Észak-Magyarország

Észak-Magyarország

Miskolc - Autószerelőként dolgozott, később rendőr lett, majd egy budapesti cégnél dolgozott. Kilenc éve viszont az utcán él a miskolcszerte ismert hajléktalan. Állítja: büszkesége miatt került az utcára.

A kiürült sétálón száguldok vasárnap. Bár a napsugarak melegítenek, az idő csípős, ezért meglepődöm, mikor a Pátriánál bepillantva meglátok két hajléktalant úgy berendezkedve, mint akik nem mennek el onnan még jó sokáig, mintha nem is a tél közeledne. Rájuk ismerek, ez a törzshelyük évek óta. Közelebb megyek, az egyikük éppen bort vesz elő a háta mögül, majd gyorsan vissza is dugja, mikor észrevesz. Aprótól dudorodó zsebembe nyúlok, odaadom nekik, közben kérdezem: miért vannak még mindig kint, este fagyos az idő, nem lenne jobb a Vöröskereszthez menni? - Nem lesz nekünk itt semmi bajunk - mondják egyöntetűen. Vackukat a szebb napokat is látott, jelenleg a B52 feliratot viselő épület bejáratánál rendezték be. A szórakozóhely jó ideje bezárt, nem zavarnak itt senkit. Az egyik férfi a hideg lépcsőn ücsörög összehúzva magát, a másik színes ágyneműkből létrehozott kis vackán gubbaszt, mögötte összegöngyölt pokrócokból párnák tornyosulnak. Utóbbi láthatóan nagyon szeret beszélni, és később kiderül, ezzel is összefügg, hogy nem hajlandó elmenni az utcáról, pedig lenne lehetősége rá. Mikor megkérdezem, hogyan kerültek ide, azt mondja mosolyogva: jó gyorsan. Majd mesélni kezd.
Jól indult az élete

Sulyok Tibor Zoltánnak hívják és persze nem hajléktalanként indult az élete, úgy kezdte mint bárki más abban az időben. '67-ben végzett az elemiben, majd munka mellett a Földes Ferenc Gimnáziumban tanult, akárcsak a hat testvére. Eleinte autószerelőként dolgozott, de olajallergiát kapott, később több átképzéssel számos munkahelye volt: dolgozott a BÁÉV-nél, szakszervezeti főbizalmi volt, majd vájár lett, utána 8 évig rendőrként szolgált, végül egy pesti cégnél vállalt munkát. Ez volt a legutolsó munkahelye, vagyis... 3 hónapig dolgozott egy dunaújvárosi cégnél, de ennek a történetnek csúnya vége lett, ugyanis az akkor már hajléktalan férfit berántották egy hitelbe. De ne szaladjuk ennyire előre.

- Egész életemben dolgoztam, hozzá vagyok szokva a kemény munkához és igen hajszoltam a jó létet. Négy saját házam volt, ma egy sincs. Hogy jutottam ide? Kétszer 15 évnyi házassággal... - mondja viccelődve. - Az első házasságom '85-ben bomlott fel. Görömbölyön laktunk, de az asszony városiasodni akart, ezért beköltöztünk az akkori Oszik István utcára, ez a ház válás után megmaradt az ex-feleségemnek és két gyerekünknek. Hazaköltöztem 1,5 évre a szüleimhez a Csabai kapuba. Később született még egy gyerekem egy barátnőmtől, majd 35 éves fejjel megismerkedtem egy 18 éves lánnyal. Ő lett a második feleségem. Négy gyerekem született ebből a házasságból - mondja, majd arckifejezésemet látva huncut mosollyal felemeli a kezét és maga mögé a falra mutatva közölte: "igen, már gondoltam is rá, hogy egy táblára kiteszem, hogy Sulyok Tibor Zoltán gyerekgyártó kisiparos." Cigire gyújt, úgy mesél tovább. - Hol is tartottam? - kérdezi, majd félbe is szakítja magát, kéri hajléktalantársát, tegyen közelebb egy félbevágott műanyag flakont. A vízzel félig töltött "hamus"-ban tucatszám úsznak a csikkek, "nem szemetelünk" teszi hozzá magyarázatképpen. Nem tudom nem észrevenni, hogy a mesélő otthontalan szépen, érthetően, jól fogalmazva beszél. Szavaiban nincsen düh, tényeket állapít meg, amit itt-ott humorral fűszerezve ad elő.

- Hol is... ? - kezdi újra. - Igen! A második feleségemmel először albérletben laktunk az Árpád utcán, később a lakás a miénk lett, eltartási szerződést kötöttem a tulajdonos nénivel. Pont abban az időben volt egy négyesem a lottón, abból tudtam kifizetni a szükséges összeget, amivel végleg a miénk lett a ház a néni halála után. Ebben az időben dolgoztam rendőrként még a Rudason. A második nejem rábeszélt, hogy költözzünk Kázsmárkra, így eladtuk az Árpád utcai lakást és kiköltöztünk '94-ben. Majd arra is rábeszéltek, hogy vegyek egy telket Halmajon. Itt építkezni kezdtünk, 2,2 millió hitelt vettem fel, lett egy két szintes ház, garázzsal, ami kell. Már ide született meg a negyedik gyerekünk. Majd a feleségem közölte, hogy kinézett egy házat Ináncson költözzünk át oda. Akkor már híddarú-vezetőként dolgoztam egy pesti cégnél. Ináncsra költöztünk, ezt követően történt, hogy az asszony megismerkedett egy másik férfival, akivel összeszűrte a levet. Megtudtam, kiadtam az útját. Később a házat eladtuk - ami egyébként a négy gyerek nevén volt, mi haszonélvezők voltunk - én a hatodrészét kaptam meg a pénznek. A budapesti munkát otthagytam és a Lyukón néztem ki egy víkendházat, amit a házból kapott kis pénzből leelőlegeztem. Nemsokkal korábban apám is meghalt és négy, még élő nővérem lemondott a javamra az örökségéről, de testvérbátyám azt mondta: kell a fiának a ház. Meg is egyeztünk, hogy kifizet, abból rendeztem volna a lyukói ház teljes vételárát. De nem kaptam meg tőle az ígért pénzt, a Lyukóról pedig el kellett jönnöm. Ez 2001-ben történt - mesélte a férfi.
Hova ment? - kérdeztük.

- Ide - mutat körbe - az utcára. Majd arról kérdeztük, miért nem ment valamelyik testvéréhez, miért nem kért valakitől segítségét? "Nekem is van büszkeségem" - válaszolta határozottan Sulyok Tibor Zoltán.

