Észak-Magyarország

Hajléktalanszállóra nem szokás úgy tekinteni, mint egykor jobb napokat látott emberek mostani otthonára. Viharvert arcú emberek mindig ugyanabban a ruhában, aligha feltételeznénk róluk, hogy valamikor teljesen más életük volt. Húsz évvel a rendszerváltás után a legtöbben még meggyőződéssel állítjuk, hogy milliomosból nem lesz hajléktalan, de fordítva sem történhet, legfeljebb valami romantikus hollywoodi mesében. Pedig nem kell messzire menni: a Vöröskereszt miskolci közösségi szállásának lakói között három olyan lakót is találtunk, akinek kijutott ebből is, abból is.

Roszkos Tibor
Roszkos Tibor
Kocsis Zoltán

1. Három cigi az élet

Roszkos Tibor egykori másodosztályú labdarúgó, diósgyőri lakatosmester és vállalkozó három doboz cigarettára taksálja élete történetét. Emlékeit a környéken kapható legolcsóbb cigarettára cseréljük be. Az első dobozért fiatalsága gondtalan éveinek történetét kapjuk. „Középiskola után két haverommal kimentem az NDK-ba egy darugyárba, két évig csak melóztunk és buliztunk, ittuk a söröket, fűztük a csajokat.” Hazatérés után Rudabánya akkor NB II-es csapatában lett jobbhátvéd, Sportállása volt a bányánál, ami akkor sokak szerint egyfajta aranyifjúi létet biztosított egészen 27 éves koráig. Akkor apósa vette maga mellé a szarvasmarha-teto váló fogókat gyártó kisüzemébe. A kisiparos családi műhelyben reggeltől estig dolgoztak hétvégén is. Roszkos Tibor rengeteget keresett, csak éppen alkalma nem volt elkölteni.

A nyolcvanas években a Krupp Művek Miskolcon is toborzót hirdetett a líbiai Misuratában épülő acélgyárába. A dollárban és líbiai dinárban ajánlott fizetés Roszkos Tibort is elcsábította. Az első százezer tonnát végül határidő előtt tíz nappal legyártják, amit a hálás német menedzsment, extra prémiummal és egy újabb szerződéssel honorál.

 


Bellus Tibor
Kocsis Zoltán
A második doboz cigaretta története akkor kezdődik, amikor Roszkos Tibor a felesége elé teríti a repülőjegyeket, hogy Líbiában egy új életet alapozhatnának meg, ha fognák a két gyereket és mindannyian odaköltöznének. A fizetés 1800 dollár…

Az új élet azonban nem lett jobb élet. A gyári munkások a sivatag peremén épült táborban laktak. Hiába volt medence és sportpálya, a bekerített terület afféle luxusbörtönnek hatott. Az ott töltött hatvan hónapból a férfi arra emlékszik, hogy gyermekeit az egyik kollégájának a felesége tanította a táborban. Óránként egy dollárt kellett neki fizetni. Öt év után mindenkit elküldtek, a német és magyar kohászokat Fülöp-szigeteki munkásokra cserélték. Rengeteg pénzzel és többkilónyi olcsón vásárolt arannyal költöztek vissza Miskolcra. Indulásképpen vettek egy nagy lakást, két autót, és egy horgásztanyát a Tisza-tónál. Munkát egyikük sem keresett magának. Azt mondták, úgy élnek majd, mint a gazdagok. Csak a kedvteléseknek.

A harmadik doboz története onnan folytatódik, hogy a gyerekek önállósodnak, ha a szülők horgászni mennek, ők Miskolcon maradnak, és viszont. A családi idill képe szertefoszlik, de a véget nem érő vakáció sem teszi boldoggá a férfit: egy horgászcimborájával nyakába veszi az országot, hogy munkát keressen. Győrtől harminc kilométerre lesznek lakatosok, ahol csak azt kérdezték tőlük: osztrák tervrajzot tudnak-e olvasni? Tegyen próbára minket, válaszolta Roszkos Tibor. A vizsga sikerült, havi háromszázezret küld haza. Ez azonban már a történet végkifejlete.

