vallomása abból állt: én nem csináltam semmit, de a jegyzőkönyvet így szokás kitölteni. Az iratok szerint K. József és J. Julianna 17 óra 20-kor egy üveg műanyag palackos bort vásárolt az Avas-lakótelep lépcsőjénél található Fincsi büfében, majd 17 óra 20 és 20 óra 30 perc között a férfi a büfé mögötti területen erőszakkal fogva tartotta a nőt, letépte a ruháját, és ez idő alatt négyszer megerőszakolta. Miután Józsika cselekvőképességet kizáró elmebetegségben szenved, a bíró a budapesti Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe szállíttatta őt.

Ez teljes képtelenség, gondolta magában Éva asszony, könnyű lesz bebizonyítani, hogy Józsika a légynek sem tudna ártani, nemhogy valakit órákon át fogva tartani, pláne megerőszakolni. A gondnoktól kapott meghatalmazás birtokában eljárt a meghallgatásokra, végigülte a tárgyalást is. Kiderült, hogy Julianna asszonyt egy üveg borért küldte el a párja, az asszony azonban Józsikával töltötte az estét, és amikor órák múlva előkerült, azzal magyarázta késést: Józsika fogva tartotta, és többször megerőszakolta. M. Ferenc, aki aznap szabadult a börtönből, úgy gondolta, jobb, ha nemmaga tesz igazságot, kézenfogta az aszszonyát, és bementek a kapitányságra feljelentést tenni. A tárgyalásra már el sem mentek. Duberné a népkonyhán találkozott velük, figyelmeztette őket, hogy elővezettetik őket, ha nem lesznek ott a következő alkalommal. Éva néni, visszamondjuk az egészet, visszavonjuk a feljelentést - mondta a nő. Duberné ekkor kissé megnyugodott. A második tárgyalási napon J. Julianna a bíróságon megpróbálta visszavonni a feljelentését. „Asszonyom, ez nem játék” – mondta neki a bíró –, „ha visszavonja a feljelentését, a nyakába varrom a perköltséget, ami több százezer forint lesz”. J. Julianna ezek után fenntartotta a vallomását. A beidézett szociális munkások, és a többi tanú Józsika gyámoltalanságát bizonygatta, a nőgyógyász pedig azt írta szakvéleményében, hogy J. Juliannát nem erőszakolták meg. Az ügyésznő azonban fenntartotta a vádat, és többször is hangsúlyozta, hogy K. József nem védekezik, ami egy ártatlanul vádolt ember esetében elvárható volna. „Józsika, mondjon már valamit” – unszolta halkan Éva asszony a fiatalembert, amikor a bíró megszólította. Józsika akkor felállt és reszketeg hangon azt mondta: „Én nem csináltam semmit.”

A bíróság K. Józsefet bűnösnek találta, és kényszergyógykezelését rendelte el. A bíró elsősorban Éva asszonynak címezte mondandóját az ítélet indoklásakor. „Nem börtönbe küldöm őt, hanem intézetbe, ahol félévente felülvizsgálják az állapotát”. A kirendelt védő is Éva asszonyt próbáltamegygyőzni arról, hogy szükségtelen fellebbezni, Józsikának jó helyen lesz a Kozma utcai intézetben.

Az IMEI-ben reggel nyolctól van látogatás. Éva asszony első alkalommal a 3 óra 42-kor induló vonattal utazott, nehogy elkéssen. Sorba állt a kapu előtt, leadta a telefonját, kiürítette az összes fémtárgyat a zsebéből. Jó háromnegyed órát ültek egymással szemben egy asztalnál, csendesen beszélgetve. A csokimikulást és a megmaradt süteményt kidobta, a bentlakók ugyanis csak gyümölcsöt vihetnek fel a szobáikba.

Józsikát félévente bíróság elé viszik, ahol az orvosi szakvéleményben leírtak alapján szinte automatikusan meghosszabbítják a kényszergyógykezelését. Éva aszszonynak valaki azt mondta, nem valószínű, hogy születésétől fogva tartó elmebetegségét egyszer majd gyógyultnak nyilvánítják. Legfeljebb akkor kerülhetne ki, ha átszállítanák valamelyik pszichiátriára. A Miskolc környéki pszichiátriák viszont csak olyan beteget fogadnak, akiket korábban előgondoztak. Arra, hogy a budapesti IMEI egyik lakóját előgondozzák, egyik sem vállalkozott, pedig Duberné már azt is felajánlotta, elviszik autóval az előgondozásra az intézet munkatársát.

Nemrégiben, mikor telefonon érdeklődött Józsika felől, az ápolónő azt mondta neki: tartsa már egy kicsit, Józsika kezelőorvosa szeretne mondani neki valamit.

– Nézze hölgyem – mondta egy reszelős hangú nő a vonal másik oldalán – jobb lenne, ha nem telefonálgatna ide, a betegünknek kifejezetten káros, hogy ilyen erősen kötődik magához. Maga nem hozzártartozó, nem is gondnok. Mindenkinek jobb lenne, ha elfelejtené ezt az embert. Miért érdekli egyáltalán, hogy mi van vele?

Duberné egy pillanatra úgy nézett a telefonra, mintha legalábbis rázna a kagyló. Azután azt mondta: tudja, én vagyok a szociális munkása.

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Időjárás Budapest




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Videók

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2018)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2018 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com