- A testvérbátyám felajánlotta, hogy menjek idősek otthonába - meséli tovább. - El is mentem megnézni. Komolyan mondom olyan mint a Hilton. De nem akarok odamenni. Egész életemben emberek között voltam, jöttem-mentem, ahogyan akartam. Ráadásul le akarják vágni mind a két lábamat. Nézze meg! - majd mutatja is. Nadrágja szárát felhúzta egy darabon, hogy láthatóvá váljon a kékesfeketére színeződött bőrfelület. Mélyvénás trombózis és érszűkület - mondja a diagnózist miközben visszarendezgeti nadrágját. Nem nagyon tudok járni - emeli meg az elhasználódott kék színű botot - most, hogy leállt a villamos, sehova sem tudok eljutni. Pedig járni kellene az orvoshoz. De a bárium kenőcsöt sem tudom kiváltani és a kötést sem tudom minden nap cserélni.

Beszélgetésünk alatt többször is félbeszakítottak, kiderült ebből, hogy a két hajléktalan férfi komoly társadalmi életet él. Más, arra járó hajléktalanok állnak meg egy-két szót váltani, de a szemetet levivő lakókat is messziről név szerint köszönti Sulyok Tibor Zoltán. Majd azt magyarázza nekem: az ittlakók, és a környékbeli boltosok közül többen segítenek nekik ezzel-azzal. Abból a pénzből nem igazán tudna megélni, amit rokkantnyugdíjasként kap. Állítása szerint 44.800 forint a nyugdíj, amiből három éve havi 17 ezer forintot vonnak, ugyanis egy dunaújvárosi munka reményében "üzletemberek" belerángatták egy autóhitelezésbe.


- Az ügyvéd mindent elrendezett, meglett a nevemre az autó, amit hamarosan el is adott a tényleges tulajdonos, én azóta is ezt nyögöm. Három hónapig dolgoztam is a férfinek, de összesen 30 ezer forintot kaptam, csak azért mai napig tartozik nekem 510 ezerrel. A gyógyszereim 23 ezerbe kerülnek, ugyanis a közgyógyigényemet visszautasították. Ha ezeket mind kiváltom egy forintom se maradna - mondja tényszerűen sorolva az életében bekövetkezett további katasztrófákat. Majd lemondóan hozzáteszi, 9 éve van az utcán és valószínűleg már itt is marad.

Kérdésünkre elmeséli, néhány gyereke időnként meglátogatja, akiknek mind jó állása van, illetve két lánya a jogon tanul, az egyik pedig még kiskorú, utána még gyerektartást fizet. Elmesélte azt is: mind a két ex-felesége hívta már, hogy menjen vissza hozzájuk, segítenek talpra állni. Mikor rákérdezünk, hogy miért nem megy, csak visszakérdez a lábára mutatva: "Nyűgnek?"

A történetet a másik férfi, aki csak annyit árult el, hogy Gábornak hívják és 13 éve él az utcán szinte teljesen csendben hallgatja végig, csak néhány hitetlenkedő megnyilvánulásomra kezd el bólogatni, jelezve, hogy a másik férfi minden elhangzott szava igaz. Időközben a hallgatóság létszáma is megnőtt, további 3 hajléktalan csatlakozott a kis társasághoz. Szavaikból kiderült, kivétel nélkül egy rosszul végződött házasság és 1-2 kudarc után jutottak az utcára.
Bemegy majd, ha tud a hajléktalanszállóra

Az árnyékos helyen állva lassan, de biztosan kúszott fel a hideg a talpamon keresztül. Ezért visszatérek a legelső kérdésemre. Miért nem mennek be legalább éjszakára a hajléktalanszállóra.

"Háromszor annyian vagyunk, mint amennyi hely lenne." "Nem engednek be, ha ittunk." "Mert pofára osztályoznak" - felelik kórusban. Majd újra Sulyok Tibor Zoltán veszi át a szót: „ha egy kicsi alkoholt ittunk, nem engednek be. A bejáratnál szondáztatnak minket. Viszont egész nap az utcán vagyunk, a bor pedig melegít. Ráadásul túl sok a jelentkező és kevés a férőhely. Szóval majd bemegyünk, ha tudunk”...néhány szó után, elköszönök, elindulok, összébbhúzom magamon a kabátot, mert egyre hidegebb van...

Észak-Magyarország

Nyolcvan százalékkal több a tbc-s beteg Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, mint tavaly ilyenkor, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is megnőtt a megbetegedések száma. Budapesten a tuberkulózis elsősorban a hajléktalanok között terjed, de az egészséges, jó higiénés körülmények között élők is elkaphatják - mondta az InfoRádiónak Somfay Attila, a Szegedi Tudományegyetem Tüdőgyógyászati Tanszékének vezetője.

Bár országosan folyamatos a csökkenés, akadnak olyan területek, ahol évek óta sok a tbc-s megbetegedés. Ilyen Borsod-Abaúj-Zemplén megye is - mondta az InfoRádiónak a Szegedi Tudományegyetem Tüdőgyógyászati Tanszékének vezetője, aki hangsúlyozta: a rizikócsoportba leginkább a szegények és azok tartoznak, akik nincsenek tisztában az egészségtudatos életmóddal.

Somfay Attila hozzátette: Budapest is veszélyeztetett, a sok hajléktalan miatt. A szakértő kiemelte: bár a tuberkulózis a rossz körülmények között élők betegsége, azok is megfertőződhetnek, akik jó körülmények között élnek, hiszen könnyen el lehet kapni a betegséget, főleg akkor, ha az immunrendszerünk legyengült.

A tbc a huszadik század elején halálos betegségnek számított, most azonban már jók a gyógyulási esélyek, mert vannak korszerű készítmények - mondta Somfay Attila, hozzátéve: fontos a felismerés, mert a tuberkulózisnak alattomosak, nem jellegzetesek a tünetei. Tartós köhögés, köpetürítés, hőemelkedés, gyengeség és éjszakai izzadás esetén érdemes orvoshoz fordulni.

Ma már csak azokban a megyékben kötelező a tüdőszűrés, ahol évente 100 ezer lakosra több mint 25 új tbc-s beteg jut. Tavaly országos átlagban százezer lakos közül 15 kapta el a betegséget, ezzel az esetszámmal pedig a közepesen fejlett és kiváló járványügyi helyzetben lévő európai országokhoz csatlakoztunk - emelte ki a tanszékvezető.

Észak-Magyarország

A Fidesz április 15-ei közleményében leszögezte, hogy amíg a bajba jutott hitelfelvevők helyzetének rendezése érdekében megállapodás nem születik, addig a következő kormány fenntartja a kilakoltatási moratóriumot. Aki túlköltekezte magát, időt nyert tehát. A szociális lakásokban lakók helyzetéről viszont kevés szó esik, pedig ők is úsznak az adósságban, csak nem vettek fel milliós hiteleket.

