Közép-Dunántúl

Közép-Dunántúl

Dunaújváros - Hetven darab takarót vett át tegnap a Magyar Mentőszolgálat Alapítvány Utcai Szociális Szolgálata a Segíts az Angyalnak! jótékonysági akció keretében.

A még december 16-án megtartott jótékonysági esten Cserna Gábor polgármesteren kívül Szabó Bence kétszeres olimpiai bajnok vívónk, és Erdei Madár Zsolt profi ökölvívó világbajnokunk csapolta a sört az Art Caféban. Az aukcióra több mint harminc dunaújvárosi és Dunaújváros környéki művész ajánlott fel alkotást, ezek után nem csoda, hogy az este folyamán hétszázharmincezer forint gyűlt össze. A dunaújvárosi hajléktalanok, és a hajléktalan-ellátás intézményei azóta is élvezik a jótékony forintokat. Karácsonykor több mint kétszáz adag meleg ételt, szilveszterkor kétszáz pár virslit, majd százhúsz kiló déligyümölcsöt juttattak el számukra.

Fotó: http://dh-online.hu


- Most hetven darab meleg takarót hoztunk az alapítványi szállóra, és további harmincat átadunk az önkormányzat éjjeli menedékhelyének. A héten ezen kívül ezer darab konzervet is kiosztunk - mondta el lapunknak Bakonyi Ferenc, a Segíts az Angyalnak! jótékonysági est ötletgazdája.

Pribil Sándor, a Magyar Mentőszolgálat Alapítvány általános igazgatója megköszönte az újabb felajánlást, Deák Nóra, a társszervező Kortárs Művészeti Intézet igazgatója pedig azt mondta: tolmácsolja a köszönetnyilvánítást a művészek felé.

A takarók legyártását Sági Péter dunaújvárosi vállalkozó - szigorúan önköltségi áron - vállalta el:

- Mi alapvetően munkaruházati termékek gyártásával foglalkozunk, de ezúttal másfél méterszer két méteres takarókat készítettünk el, első osztályú anyagból.

A takarókból az utcán élő hajléktalanokon kívül jut az éjjeli menedékhelyekre is. Hétvégére hideg időt jósolnak: kell a segítség

Közép-Dunántúl

A vitaest témája a hajléktalanok sorsa volt. Sorsuk mindannyiunk felelőssége, az ő problémájuk a mi problémánk is.

A Közpolitikai Vitaestek előadássorozat első témája a hajléktalanok problémája volt, melyet Fedél nélküli éjszakák – Beszélgetés a hajléktalanok helyzetéről címmel tartottak január 18-án délután a Városi Művelődési Központ és Könyvtár előcsarnokában.


Gerstmár Ferenc

A hajléktalanok helyzete összetett probléma, melyről Gerstmár Ferenc önkormányzati képviselő beszélgetett Kalocsai Adrienn szociálpolitikussal, Vágó Gáborral, az LMP országgyűlési képviselőjével, dr. Albert József szociológussal és Szaller Péterrel, a Befogadás Háza vezetőjével.

A téli időszakban a sajtó is fokozottabban figyel a hajléktalanokra, így a kormánynak is intézkednie kell. Vágó Gábor számolt be róla, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium tavaly novemberben három oldalas tervet dolgozott ki a helyzetük javítására, ami inkább munkaanyag, mert nem jelent megoldást a problémára. Budapesten ugyan elindított egy folyamatot, mely az aluljárók kiürítését szorgalmazza, de kézzel fogható megoldás nem érkezett. Albert József szerint nem is lehet megszámlálni a hajléktalanokat, hiszen a téli időszakban mindig többen tűnnek fel, mint például nyáron, így nehéz rajtuk segíteni. Az aluljárók kiürítése így nem jelent megoldást a problémára.

A fedél nélkül maradt emberek számon tartása valóban nehéz, ezt igazolja Szaller Péter és Kalocsai Adrienn vizsgálódása is. A Befogadás Háza vezetője beszámolt róla, hogy körülbelül 110-120 fő az, aki igénybe veszi Veszprémben az intézményi ellátást, míg a szociálpolitikus a 2004-ben végzett tanulmány szerint 350-400 hajléktalant számlált meg a településen. A helyzetet csak rontja, hogy Veszprémben jobb feltételekkel látják el őket, így számos településről érkeznek a városba.