– Valami elromlott otthon – ingatja a fejét –, egy idő után hazugságok hálózták be az életünket. Felhívott az asszony, hogy betörők elvitték az összes pénzt és aranyat. De betörésnek nyoma sincs az ajtón, sem a kis páncélszekrényen, amit még csak fel sem túrt az állítólagos betörő… Egy ismerős azt mondta, ukrán cigarettaárusokkal üzletelt az asszony, mások szerint egy narkós barátnője vitte bűnbe. Tulajdonképpen mindegy is. Üres lakásba költöztem haza. Inni kezdtem, elég keményen. Egyik reggel arra ébredtem, bokáig áll a víz a konyhában, leengedett a hűtő. Amíg aludtam kikapcsolták az áramot és a gázt.

Rokonai szolid erőszakkal betuszkolták a pszichiátriára, ahol elvonókúrán esett át. Pokoli hónapokat élt meg, de tiszta fejjel jött ki. Eladott mindent, ami a régi életéből megmaradt: lakást, garázst, autót. Ez 2003-ban történt.

Azóta fokozatosan csúszott egyre lejjebb és lejjebb.


Nagy Zoltánné
Kocsis Zoltán
2. Milliomos ne lakjon a szállón

A kaparós sorsjegyet, amit Nagy Zoltánné mindig hazavisz a Vöröskereszt szállójára, a Fáraók kincse néven forgalmazzák. Amikor a húszforintossal lehúzott apró műanyagforgácsok alól előtűnt az öt milliós nyereményt jelentő számsor, nem hitt a szemének. Odahívta a szobatársát, hogy összeolvassák a számokat. „Kati, megütötted a főnyereményt”, mondta neki a szemközti ágyon lakó nő. Hirtelen nem is tudta, mit csináljon. Rég elfelejtette, hogyan kell örülni…

Élete gondtalan szakasza, ahogy mondja, fiatalon véget ért, körülbelül akkor, amikor a férjével összeköltöztek. A férfi többször megütötte, olykor meg is rúgta az asszonyt, aki szerint egyik veséje is az első nagy verés után mondta fel a szolgálatot. A kórházban persze azt mondta: leesett a lépcsőn. „Hát méretes egy bakancs lehetett azon a lépcsőn”, nézett rá az orvos, majd azt kérdezte, akarja, hogy a kórház tegyen feljelentést? Reflexből nemet mondott, amit azután éveken át sajnált. Négy gyereket szült a férfinak, akitől számtalan pofont kapott. Közben egyre betegebb lett. Daganatok, sipolyok, áttétek szaporodtak a szervezetében, műtétek során esett át, de nem érezte jobban magát. Nem sokkal a harmincadik születésnapja után rokkantnyugdíjas lett. A házasságot felbontották, de a közös lakás foglyul ejtette őket: egyiküknek sem volt pénze, hogy továbbálljon. Az asszony lakott a nagyszobában, a férfi a kicsiben, a konyha volt az ütközőzóna.

– Reggel hatkor vásároltam kenyeretreggelire, mert az estéről maradt ételnek másnapra nyoma veszett – mondja. – A férjem rendszeresen fosztogatta a hűtőt. 2002-ben egyszer rajtakaptam, hogy a gyerekeknek főzött babgulyást eszi. Azt találtam kérdezni, hogy a merőkanálon kívül mit tettél abba a lábasba, Zoli? Olyan pofont kaptam, majd kiszálltam a konyhából. Na, ezzel betelt a pohár! Úgy, ahogy voltam, eljöttem otthonról.

A következő hónapokban egyik barátnőjénél lakott, de egyre kínosabbá vált a szívesség, végül bekopogott a Vöröskereszt szállójára. Hét éve történt.

A szociális munkás szerint az ötmilliós nyereményből akár lakást is vehetett volna, de ezt azzal hárította, hogy fél egyedül maradni, betegségei miatt bármikor rátörhet a rosszullét. Négymilliót mindenesetre gyorsan szétosztott a gyermekei között, ezzel a maga részéről lezárta a vitát arról, maradhat-e milliomos hajléktalan az egyébként is zsúfolt szállón. A maradék egymillió hónapok alatt fogyott el.