Az ügy elsősorban nem romakérdés - szögezi le még a kocsiban Juhász Péter, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa, akivel az ózdi Hétes telepre tartunk. Kétségtelen, hogy a legszegényebb rétegekben felülreprezentált cigány lakosságot érinti a legnagyobb számban a kilakoltatások ügye, de ez nem csak róluk szól, hiszen szociális lakásokban nem csak cigányok élnek Magyarországon. Mi mégis az egyik legszegényebb ózdi cigánytelepre tartunk, amely Juhász Péter szerint állatorvosi lova a problémának.

A 3-400 fős telepnek minden lakója szociális lakásban él, senkinek sem tulajdona az ingatlan, amelyben meghúzza magát. Nem túlzás, ezekben az épületekben lakni nem is lehet talán, aki itt él, valóban csak meghúzza magát. Se ajtó, se ablak a házakon, az asszonyok egykedvűen söprögetnek a porta előtt, néha rászólnak az utcán csapatostul és túl hangosan vonuló gyerekekre, a férfiak kocsikat tolnak, visznek valamit, hoznak valamit, az idősebbek a ház előtt üldögélnek. Amint odaérünk, körbevesznek minket a helybeliek. Melyik tévé? - kérdezik a kamera láttán, nem könnyű elmagyarázni.

A gyilkosság óta, amikor Erzsike nénit megölték idegenek, mert nem hétesiek voltak, még több problémát okoz nekik a sajtó. "Azt írta valamelyik, hogy itt Hétesbe' mi megöltük az utolsó magyart" - mondja egyik beszélgetőtársam, a 21 éves Alex mosolyogva, közben fejét rázza. Nem a tragédián mosolyog, mindenki szerette az idős asszonyt a telepen. Azt kérdezi tőlem, tudok-e munkát, mert csak a hónap végéig van szerződése. Ők szedik a szemetet a környéken. Nem tudok, de azért beszélgetünk. 


A cigánytelepen egy-egy család csak alkalmi munkából, segélyekből és családi pótlékból él. Ez havi 80-100 ezer forintnál csak nagy ritkán jelent több pénzt - tudtuk meg a hétesiektől. Ha ebből a pénzből még büntetéseket is kell fizetni, legyen az egy kivilágítatlan kerékpár miatti bírság, vagy egyéb szabálysértés, bedől a családi büdzsé.

A TASZ szerint sok esetben csak a késedelmi díjakkal megemelt büntetések jutnak el a telepre, nem adnak elég lehetőséget a nincstelen embereknek a törlesztésre. Mivel a be nem fizetett bírságokból előbb-utóbb börtönbüntetés is lehet, a TASZ hamarosan ügyvédet visz a hétesieknek, hogy átvizsgálják a keletkezett irathalmokat.


A szociális lakásokban élőket nem védi a meghosszabbított kilakoltatási moratórium, az ő adósságaikkal szemben kevésbé toleráns a hatalom, bár a helyzetük ugyanaz - véli Juhász Péter, aki szerint ezeket a problémákat egyenként meg kellene oldani ahelyett, hogy továbbra is hajléktalanokat gyártsanak az önkormányzatok.

Észak-Magyarország

Józsika a napokban ismét levelet küldött, üzenete ezúttal zöld postai borítékban és félbevágott lapon érkezett. A rendezettnek tűnő, de nehezen olvasható sorokat jobbra dőlő, szögletes betűk töltötték meg, a látvány kicsit arra emlékeztetett, ahogyan harminc évvel ezelőtt az akkori öregek „letisztázták” az előbb piszkozatban papírra vetett szöveget. Ez persze nem jelentett semmit, a levelet nem Józsika írta. Ő nem tud írni. Valamelyik kényszergyógykezelését töltő sorstársa, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben megszokott tarifa szerint egy doboz cigarettáért leírta helyette az üzenetet: Éva néni nagyon hiányzik, szeretném, ha meglátogatna. Mindig ugyanezt üzeni, mindig más kézírással. A többi mondat nem feltétlenül tőle származik. Korábban például valaki azt írta: hozzon pénzt, gyulai kolbászt és sok süteményt. Ilyesmit ő biztosan nem kért volna. „Éva nénit”, teljes nevén Duberné Dunaveczki Évát inkább az aláírás érdekelte, az ugyanis eredeti volt. Józsika huszonnyolc évesen ennyire képes: ha megmutatják neki hová, odaírja a nevét. Igaz, egyre nehezebben. Éva asszony szerint az intézetben töltött négy és fél év alatt sokat romlott az állapota. Legutóbbi találkozásukkor gépiesen majszolta az asztalra kitett süteményt, nem szólt egy szót sem, csak révetegen elnézett látogatója válla fölött. Mielőtt behozták volna, magabiztosan meg tudta mondani, hány éves, mikor és hol született. Most nem sikerült.

Kívülálló számára nehezen értelmezhető az a fajta kapcsolat, amely a születése óta középsúlyos értelmi fogyatékos emődi K. Józsefet Duberné Dunaveczki Évához, a miskolci hajléktalanokat gondozó központ nappali melegedőjének szociális munkásához köti. A kötelék megmagyarázhatatlan, de korántsem szokatlan. „Éva néni” a hatvan férőhelyes intézményben egy kicsit mindenki pótanyukája, még akkor is, ha védencei olykor idősebbek nála. Melindának, a hatgyermekes fiatalasszonynak például határidőre kellett lakást szereznie, különben az ideiglenesen gondozásba vett gyerekek nevelőszülőhöz kerültek volna. Lászlót a börtönbe kísérte be, nehogy eltévedjen, amit szökési kísérletnek vehetnének. Gyöngyit az abortuszára vitte el. Jó, hogy ott volt, Gyöngyi már a második kérdésnél zavarba jött. Éva néni, segítsen már, eddig hányszor szültem? Duberné megmondta, hogy hatszor, majd az arcokra kiülő döbbenet láttán hozzátette: az illetékes hatóságok Gyöngyi majdan születendő gyermekeit is előre gondozásba vették, az asszony számára a szülés szimpla egészségügyi beavatkozás.

Józsika azonban más volt. Szerencsétlensége, elhagyatottsága még ebben a körben is feltűnt.