A hajléktalan sorsból nehéz kitörni. A meghívott vendégek nem is erre helyezték a hangsúlyt, szerintük a megelőzés fontosabb. Már iskolás korban el kell kezdeni a szociális nevelést, hogy senki ne kerüljön a társadalom peremére, valamint meg lehessen magyarázni a gyerekeknek, mit jelent a hajléktalanság. Albert József szerint a társadalom sem kezeli jól ezt a problémát, hiszen vagy naivan segítünk, vagy undorodva fordulunk feléjük.

Kinek a felelőssége? Vágó Gábor szerint a társadalomé. Ha valahol emberek fedél nélkül élnek, ott biztosan probléma van a társadalomban is. Segíteni azonban nagyon nehéz, hiszen Veszprémben a Befogadás Háza is 100 százalékos kihasználtsággal működik, az önkormányzatok nem tudnak több pénzt juttatni a hajléktalanok ellátására és az emberek szemléletmódja is más. Emellett meg kell említeni, hogy a hajléktalanok társadalma is összetett, van, akin lehet segíteni, van, akin nem. Mégis egyetértett benne mindenki, hogy máshogyan kell viszonyulni a hajléktalanokhoz, a szociális intézményeknek meg kell vizsgálni egyenként, ki miért került az utcára, valamint már a megelőzésnél ott kell lenni.

A Közpolitikai Vitaestek elnevezésű programsorozatot a veszprémi LMP szervezi. Gerstmár Ferenc elmondta, hogy minden hónapban igyekeznek egy aktuális témát találni, amivel kapcsolatban szakértőket szólaltatnak meg.

Közép-Dunántúl

Dunaújváros - A tavalyival közel azonos összeget, 69 millió forintot szavazott meg a közgyűlés a hajléktalanellátásra. A Kandó téri központ még nem üzemel.

Az új hajléktalan szálló ünnepélyes avatása, tavaly év vége óta üresen áll. A közgyűlés már a működés feltételeit is biztosította, hiszen elfogadta az ellátás keretösszegét, amelyből idén gazdálkodhat a működtető, vagyis az Útkeresés Segítő Szolgálat.

A Kandó téri telephelyen kevesebb férőhellyel - az eddigi 45 helyett 29-el - indul majd a hajléktalanok átmeneti otthona. Az éjjeli menedékhelyen továbbra is 45 fedél nélküli kaphat szállást éjszakára, a nappali melegedő viszont a korábbi 50 helyett csak 30 embert tud fogadni - a spórolás ezen a területen is önkormányzati elvárás volt. A Papírgyári úton tavaly fizetnie kellett a szolgálatnak az épület bérleti díját, valamint a közüzemi költségeket. Idénre csökkentek a férőhelyek, álláshelyet is megszüntettek (ami 5 millió 800 ezer forint megtakarítást hoz), a közüzemi díjakat és az új telephely plusz kiadásait viszont fel kell vállalnia az Útkeresés Segítő Szolgálatnak.


 

A megszavazott 69 millió 195 ezer forintot a közgyűlés megtoldotta 1 millió 853 ezer forinttal, amire az átköltözéshez van szükség. Ez utóbbiból fedezi a szolgálat a létszámcsökkentés egyszeri kiadásait, a szállítási költségeket, az elektromos felülvizsgálatot, a szelektív hulladékgyűjtők telepítését, valamint félipari mosó- és szárítógépet isvásárol az új szállónak.

Közép-Dunántúl

Megtelt a veszprémi hajléktalanszálló. Körülbelül 20 százalékkal többen vannak itt, mint tavaly ilyenkor, de a városban még mindig több mint száz ember él az utcán. Naponta 110-120 ember látogatja a nappali melegedőt, ahol meleg ételt és az éjjeli menedéken pedig hideg vacsorát is kapnak - tájékoztatta a Független Hírügynökséget a Befogadás Háza szakmai vezetője.

Szaller Péter szerint az is látszik, hogy a hajléktalanok egyre kevésbé tudnak kilépni rossz helyzetükből, mert nem találnak munkát.


Veszprémben és vonzáskörzetében még mindig több mint száz ember nem hajlandó szállóra menni, őket az utcai szolgálat látja el, a korábbi heti kettő helyett idén heti három alkalommal meleg teát kapnak.

