Közép-Dunántúl

Székesfehérvár – A lakótelep mögötti erdősáv több kunyhónak ad helyet. A kopár fák közt nem látszik a lakhely, de a környékbeliek is tudják, hajléktalanok élnek itt...

– Hahó, jó napot!
Fölösleges kiabálni, mert a madzagra kötött „házőrző” rekedtre ugatja magát, ahogy közeledünk. A kunyhóból ennek ellenére csak a kopogtatásra bukkan elő egy férfi. Melegítőben van, vékonydongájú, borostás. – Béla, hallgass kicsit! – ráparancsol a kutyára, így pár percig nyugodtan beszélgethetünk. Béla ránk sem hederít, a száraz kenyérdarabkával foglalatoskodik, de később újból rázendít.

– Bélát úgy örököltük – meséli István, aki a feleségével és két sógorával nyolc esztendeje épített kunyhót magának a város peremén, a 63-as elkerülő út és az egyik lakótelep közötti részen. – A gazdáját hívták Bélának, aztán itt halt meg, a kutya maradt utána. Ez a mi örökségünk... Mosolyogva mesél István, és nem tagadja, a nyomorúság még nem ölte ki belőle teljesen a humort. Elmondja azt is, valamikor kertészkedett, dolgozott rendesen, aztán amikor az anyósa meghalt, a házat eladták, nekik nem volt hová menniük. Ma már egyikük sem dolgozik – tavasszal, nyáron idénymunkát keresnek és találnak is –, az asszony, a felesége beteges, szinte föl sem kel az ágyból. Gyógyszert nem nagyon szed, a borocska jobb megoldás, az sokat segít – mondja István.

Amikor István ráparancsolt a kutyára, az egy időre elhallgatott, rágcsált egy száraz kenyérdarabot. Aztán később újra rázendített... (Fotó: Pati-Nagy Bence)

Ha kell, bemennek a krízisbe, ott intézik nekik a segélyt, meg onnan érkezik a teajárat is. Esténként kimennek a parkolóba és kapnak egy kis meleg teát, harapnivalót. – Ma nem főzünk, mert maradt egy kis paprikás krumpli az ünnep utánról – teszi hozzá az 55 éves férfi, aki jóval többnek néz ki. A nyolc éve tartó hajléktalanság, a kukázás, a hideg megtette hatását. Az összetákolt házikótól, a szőnyeggel óvott faltól kissé távolabb a budi, oda járnak dolgukat végezni. A fűtésből maradt hamuval takarják az ürüléket, hogy ne okozzon gondot. Míg beszélgetünk, a szomszédos viskó felől erőteljesen, folyamatos ugatást hoz a szél.

– Vannak még erre többen is – világosít fel István. – Ismerjük egymást, ott lakik a Ham-ham is. Kint szokott ülni a Piac térnél és mindig megvendégel bennünket egy kortynyi gyomorkeserűvel, ha hozunk neki is. A Ham-ham nevet azért kapta, mert olyan furcsán beszél. Itt mindnyájan jóban vagyunk egymással, nem háborgat bennünket senki. Szerencsére!

Elköszönünk, István meg az ötöst köszöni. Mondhattuk volna, hogy boldog új évet, ahogy illik, de elég groteszk lett volna a helyzet. Minden jót kívántunk, ami rá is férne a négy tagú családra, és a többiekre is, akik hajlék nélkül, mások jóindulatára szorulva várták a 2013-as esztendőt. Nem is várták, csak rájuk köszöntött egy új kukázással, kéregetéssel induló nap reményében.

Kovalcsik Katalin

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Időjárás Budapest




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2018)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2018 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com