Duberné Dunaveczki Éva nem írta le Józsikát

K. Józsefet 2004. március 2-án vették fel az intézmény ügyfelei közé. Iratai nem voltak, szűkszavúan említett valamit arról, hogy menekülnie kellett otthonról. Az előzményekre egy héttel később derült fény, amikor is két rendőr kereste őt a gondozóközpontban. A szótlan fiatalember Emődön lakott gondokság alatt álló szüleivel. Édesapja a szeme láttára akasztotta fel magát. Ő levágta a kötélről, ezért idősebb K. József irgalmatlanul megverte. Akkor menekült el otthonról. Egy idő után bejelentették eltűnését a rendőrségen.

– Akar életjelet adni magáról? – kérdezte az egyik rendőr az irodában. A fiatal férfi ijedten nézte az egyenruhást, a száját hol kinyitotta, hol becsukta.

– Józsika, szeretné, hogy a szülei megtudják, hogy jól van? – sietett a segítségére a szociális munkás. – Ha nem akarja, nem mondjuk meg, hogy itt van.

– Nem – mondta –, nem akarom, hogy tudják.

Duberné a következő hónapokban széles körű levelezést bonyolított le Józsika ügyében. Először az iratait csináltatta meg, majd rendszeres szociális segélyt intézett, és megpróbált utánajárni, kicsoda is tulajdonképpen új ügyfele. A családgondozó irodában akadt róla néhány feljegyzés. K. József 1981. november 21-én született. Tizenöt évesen még a kisegítő iskola negyedik osztályát ismételte, a pedagógusok jegyzőkönyvbe vették, hogy alkata vékony, mozgása koordinálatlan, és vélelmezhetően a látása sincs rendben, ez azonban nem derült ki, mert a sokszor hónapokig hiányzó gyermeket szemorvos még nem látta. A gyanút, miszerint apja nem engedi iskolába, hanem otthon dolgoztatja, akkor nem sikerült igazolni. 1997-ben a szülei válóperét tárgyaló bíró az eljárás alatt látot a feleség gondnokság alá helyezését kezdeményezte. 1998-ban Józsika édesapja eltörte a válás után is vele élő exfelesége kezét, majd miután emberölési kísérlet miatt eljárás indult ellene, a kamaszfiút a gyámhivatal Abaújkéren, intézetben helyezte el. Huszonegy éves korában az intézet apja kérésére hazabocsátotta. Hogy 2001 és 2004 között mi történt vele, Dubernének nem sikerült kiderítenie.

A szociális munkás kezdeményezésére indult igazságügyi elmeorvosi szakvizsgálat megállapította, hogy K. József születése óta középsúlyos értelmi fogyatékos, a Miskolci Városi Bíróság ez alapján P.21.734/2004/11. számú végzésében kimondta, hogy cselekvőképességet kizáró elmebetegségben szenved. Józsikát ekkor gondnokság alá helyezték. Sorstársaihoz hasonlóan hiába kérte, hogy Duberné legyen a gondnoka, szociális munkás hivatalból nem töltheti be ezt a feladatot. Éva néni azonban továbbra is figyelt rá, fogyatékossági támogatást kért neki, elindította a rokkantnyugdíjba helyezését. Mindennek köszönhetően K. József korábbi huszonötezer forintos havi jövedelme csaknem a duplájára nőtt.

A szociális munkások szerint Józsika számára a hajléktalanlét biztonságot és megnyugvást hozott. A teajáraton dolgozók megjegyezték, hogy a zsíros kenyér nagyobb felét mindig az őt kísérő kutyának adja. A Búza téren barátságot kötött egy másik hajléktalannal. Valaki látta őket, amikor a piaci nehézfiúkkal afférba keveredtek, és verni kezdték a barátját, Józsika hősiesen magasba emelte a két öklét, mintha bunyózni akarna, közben riadt arccal ugrált hátrafelé, míg valaki utána nem ment, és lehúzott neki két hatalmasat. (Ez utóbbi ügyből kifolyólag, a verekedés résztvevőjeként garázdaság miatt 20 ezer forintos büntetést is kapott.) Egy időben barátnője is volt, egy idősebb asszony vette magához, öltöztette, kézen fogva sétált vele, még bundát is vett neki, néhány hét után Józsika azonban megszökött tőle.


2005. július 22. és október 12. között Józsikának saját ágya és szekrénye volt az átmemeti szállón
Móricz Simon

– Nem bírtam, hogy folyton ugrált rajtam – vallott Éva néninek még intim titkairól is. Duberné akkor rábeszélte Józsika gondnokát, hogy fizesse be a fiatelembert az átmeneti szállóra. 2005. július 22. és október 12. között Józsikának saját, állandó ágya és szekrénye volt, és ha a szobán többekkel kellett is osztoznia, volt egy hely, ahová bármikor hazamehetett. Józsika dolgozott, a Búza téren takarított, amit a nap végén egy marék apróval fizettek ki, Julianna asszony személyében pedig barátnője is lett, akivel kézenfogva sétálgattak a városban. Julianna egy ötvenéves hajléktalan asszony volt az Avas-lakótelepről. Élettársa, M. Ferenc október 12-én szabadult a börtönből.

Éva nénit október 13-án az a hír várta, Józsikát este elvitték a rendőrök. Azzal gyanúsítják, hogy foglyul ejtette és többször megerőszakolta a barátnőjét. Dubernével megfordult a világ. A kapitányságon elé tettek egy jegyzőkönyvet, amely szerint a feljelentő vallomása, a helyszíni szemle, az előállító járőrök és K. József gyanúsítottkénti vallomása alapján őrizetbe vették. Utóbb kiderült, Józsika vallomása abból állt: én nem csináltam semmit, de a jegyzőkönyvet így szokás kitölteni. Az iratok szerint K. József és J. Julianna 17 óra 20-kor egy üveg műanyag palackos bort vásárolt az Avas-lakótelep lépcsőjénél található Fincsi büfében, majd 17 óra 20 és 20 óra 30 perc között a férfi a büfé mögötti területen erőszakkal fogva tartotta a nőt, letépte a ruháját, és ez idő alatt négyszer megerőszakolta. Miután Józsika cselekvőképességet kizáró elmebetegségben szenved, a bíró a budapesti Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe szállíttatta őt.