A nappali melegedőn délelőtt fél kilenctől este hatig lehetnek a hajléktalanok, az éjjeli menedékhelyen pedig este hat órától reggel nyolcig tartózkodhatnak, moshatnak és fürödhetnek is. Vagyis Veszprémben szinte a nap huszonnégy órájában helyet adnak a fedél nélkülieknek.

Közép-Dunántúl

Bár a két dunaújvárosi éjjeli menedékhelyen vannak még szabad helyek, sok hajléktalan ember a fagyhalált kockáztatva a téli hónapokban is a szabad ég alatt éjszakázik. Őket, vagyis a krízishelyzetben lévő fedél nélkül élőket naponta segítik a szociális munkások, ám ők sem lehetnek ott mindig mindenhol. Didergető téli riport azokról, akiknek nincs otthonuk.
 

Alig több mint egy hét leforgása alatt hárman fagytak meg Dunaújváros utcáin. Két férfi kihűlt holttestére múlt héten a Vasmű úton találtak rá, december 24-én pedig újabb áldozatot követelt a hideg.

Amióta Dunaújvárosban utcai szociális szolgálat működik, nem volt példa hasonló tragédiára. A szolgálat munkatársai csak az elmúlt évben több mint ötven embert győztek meg arról, hogy az utca helyett válasszák inkább a hajléktalan-ellátást, és legalább a téli hónapokra költözzenek be az alapítvány átmeneti otthonába, vagy vegyék igénybe az éjjeli menedékhelyet. A most vasárnap elhunyt férfit is személyesen ismerték. Épp karácsony előtt beszélték meg vele, hogy az ünnepek után ő is beköltözik a szállóra, ám erre már nem kerülhetett sor.

 A szakemberek minden nap felkeresik a krízishelyzetben élő hajléktalanokat. Kényszeríteni azonban senkit nem kényszeríthetnek. Sokan - a kihűlés veszélyét is vállalva - továbbra is a szabad ég alatt éjszakáznak.

- Éppen karácsony előtt két nappal beszélgettünk Józseffel arról, hogy beköltözik a menedékhelyre. Sajnos ez már nem történhetett meg. Pedig azon az éjjelen nem volt fagy. A barátnőjével ketten feküdtek a nejlonsátorban a vasútállomáson. Hajnalban kimászott valamiért a melegről. Reggel a társa találta meg a hóban fekve, már nem lehetett rajta segíteni - idézi fel a történteket Oláh János.

 

A Magyar Mentőszolgálat Alapítvány általános igazgatójával úton vagyunk, a munka ugyanis a tragédiák ellenére sem állhat le. Éppen a vasmű tűzálló kapuja feletti erdőben járunk, ahol Tibor szálláshelyét keressük fel a téli akácosban. A férfi három éve él itt, és sok más társához hasonlóan ő sem akar beköltözni egyik tézménybe sem. A kis menedékbe csak fekve lehet bekúszni, bentről a Kossuth rádió szól. Tibornak ugyanis a rádió az egyetlen társasága, ezt hallgatja, és azt mondja, ő nem fázik.

- Fűtés? Az nincs, nyakig felhúzom a hálózsákot, több pulóverben és kabátban alszom, olyan így, mintha húsz fok lenne a hálózsákban - mondja nevetve a férfi, de azért mi aggódunk kicsit:

- Tavaly nyáron szétrombolták a szállásomat, még a lábosaimat is elvitték, a kutyám itatóedényét is, mert az is fémből volt. Azóta kicsit beljebb jöttem az erdőbe. Nyárom kifejezetten kellemes ez a hely, és a telet is jól bírom - mondja Tibor.

A Mentőszolgálat Alapítvány munkatársai gyümölcsöt, konzerveket és kenyeret hoztak neki, de lassan búcsúzkodunk. Sok, hasonló körülmények között élő hajléktalant kell még felkeresni.