– Felejthetetlen két hetet töltöttünk belőle az unokáimmal a Balatonon – mondja. – Vásároltam hűtőt, tévét, kis szekrényt és néhány olyan holmit, amit azelőtt soha nem engedhettem volna meg magamnak, például egy ruhát tizenháromezer forintért. Az itt lakók közül is sokan kaptak tőlem kisebb-nagyobb ajándékot. Azután egyszerre csak azt vettem észre, itt állok megint egy fillér nélkül, a nyugdíjat várva. Visszazökkent minden a régi kerékvágásba.

3. Kötél hitelre

Bellus Tibor annak idején szobafestőnek tanult, a létrát a kilencvenes évek elején egy ismerőse tanácsára cserélte fel az ipari alpinisták kötélen lógó ülőkéjére. Eleinte kicsit szédült a magasban, de gyorsan leküzdötte a félelmét. Hogy mennyire, azt jól mutatja, hogy a magasban dolgozó miskolci iparosok közül egyedül ő vállalta a lyukóbányai liftakna 44 méter magas tornyának korrózióvédő festését – üzem közben. Magában lógott fent a magasban, miközben a szerkezet hihetetlen kilengések mellett emelte felszínre a szénnel megrakott csilléket. Soktonnás mozgó alkatrészek között végezte a munkáját, a legkisebb hiba végzetes lehetett volna. Ehhez képest a tiszaújvárosi olajtárolók festése, vagy a dunaújvárosi távhővezeték szigetelése szinte gyerekjáték volt.

A férfi azt mondja, igazán bátor és utólag botor lépése mégiscsak az volt, amikor alkalmazottból önálló vállalkozóvá lett. Viszonylag gyorsan jómódú iparossá nőtte ki magát. Vásárolt egy családi házat Hejőcsabán, épített hozzá egy nyolcvan négyzetméteres műhelyt, és mindig volt otthon egykétmillió, mert ebben az üzletágban a kellékek és nyersanyagok nagyon drágák. Azt viszont a saját kárán kellett megtanulnia, hogy nagyot esni nemcsak a kötélről lehet.

– Sokszor alvállalkozókkal dolgoztam,akiket mindig pontosan fizettem – mondja –, akkor is, ha én nem kaptam meg a pénzem. Volt, amikor jelzáloghitelt vettem fel a házamra, hogy ne tartozzak másoknak. Banknak, APEH-nak igen, kollégáknak nem. Az APEH 1,8 milliós követelése azonban rekordsebességgel 9,6 millióra nőtt a büntetésekkel és a kamatokkal. Amikor a házamat árverezték, a végrehajtó megsúgta, hogy öt évig ne legyen a minimálbérnél magasabb jövedelmem, mert a különbözetet elvinnék.

Bellus Tibor öt évig minimálbéren élt, hol albérletben, hol rokonai lakásában. Alkalmazottként dolgozott olyan vállalkozóknál, akikkel annak idején együtt kezdték. Szó szerint belebetegedett, hogy nem lehet másik lakása, új autója, de még rendes fizetése sem, amit ne vinne el tőle az adóhivatal. Amikor első alkalommal került hajléktalanszállóra, úgy gondolta, ennél többet érdemelne a sorstól, és néhány hét után kiköltözött. Azután belátta, van még lejjebb is, és az összes holmiját tartalmazó reklámszatyorral a kezében, pironkodva visszakérte magát. Időközben valaki más foglalta el a helyét, de kapott egy pótágyat és egy második esélyt. Közben letelt az öt év, úgy tudja, az APEH törölte korábbi tartozásait.

Megnézte, mennyibe kerülne egy új alpinista kötél. Azt tervezi, hitelből vásárol magának felszerelést. Úgy számolja, még öt hónap segély, és újra hitelképes lesz.

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Időjárás Budapest




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Videók

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2018)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2018 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com