Ez teljes képtelenség, gondolta magában Éva asszony, könnyű lesz bebizonyítani, hogy Józsika a légynek sem tudna ártani, nemhogy valakit órákon át fogva tartani, pláne megerőszakolni. A gondnoktól kapott meghatalmazás birtokában eljárt a meghallgatásokra, végigülte a tárgyalást is. Kiderült, hogy Julianna asszonyt egy üveg borért küldte el a párja, az asszony azonban Józsikával töltötte az estét, és amikor órák múlva előkerült, azzal magyarázta késést: Józsika fogva tartotta, és többször megerőszakolta. M. Ferenc, aki aznap szabadult a börtönből, úgy gondolta, jobb, ha nemmaga tesz igazságot, kézenfogta az aszszonyát, és bementek a kapitányságra feljelentést tenni. A tárgyalásra már el sem mentek. Duberné a népkonyhán találkozott velük, figyelmeztette őket, hogy elővezettetik őket, ha nem lesznek ott a következő alkalommal. Éva néni, visszamondjuk az egészet, visszavonjuk a feljelentést - mondta a nő. Duberné ekkor kissé megnyugodott. A második tárgyalási napon J. Julianna a bíróságon megpróbálta visszavonni a feljelentését. „Asszonyom, ez nem játék” – mondta neki a bíró –, „ha visszavonja a feljelentését, a nyakába varrom a perköltséget, ami több százezer forint lesz”. J. Julianna ezek után fenntartotta a vallomását. A beidézett szociális munkások, és a többi tanú Józsika gyámoltalanságát bizonygatta, a nőgyógyász pedig azt írta szakvéleményében, hogy J. Juliannát nem erőszakolták meg. Az ügyésznő azonban fenntartotta a vádat, és többször is hangsúlyozta, hogy K. József nem védekezik, ami egy ártatlanul vádolt ember esetében elvárható volna. „Józsika, mondjon már valamit” – unszolta halkan Éva asszony a fiatalembert, amikor a bíró megszólította. Józsika akkor felállt és reszketeg hangon azt mondta: „Én nem csináltam semmit.”

A bíróság K. Józsefet bűnösnek találta, és kényszergyógykezelését rendelte el. A bíró elsősorban Éva asszonynak címezte mondandóját az ítélet indoklásakor. „Nem börtönbe küldöm őt, hanem intézetbe, ahol félévente felülvizsgálják az állapotát”. A kirendelt védő is Éva asszonyt próbáltamegygyőzni arról, hogy szükségtelen fellebbezni, Józsikának jó helyen lesz a Kozma utcai intézetben.

Az IMEI-ben reggel nyolctól van látogatás. Éva asszony első alkalommal a 3 óra 42-kor induló vonattal utazott, nehogy elkéssen. Sorba állt a kapu előtt, leadta a telefonját, kiürítette az összes fémtárgyat a zsebéből. Jó háromnegyed órát ültek egymással szemben egy asztalnál, csendesen beszélgetve. A csokimikulást és a megmaradt süteményt kidobta, a bentlakók ugyanis csak gyümölcsöt vihetnek fel a szobáikba.

Józsikát félévente bíróság elé viszik, ahol az orvosi szakvéleményben leírtak alapján szinte automatikusan meghosszabbítják a kényszergyógykezelését. Éva aszszonynak valaki azt mondta, nem valószínű, hogy születésétől fogva tartó elmebetegségét egyszer majd gyógyultnak nyilvánítják. Legfeljebb akkor kerülhetne ki, ha átszállítanák valamelyik pszichiátriára. A Miskolc környéki pszichiátriák viszont csak olyan beteget fogadnak, akiket korábban előgondoztak. Arra, hogy a budapesti IMEI egyik lakóját előgondozzák, egyik sem vállalkozott, pedig Duberné már azt is felajánlotta, elviszik autóval az előgondozásra az intézet munkatársát.

Nemrégiben, mikor telefonon érdeklődött Józsika felől, az ápolónő azt mondta neki: tartsa már egy kicsit, Józsika kezelőorvosa szeretne mondani neki valamit.

– Nézze hölgyem – mondta egy reszelős hangú nő a vonal másik oldalán – jobb lenne, ha nem telefonálgatna ide, a betegünknek kifejezetten káros, hogy ilyen erősen kötődik magához. Maga nem hozzártartozó, nem is gondnok. Mindenkinek jobb lenne, ha elfelejtené ezt az embert. Miért érdekli egyáltalán, hogy mi van vele?

Duberné egy pillanatra úgy nézett a telefonra, mintha legalábbis rázna a kagyló. Azután azt mondta: tudja, én vagyok a szociális munkása.

Észak-Magyarország

H. Bertalan miskolci hajléktalant huszonötezer forintra büntette a városi rendőrkapitányság, mert nem működött együtt a járőrökkel, akik a Tiszai pályaudvaron igazoltatni próbálták. Nem adta át iratait, nem válaszolt a kérdésekre. A Vöröskereszt szociális munkásai szerint ezen nincs mit csodálkozni, az esetlen kamasz fiú benyomását keltő fiatalember nem beszél idegenek előtt, nekik is négyheti türelmes közeledés után sikerült csak kapcsolatot teremteniük vele. A férfi ugyanis középsúlyos értelmi fogyatékos, emellett pszichiátriai beteg. A rendőrökkel esett kalandjáról is már csak akkor szereztek tudomást a karitatív szervezet dolgozói, amikor a kifizetetlen büntetést szabadságvesztésre változtató végzést a hajléktalanszállóra kézbesítették. H. Bertalan azonban nem vonult be a börtönbe – ehelyett mentősök vitték el az izsófalvai pszichiátriára. Éjjel ugyanis artikulálatlan üvöltés kíséretében elkezdte a falba verni a fejét. A mentők megérkezéséig senki nem mert odamenni hozzá.

A Vöröskereszt miskolci, Baross Gábor utcai épületét hajléktalanszállónak nevezik a városban. Valójában egy több intézményből álló hatalmas gondozóközpont, van benne éjjeli menedék, nappali melegedő és népkonyha, krízisotthon és átmeneti szálló sokágyas hálókkal, albérleti hangulatot idéző rehabilitációs részleggel. Naponta háromszáz hajléktalan fordul meg itt. Az intézménybe az utóbbi időben egyre több pszichiátriai beteg és beszámíthatatlan ember érkezik.

– Az éjjeli menedékről és a nappali melegedőből senkit nem küldhetünk el – mondja Kreffly Gábor igazgató. – Ennek az épületnek az a funkciója, hogy menedéket nyújtson a hideg vagy bármilyen odakint fenyegető veszély elől. Arra viszont nem készültünk fel, hogy mit tegyünk a házon belüli erőszak ellen, miközben ez egyre súlyosabb probléma. A nagy pszichiátriai intézmények leépítése óta érkeznek hozzánk olyan kliensek, akiknek a személyi anyagában lévő zárójelentések arról tanúskodnak, hogy az illető pszichopata, skizofréniában vagy mániás-depresszióban szenvedő beteg. Tavaly nyolc ilyen ember érkezett, velük együtt már tizenöten laknak itt. És ki tudja, hányan vannak, akik még nem jártak pszichiáternél. Az utóbbi időben érkezettek között harmincan már korábban gondnokság alá kerültek, ők nem vehetik fel a pénzüket, nem járhatnak el saját ügyeikben, lényegében beszámíthatatlanok. Munkatársaink további tizenöt bentlakó esetében kezdeményeztek gondnokság alá helyezést.