Pontosan tudjuk, hogy az utcai szociális szolgálatban dolgozók számára a hajléktalanok felkeresése és segítése nemcsak munka, hanem a szó legnemesebb értelmében vett hivatás. Meg kell tehát kérdeznünk, hogy az alig egy hét alatt történt három fagyhalál mennyire viselte meg a stábot. Hosszú évek óta ugyanis nem történt kihűléses haláleset Dunaújvárosban:

- Minden éjjel ellenőrizzük a frekventált helyeket, parkokat, jószerivel minden bokor alá benézünk. Név szerint ismerjük az utcán élő embereket, ha valakit nem találunk a helyén, azonnal elindul az adatgyűjtés, hogy ki mikor látta utoljára az illetőt. A krízisautó is naponta jár, és ha elfogy a benzinpénz, gyalog vágunk neki a túrának. Egy év alatt nyolcvan, utcán élő embert sikerült meggyőznünk, hogy költözzön be az átmeneti szállásunkra. Az ötvenférőhelyes éjjeli menedékhelyünk pedig teljes kapacitással működik. A helyhiány miatt kialakítottunk egy tizenöt férőhelyes új helyiséget, azokat pedig, akiket nem lehet közösségbe engedni - mert ittasan agresszíven viselkednek -, a lábadozóban helyezzük el. Az elmúlt napokban az önkormányzat által fenntartott menedékhelyre is küldtünk embereket, senki nem marad tehát az utcán, ha nem akar, és engedi, hogy segítsünk - hangsúlyozza Oláh János.

- Nagyon rossz olyan embereket elveszíteni, akiket évek óta ismerünk, és jóformán csak velünk állnak kapcsolatban. El kell azonban fogadni, hogy nem lehetünk mindenhol ott egyszerre, és a legjobb szándék ellenére sem tudunk mindenkin segíteni. Nem kényszeríthetünk rá például valakit, hogy hagyja ott az utcát, és legalább télre költözzön be a menedékhelyre. Ezzel együtt az ilyen tragikus események után az ember önvizsgálatot tart, és ha azt látja, hogy minden tőle telhetőt megtett, akkor talán könnyebb szívvel folytatja a munkát. Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, sajnos mégis bekövetkezett a tragédia - mondja az általános igazgató.

Az utcai szociális munkásoknak nincs könnyű dolguk, hiszen vannak olyan hajléktalanok, akik naponta változtatják a szálláshelyüket. Mi azonban a Volán-telepi garázssor és a vasúti pálya között Bélához indulunk, aki egyedül húzza meg magát egy fa kalyibában. Nem jó jel, hogy a hóban nem látunk friss nyomokat, és a kiabálásra sem jön senki elő. Oláh János körbejárja a szomszédos terciákat is, hátha valahol rábukkan a férfira, ám nem jár eredménnyel. Kezdünk komolyan aggódni...

- Nincs semmi baj, reggel láttam Bélát. Elment valahova, de ép és egészséges - mondja az egyik közeli garázstulajdonos, aki több társával együtt rendszeresen ételt és italt visz Bélának, hiszen az itteniek már jól ismerik, törődnek vele és figyelnek rá.

Az ételcsomagot a helyszínen hagyják az alapítvány munkatársai, amikor Béla hazaérkezik a kis kunyhóba, biztosan örül majd.

Dunaújvárosban jelenleg mintegy háromszáz hajléktalan él, közülük több mint ötven ember tölti az utcán a fagyos hónapokat. Az elmúlt öt évben az alapítvány által kapott állami normatíva folyamatosan csökkent, miközben a költségek nőttek. A lehetőségek végesek.

- Úgy néz ki, jövőre nem csökken a támogatás. Már ez is eredmény. Csináljuk tovább a dolgunkat, és bízunk benne, hogy sok emberen segíthetünk még - mondja Oláh János, majd a krízisautó elindul újabb célpontja felé.

A vasútállomás restijében Zoltán, aki külseje alapján bármelyik kocsmában otthon lehetne, ám kötekedő modora nyomán hamar kiderül róla, hogy hajléktalan, azt kérdezi: mi közünk hozzá, hogy ki hol él. Semmi, mondjuk, hogy elkerüljük a verekedést.

Semmi, gondoljuk eljövet, mert a szó szabatos értelmében ez így is van.

Semmi? Valóban semmi? És elkezd rágni bennünk egy kis féreg. Egy gondolatcsíra.

 

Mi közünk van nekünk azokhoz, akik azt gondolják, hogy senkihez nincsen semmi közük? Meg kell kérdeznünk, hogy az egy hét alatti három fagyhalál mennyire viselte meg a stábot? Az ember önvizsgálatot tart...

Közép-Dunántúl

Bár a két dunaújvárosi éjjeli menedékhelyen vannak még szabad helyek, sok hajléktalan ember a fagyhalált kockáztatva a téli hónapokban is a szabad ég alatt éjszakázik. Őket, vagyis a krízishelyzetben lévő fedél nélkül élőket naponta segítik a szociális munkások, ám ők sem lehetnek ott mindig mindenhol. Didergető téli riport azokról, akiknek nincs otthonuk.

Alig több mint egy hét leforgása alatt hárman fagytak meg Dunaújváros utcáin. Két férfi kihűlt holttestére múlt héten a Vasmű úton találtak rá, december 24-én pedig újabb áldozatot követelt a hideg.

Amióta Dunaújvárosban utcai szociális szolgálat működik, nem volt példa hasonló tragédiára. A szolgálat munkatársai csak az elmúlt évben több mint ötven embert győztek meg arról, hogy az utca helyett válasszák inkább a hajléktalan-ellátást, és legalább a téli hónapokra költözzenek be az alapítvány átmeneti otthonába, vagy vegyék igénybe az éjjeli menedékhelyet. A most vasárnap elhunyt férfit is személyesen ismerték. Épp karácsony előtt beszélték meg vele, hogy az ünnepek után ő is beköltözik a szállóra, ám erre már nem kerülhetett sor.

A szakemberek minden nap felkeresik a krízishelyzetben élő hajléktalanokat. Kényszeríteni azonban senkit nem kényszeríthetnek. Sokan - a kihűlés veszélyét is vállalva - továbbra is a szabad ég alatt éjszakáznak.

- Éppen karácsony előtt két nappal beszélgettünk Józseffel arról, hogy beköltözik a menedékhelyre. Sajnos ez már nem történhetett meg. Pedig azon az éjjelen nem volt fagy. A barátnőjével ketten feküdtek a nejlonsátorban a vasútállomáson. Hajnalban kimászott valamiért a melegről. Reggel a társa találta meg a hóban fekve, már nem lehetett rajta segíteni - idézi fel a történteket Oláh János.

Közép-Dunántúl

A Segíts az angyalnak! elnevezésű jótékonysági akció révén három napon át meleg vacsorát kaptak az éjjeli menedékhely lakói. A fedél nélkül élők jó szívvel fogadták a felajánlást, mi pedig megnéztük, hogyan telik egy karácsony este a hajléktalan szállón. Az itt élő embereknek ilyenkor hiányzik legjobban a család. Valaki már a tizenhetedik karácsonyát töltötte a szállón.

A Papírgyári úton működő önkormányzati éjjeli menedékhely aulájában a fal mellett karácsonyfa áll.

Az itt élők és a gondozók közösen diszítették fel az ünnepek előtt. A fényfüzér és a díszek ugyanolyanok, mintha egy átlagos lakásban, vagy családi házban járnánk. És valóban, sokaknak már jó ideje itt van az otthonuk. Minden embernek más története van:

- Tizenhetedik éve töltjük a karácsonyunkat az éjjeli menedékhelyen. 1993 óta élünk itt. Mi tagadás: mindig az év vége a legnehezebb, távol a családtól - mondja Lázár József, miközben a Segíts az angyalnak! jótékonysági aukció bevételéből főzött sűrű babgulyást kanalazza.

- A főtt étel itt ritkaság. A napi koszt általában zsíros- vagy vajas kenyérből áll, ami mellé forró teát kapunk. Mi azonban szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a nyugdíjunkból futja rá, hogy hetente néhány alkalommal főtt ételt rendeljünk valamelyik olcsó menzáról - teszi hozzá a hatvankét éves férfi.

József társaságában Györgyi ül az asztalnál, és mint ilyenkor oly gyakran megesik, a régi emlékekről mesél:

- Tudja az a legnehezebb, hogy az ember emlékszik még azokra a karácsonyokra, amelyeket a szeretteivel tölthetett. Az elmúlt tizenhét év alatt számomra a legszebb ünnep az volt, amikor telefonon tudtam beszélni a gyermekemmel. Ne értsék félre: nincs rossz dolgunk itt az éjjeli menedékhelyen, a gondozók is kedvesek, de azért az mégis csak más, amikor a Szentestét a családjával töltheti az ember. Ezek a percek mindig ott vannak, minden gondolatomban - mondja Györgyi, és félve kérdezzük tőle: lát-e arra esélyt, hogy egyszer még újra együtt legyenek:

- Nem hiszem, túl sok idő eltelt azóta - csóválja a fejét, de azért mosolyog, mintha némán azt mondaná: sosem tudni, talán egyszer mégis megadja ezt még a jóisten.