A szállón szerdánként egy pszichiáter tart rendelést, a furcsán viselkedők egy része azonban vonakodik felkeresni, persze a pszichiátriai betegek nagy részére épp az jellemző, hogy nincs betegségtudata. Mások állandó gyógyszeres kezelés alatt állnak, csak éppen a gyógyszerek folyamatos szedése nem biztosított. Van, amikor pénzük sincs kiváltani tablettáikat, máskor egyszerre túl sokat vesznek be, ami kiszámíthatatlan hatással lehet rájuk. Kreffly Gábornak nem egy kollégája panaszkodott már, hogy hiába tanulta négy éven át a szociális munka fogásait a főiskolán, ha újabban pszichiátriai szakápolóként kellene dolgoznia.

– Klienseink között egyre több a furcsán viselkedő ember – folytatja Kreffly. – Van, aki azt hiszi, börtönben van, akad, aki ha kinyitja a vizet, negyedóráig nem tudja abbahagyni a csap tekergetését, és persze olyan is van, aki egyfolytában levelezik a hivatalokkal. De akadnak olyanok is, akik éjjelente nem tudnak aludni, és a hálókban felalá bóklásznak, és olykor megigazítják az alvók fejét, kezét.


Kreffly Gábor

A múlt évben fordult elő először, hogy az egyik ilyen ember megtámadta az éjszakai ügyeletest, földre teperte és összerugdosta őt. Azóta többször is adódtak olyan konfliktusok, amelyek miatt rendőrt vagy mentőt kellett hívni. Múltkor egy önkívületbe került asszony ijesztette halálra a szobatársait, de mire kiérkezett a mentő, a nő magához tért, meg tudta mondani, hogy hívják és hol van, így a mentő nem vitte el. Hiába bizonygatták tizenöten, hogy nem volt magánál, és nem mernek elaludni az ő jelenlétében.

– Egyre több a bolond ember itt is – mondja az ötvenöt éves Soltész Erzsébet, aki hetedik éve lakik a szállón, és míg korábban jól kijött mindenkivel, az utóbbi hónapban kétszer is tettlegességig fajuló konfliktusba keveredett egy fiatalemberrel. A második incidens a szálló előtt történt. A nő azt mondja, támadója késsel hadonászott az orra előtt. Így volt-e vagy sem, azt rendőrségi vizsgálat tisztázza. Egerszegi Tamás, az éjjeli menedék egy másik lakója azt mondja, megismeri, ki az, akivel úgy kell beszélni, mintha gyerek lenne, neki így senkivel nincs konfliktusa. Bereznai Józsefné nem panaszkodik, egyszerűen boldog, hogy itt van. Olyanynyira, hogy visszaszökött a sajószentpéteri idősek otthonából. A hatvanéves asszony jobban érezte magát a hajléktalanszállón. A következő lakó személyében viszont, mint kiderül, egy akut pszichiátriai esettel találkozunk.

– Szívesen beszélek magukkal, csak gyorsan, mert folytatnom kell a takarítást – áll meg a folyosón R. László. – Reggel kitakarítottam a Tiszai pályaudvart, délelőtt megcsináltam tizenöt utcát, de szakad az eső, ki kell takarítanom még a csatornákat, nehogy elöntse a víz az épületet.

– Mióta lakik itt?

– Ó, régóta, még szalmatetős vályogház volt, tehenekkel és tyúkokkal, amikor idehozott a mentő. Tudják, volt egy balesetem, elütött a busz, ahogy kimásztam a kerekek alól, elütött a villamos is. A mentősök kórházba vittek, onnan meg idehoztak, mert sok itt a tennivaló. Nézzék, hogy folyik a víz a csatornafedélnél, figyelni kell, nehogy baj legyen. Nagy nyomással szoktam kimosni, nehogy elduguljon.

– Meg tudja csinálni?

– Természetesen, hiszen autószerelő a szakmám. De végzek asztalosmunkát, szakács is vagyok, csak itt nem tudják. Azt hiszik, csak takarítani tudok. Persze hogy tudok. Csak a hátsó kukákhoz elveszett a kulcsom, van ott tíz kuka, amit most nem tudok megtölteni. Kicsit meszszebbre kell vinni a szemetet.

R. László személyi aktájában az olvasható: 2005. február 28-án vették fel a szállóra. Április 26-án őrizetbe vették, mert egy családi ház kapuja mögül kitolt egy kerékpárt, a tulajdonos pedig utánaszaladt, és rendőrt hívott. R. László mint sokszoros visszaeső, egy év börtönt kapott. Ez volt a huszonhatodik bírósági ítélete. Szabadulása után visszakerült a szállóra, előadója akkor elmeorvosi vizsgálatot kezdeményezett. Kiderült, hogy R. László beszámíthatatlan, beteg ember, gondnokság alá kell helyezni. A szakorvosi vélemény szerint betegsége a régmúltban kezdődött, nem kizárható, hogy veleszületett. A Vöröskereszt munkatársai azt kérdezik, hogyan fordulhatott elő, hogy huszonhat bíró, ugyanennyi ügyész és kirendelt védő közül senkinek nem tűnt fel, hogy az előttük álló ember büntethetőséget kizáró elmebetegségben szenved?

– A beszámíthatatlan emberek útja törvényszerűen vezet valamelyik hajléktalanszállóra – állítja Kreffly Gábor. – Sátoraljaújhelytől Szegedig hasonló problémákról számoltak be a kollégák. Ezekkel az emberekkel a család nem tud együtt élni, de a kórházak sem tudják őket hosszú időre elhelyezni. Csakhogy a hajléktalanellátás intézményei nem arra valók, hogy sokszor közveszélyes embereknek nyújtsanak otthont. A különbség csak az, hogy innen már nincs hová továbbküldeni az embereket.

A Baross utcában szinte naponta változik a lakók száma. Emberek jönnek, emberekmennek. Az ismert pszichiátriai betegek ugyanúgy, mint a többiek. Volt, aki kiáltozva rohant ki a kapun, miután az egyik szociális munkás azt kérdezte, nem volna-e kedve dolgozni. Mások szótlanul, látszólag nyugodtan sétálnak el, ahogy P. István is tette azt március 10-én, délután három óra körül. Fél órával később a Vörösmarty utcai lakótelepen leszúrta volt feleségét, majd kiugrott a kilencedik emeletről.

Az átmeneti helyzetben is biztosítani kell a pszichiátriai betegek szakmailag átgondolt, megfelelő ellátását, ezért az ombudsman részletes intézkedési tervet vár az egészségügyi tárcától a lelki egészség országos programjában kidolgozott szakmai javaslatok megvalósítása érdekében. Az ellátás területi aránytalanságait csak részben sikerült megoldani, a fekvőbeteg-ellátóhelyek különösen a gyermek- és ifjúságpszichiátriai és addiktológiai ellátásból hiányoznak, egyes régiók pedig teljes egészében ellátatlanok. Nem megoldott az agresszív magatartású, önmagukra vagy másokra veszélyt jelentő, illetve egyéb betegséggel küzdő pszichiátriai betegek elhelyezése és kezelése sem. Egyebek között ezeket a megállapításokat tartalmazta Szabó Máté ombudsman 2009 végére elkészült utóvizsgálati jelentése. Ebben a biztos elemezte a pszichiátriai betegellátás és szakmai irányítás országos intézménye, az OPNI megszüntetésének következményeit.

Székely Tamás egészségügyi miniszter reagálása szerint a tárca több fontos lépést tett, de részletes intézkedési terv kidolgozását nem tartja indokoltnak. Kiemeli: a mentális egészséghez kapcsolódó feladatok jelentős része több tárca együttműködését feltételezi. Megjegyezte azt is, hogy véleménye szerint az ombudsmani jelentés nem vette kellően figyelembe a pszichiátriai és addiktológiai szakterület sajátos fejlődését, az átörökített, rövid távon csak részben orvosolható problémák tömegét.

Észak-Magyarország

http://www.deneslegeza.hu/A játszóház létrehozását az Európai Unió hétmillió forintos támogatása tette lehetővé - mondta sajtóbeszélgetésen Vecsei Miklós. Az átalakítás annál is inkább fontos volt, mert korábban, mint egyetlen közösségi találkozóhelyen, a községben élő gyerekek is a kocsmában töltötték a szabadidejüket - tette hozzá. Mint elmondta: az MMSZ 2004 óta van jelen a településen, amikor elindították a 900 lakosú településen a "Befogadó falu" elnevezésű programot, amelynek keretében hajléktalan családoknak biztosítottak otthont; azóta 15 család telepedett le a községben. Jelenleg a helyi általános iskolában 130 gyerek tanul.  Ők, illetve a községben élő fiatal felnőttek veszik igénybe a játszóház szolgáltatásait. A helyiségben számítógépeket helyeztek el, pingpongasztal és egyéb játékok várják a gyerekeket. Ugyanakkor étkeznek az általános iskolások, illetve foglalkozásokat is tartanak a gyerekek számára. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a helyi ÁFÉSZ-tól bérli a korábban kocsmaként üzemelő épületet - fűzte hozzá. A településen egyébként csütörtökön adták át a helyi felső tagozatos általános iskolások felzárkóztatását, illetve tehetséggondozását szolgáló, úgynevezett tanoda épületét.

Utóbbi kialakítására és kétéves működtetésére 22 millió forintot nyert a közösségfejlesztéssel foglalkozó, az MMSZ partnereként működő Tutor Alapítvány az Európai Uniótól. Az elméleti foglalkozáson túl mezőgazdasági és állattenyésztési ismereteket is oktatnak a tanodához tartozó kertben, ahol tankertet alakítanak ki.

Észak-Magyarország

Pénteken kora reggel találták meg egy 44 éves hajléktalan férfi holttestét Eger belvárosában. A férfit agyonverték. "Az orvosi szakvélemény szerint sokáig bántalmazhatták, az egész testén találtak súlyos sérüléseket, de a legtöbb ütés a fejét érte" - mondta el Soltész Bálint, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője a Független Hírügynökségnek szombaton.

Néhány órával a holttest megtalálása után a rendőrség megkezdte egy hajléktalanokból álló társaság kihallgatását. Késő éjszaka hallgatták ki azt a 49 éves férfit is, aki végül elismerte a gyilkosságot, de egyelőre nem tudni, hogy miért ölt. A rendőrség őrizetbe vette.
 

Észak-Magyarország

Az egri hajléktalanszállón tegnap délután egészen más hangulat uralkodott, mint az megszokott. A meghalt 37 éves férfi sógora egy babakocsit toló nőnek mesélte, hogy mi lett a rokonával. Teljes volt a döbbenet. Egyöntetű volt a vélemény, hogy ez a megölt ember a légynek sem ártott.

Dzsigi, aki épp visszaért a rendőrségi kihallgatásról, ahol szerinte vagy nyolcukat hallgatták meg, azt mondta, akik ezt művelték, nem is emberek, hanem állatok. Ő volt az egyik, aki hajnalban megtalálta Sz.-t.
– Vérbe volt fagyva, a nyakát elvágták, a szemét is kiszúrták – közölte. Megtudtuk tőle azt is, hogy az elhunyt nem lakott a szállón. Barna bőrkabátja volt, a fenyőfa alatt húzta meg magát, ahol agyonverték, és koldulásból tett szert némi pénzre.

Mihály, aki maga is kéregetni szokott, a közeli templom ajtajában úgy fogalmazott, csak azért látszik testesebbnek, mert nagykabát van rajta. A meggyilkolt nála is vékonyabb, alacsonyabb volt. Szerinte a diszkóból kijövő fiataloknak könnyű prédái ők. Nem is kell ahhoz éjszakának lenni, hogy rájuk támadjanak.

El is mesélt egy történetet, amikor fényes nappal estek neki hárman. A támadók kopaszok voltak, őt összevissza rugdosták. Az volt a legmegdöbbentőbb, hogy senki se segített.
– A fiatalok azt hiszik – fejtegette –, hogy nem is akarunk kikerülni ebből a helyzetből. Dehogynem, csak nem tudunk. Én nem iszok, csak ételre koldulok. Az a kis pénz, ami összejön, épp hogy elég egy kis ennivalóra. A 22-es csapdája ez.

István, aki általában ismerősöktől szokott kérni egy kávéra, vagy üdítőre valót - így mondja legalább is, ha megszóllít az utcán - szerint egyikük se lehet biztos abban, hogy holnap nem vele történik-e valami hasonló.
- Bármelyikünkkel megtörténhet. Bármikor.