Az asztaltársaság harmadik tagja Sekk Imre. Az ötvenhat éves férfi tíz éve látta utoljára a gyermekeit:

- Egy felnőtt lányom és egy fiam van. Nagyjából tudom merre vannak, mit csinálnak, hogyan telik az életük, de nagyon régen találkoztunk már. Itt a szállón mindenki úgy ünnepel, ahogyan tud. A gondozókkal közösen feldíszítettük a fát, és sokan gyújtanak egy-egy gyertyát azokért, akik már nincsenek közöttünk - mondja a férfi, és akaratlanul a múlt héten történt, tragikus kettős dunaújvárosi fagyhalálra terelődik a szó, amikor a Vasmű úton hűlt ki két, utcán élő hajléktalan:

- Nem ismertük őket, de az ilyen esetek mindig megdöbbentőek. Néhányan megijedtek és bejöttek a szállóra, de sokan továbbra is az utcán élnek. Őket egyszerűen nem lehet meggyőzni arról, hogy a menedékhelyen töltsék az éjszakát - mondja Lázár József.

A vacsora lassan véget ért, majd az éjjeli menedékhelyen ki-ki elvonult rejtvényt fejteni, pihenni egyet az újabb nap előtt, néhányan pedig a televízió elé ültek.

A Segíts az angyalnak! elnevezésű akciónak hála december 24. és 26. között kétszáztíz adag ételt főzőtt le és szállított ki a helyszínre Horváth Attila, és a Campus Étterem csapata. A Bakonyi Ferenc vállalkozó által több mint tíz évvel ezelőtt kitalált jótékonysági akcióhoz idén is csatlakozott a Kortárs Művészeti Intézet, és több mint harminc dunaújvárosi, illetve környékbeli művész ajánlotta fel munkáját az árverésre.

Az árverésre, amely az Art Cafe-ban decedmeber 16-án megtartott jótékonysági sörcsapolással együtt - a csapolók Cserna Gábor polgármester, Erdei Zsolt profi ökölvívő világbajnok, Szabó Bence kétszeres olimpiai bajnok vívó voltak - hétszázharmincezer forintos bevételt hozott.

A jelentős adományból az ételeken kívül egyéb segítségre is futja. A szervezők már azt is eldöntötték, hogy az önkormányzati hajléktalan szállón túlmenően támogatják a szintén a Papírgyári úton működő Magyar Mentőszolgálat alapítvány menedékhelyét is.

Közép-Dunántúl

A 42 éves László a veszprémi hajléktalanszálló arca. Ő is megjárta a pokol legmélyét, amikor még kőkeményen ivott, de már évek óta nem nyúl a pohárhoz. Elhelyezkedne, de hát a mai világban ez meglehetősen nehéz. Ezt a karácsonyt sem tölti a fiával.

Nem hiszem, hogy újdonságot mondok azzal, hogy ezen a szállón szinte mindenki állami gondozottként nőtt fel. Én is. Heten voltunk testvérek, de mivel a szüleink alkoholisták voltak, elvettek tőlük minket. Óvodás koromban kerültem intézetbe. Ajkai idős nevelőszülőkhöz kerültem a hozzám hasonló sorsúakkal, ahol bizony sokszor megvertek bennünket. Azt akarták, hogy jól tanuljunk. Általános iskola után a nevelőapám Várpalotára küldött, hogy legyek olajfúró, mert azzal külföldön is jól kereshetek.

Hiába mondtam neki, hogy vízvezeték-szerelő akarok lenni, nem hallgatott rám. Nem is lett belőlem olajfúró, mert leléptem a suliból. Visszajöttem Ajkára, s beálltam üvegfúvónak. Ez a meló nagyon tetszett, különösen, amikor dísztárgyakat csináltunk. Jó volt a csapat a munkásszállón is. Nem mentem vissza a nevelőszüleimhez, saját lábamon akartam megállni. Irtó jól kerestem, márkás sportcuccokban jártam, vettem tévét, videót, s eljártam szórakozni. Elég sok barátnőm volt, az egyiktől fiam született.