Észak-Magyarország

A rendőrség reggel óta lezárva tartja az egri főiskola és a Bazilika közötti parkot, ahol az ismeretlen holttestet találták kora reggel. A megyei rendőr-főkapitányság szűkszavú közleményében csak a tényt erősítette meg, illetve azt, hogy folyik a vizsálat az ügyben. A térre nem lehet bejutni, a főiskolai hallgatók és dolgozók is csak diákigazolvánnyal, vagy hivatalos papírral mehetnek be a Líceumba. járókelők Egerben, a főiskola közelében. A rendőrség reggel óta lezárva tartja az egri főiskola és a Bazilika közötti parkot, ahol az ismeretlen holttestet találták kora reggel. A megyei rendőr-főkapitányság szűkszavú közleményében csak a tényt erősítette meg, illetve azt, hogy folyik a vizsálat az ügyben. A térre nem lehet bejutni, a főiskolai hallgatók és dolgozók is csak diákigazolvánnyal, vagy hivatalos papírral mehetnek be a Líceumba. Jelenleg az adatgyűjtés folyik, dr. Juhász István megyei rendőrfőkapitány későbbre ígért tájékoztatást. Információink szerint az áldozat egy hajléktalan férfi, akit az éjjel agyonvertek. A holttestre járókelők találtak rá kora reggel, akik értesítették a rendőrséget. Más forrásból úgy tudjuk, hogy - mivel vélhetően belső konfliktus állhat az ügy hátterében - a rendőrség jelenleg egyesével hallgatja ki a város hajléktalanjait - a hatóságok azonban nem erősítették meg az értesüléseinket, mindössze annyit mondtak: az ügyben a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya folytatja a vizsgálatot.  A Líceum előtti lezárást 13:30-ra részben feloldották, az épületbe is szabadon be lehet jutni. A parkosított területet azonban továbbra is szalagokkal zárja el rendőrség.

Észak-Magyarország

Az elsődleges vizsgálatok szerint kihűlés miatt veszítették ketten életüket az elmúlt napokban.

A téli hónapokban már tizenöt ilyen jellegű eset történt Borsod-Abaúj-Zemplén megyében.

Előbb egy 61 éves edelényi férfira háza udvarán találtak rá február 19-én. Az elsődleges vizsgálatok szerint feltételezni lehet, hogy pár nappal korábban a férfi ittas állapotban elesett házának udvarán és önerőből nem tudott felállni. Az elsődleges szakvélemények a kihűlést állapították meg a halál okaként. Mivel a rendőrségi szemle során idegenkezűségre utaló adat nem merült fel, ezért az Edelényi Rendőrkapitányság közigazgatási eljárás keretében vizsgálja a körülményeket.

A másik esetet február 21-én fedezték fel. Egy 37 éves férfira Miskolc külterületén Lyukóvölgyben találtak rá a mentőszolgálat munkatársai, akik értesítették a rendőrséget. Az elsődleges szakvélemények a kihűlést állapították meg a halál okaként. Mivel a rendőrségi szemle során idegenkezűségre utaló adat nem merült fel, ezért a Miskolci Rendőrkapitányság közigazgatási eljárás keretében vizsgálja az eset körülményeit.

A különböző egyedi esetek vizsgálata során a rendőrség azt tapasztalta, hogy míg korábban és jellemzően közterületen következtek be ilyen jellegű elhalálozások, addig az elmúlt év téli hónapjaiban elsősorban saját tulajdonú ingatlanokban fordultak elő kihűlések. Az idei télen három kihűlés történt közterületen a többi ingatlanban vagy annak udvarán.

Telefonáljon: Ne hagyja hidegen a kihűlés!


A megelőző év téli időszakában összegzett adatokból kitűnik, hogy nemcsak közterületen, hanem különböző ingatlanokban is számolni lehet ilyen jellegű halálesetekkel. A rendőrség kéri az állampolgárok segítségét, hogy amennyiben úgy értékelik kihűlés veszélyeztethet valakit, akkor értesítsék a hatóságokat.

A probléma azonban nem elsősorban rendőrségi, hanem szociális, össztársadalmi ügy! A hidegebb, téli időjárás beköszöntével fordítsunk nagyobb figyelmet idősebb, egyedül élő hozzátartozóikra, szomszédainkra, illetve azon embertársainkra, akik elsősorban az utcán élik mindennapjaikat, sőt éjszakáikat is ott töltik. Lehetőségeink szerint segítsünk azoknak is „túlélni” a hideg időszakokat, akik szociális hátterük miatt ezen a téren is veszélyeztetettek. A hűvösebb, csapadékosabb napok közeledtével elsősorban a hajléktalan, idős, egyedülálló, vagy más okból gondoskodásra szoruló személyekre kell odafigyelnünk. Hiszen az adatok azt mutatják, hogy nemcsak a hajléktalanokat érinti a kihűlés veszélye!

Figyelünk a hajléktalanokra!
A rendőrség az idei évben is megfelelő szociális érzékenységgel próbál közreműködni a probléma megoldásában. Az intézkedő rendőri állomány nagyobb figyelmet fordít a közterületen, elhagyott területeken, az időjárási viszontagságok elől menedéket kereső személyek megsegítésére. Megyénk rendőrei fokozottan segítik az időjárási viszonyokból eredő megpróbáltatások elviselésében a hajléktalanokat, és minden arra rászorulót! A rendőrség ügyeletei és a hajléktalanokat ellátó intézmények diszpécser központjai közötti kapcsolat lehetővé teszi a veszélyeztetett emberek gyors krízisellátásban részesítését. E tevékenység során a rendőrség együttműködik a Közterület Felügyelet, Természetvédelmi Őrszolgálat és a társ-rendvédelmi szervek dolgozóival, valamint számít a polgárőrség támogatására is.

Az intézkedő rendőrök elsősorban felvilágosítást adnak, megteszik a szükséges intézkedéseket annak megelőzésére, hogy a hajléktalanok sérelmére bűncselekményt kövessenek el. Ha indokolt, gondoskodnak mentővel vagy krízisautóval történő elszállításra is. Szükség esetén megfelelő gondossággal, körültekintéssel eljárva a veszélyeztetett személyekről és tartózkodási helyükről haladéktalanul értesítik a hajléktalanokat ellátó orvosi rendelőt, vagy a szociális ellátó helyet, illetve valamely, a megyében működő karitatív szervezetet. Segítik a veszélyeztetettek megfelelő biztonságot nyújtó helyre szállítását, amennyiben a hajléktalan sérült, rosszullétre panaszkodik, haladéktalanul értesítik a mentőszolgálatot.

B-A-Z. MRFK: Kommunikációs Iroda

Időjárás Budapest




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Videók

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2018)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2018 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com