- Várjon, itt van nálam az igazolványok között a fényképe. Ugye, milyen helyes srác? Dehogy három év körüli, ez egy régi felvétel, elmúlt már kilenc a kölyök. Az újabb fotóit az utazótáskámban őrzöm, amiben a tavaszi holmijaim vannak. Bár már csak március lenne, hogy lenne valami munka!
- Végül is tizenhat év után küldtek el bennünket Ajkáról, mert nem volt megrendelés, a cég a csőd szélén állt. A nyugdíjba készülő kollégám ott zokogott. Mehettünk, amerre láttunk. Akkor kezdtem el csövezni az erdőben, télen meg a haverom faházában aludtam három paplannal a fejem fölött. Pár hónap után átjöttem Veszprémbe, mert azt mondták, itt biztos, hogy találok valamilyen munkát. Így is lett, felvettek a kukásautóra. Később egy vállalkozó alkalmazott, ő lomtalanítással foglalkozott. Szépen kerestem nála.

- Ma sem tudnám megmondani, miért kezdtem el inni. Amit kerestem napközben, azt este elittam a kocsmákban. Borbarátokból mindig volt elég. Elmentünk koldulni, aztán ittunk tovább. Odáig jutottam, hogy reggelente már remegett a kezem. Az alkohol rabja lettem, hogy szépen fejezzem ki magam. Magunk között az ilyen alakot, mint én voltam, alkesz majomnak nevezzük. A téli éjszakákon csak a konténerházba engedtek be, ahol volt, amikor annyian voltunk, hogy csak az élünkön tudtunk aludni. Volt, aki hányt, más maga alá csinált... Szörnyű időszak volt.

Hetvennyolc kilóról lefogytam negyvennégyre. El tudja képzelni, hogy néztem ki?! Borzalmasan. Ez lennél te?! - förmedt rám a vállalkozó ismerősöm, akinél korábban dolgoztam. Szedd össze magad, élj úgy, mint azelőtt! - mondta. Hallgattam rá, s 2007. augusztus 8-a óta egy kortyot sem iszom. Azóta is minden munkát elvállalok. Közcélúként dolgoztam a városi kertészetben hosszabb-rövidebb ideig, közben eljártam költöztetni, ami igen jól fizetett, de ritkán hívtak. Az utóbbi időben sorra jártam a temetkezési vállalkozókat, de hiába, nekik olyan ember kell, akinek van jogsija. Az üveggyárba is visszamentem  itt töltöttem életem legszebb éveit , felírtak a várakozók listájára.
 

Nem adom fel, magamnak is be kell bizonyítanom, hogy ki tudok innen kerülni. Az igazi öröm az lenne számomra, ha a fiamékkal lehetnék ünnepekkor (Fotó: Penovác Károly)


- Ez év februárjában kitettek az átmeneti szállóról, mondván, terrorizálom a többieket, összeférhetetlen vagyok. Pedig én csak azért veszekedtem velük, hogy mossák ki a büdös zoknijukat, meg tisztálkodjanak rendesen. Ekkor elmentem az egyik nővéremhez itt, Veszprémben, akinek két huszonéves sráca van. Én az egyikkel laktam, az ágyam egy szivacs volt a földön. Na, ez még nem lett volna különösebb gond, de az már igen, hogy minden házimunkát velem végeztettek el, holott én is eljártam dogozni. Mosogattam, takarítottam, sőt elvárták, hogy beágyazzak utánuk. Amikor ezért dörmögtem, azt vágták a fejemhez, hogy visszamehetek, ahonnan jöttem.

Összecsomagoltam, visszacuccoltam a szállóra. Most itt vagyok a nappali centrumban, ahol tévé, számítógép, mosógép, zuhanyzó, szóval minden van, köszönhető a máltaiaknak. Este meg felsétálok az éjjeli menedékhelyre, ahol a szobában jelenleg tizenhárman vagyunk. Ezek a fiúk rendesen fürdenek, közülük többen eljárnak dolgozni. Bárcsak engem is felvennének valahová!

- Amikor még jól ment, vettem hetvenezerért egy súlyzófelszerelést fekpaddal együtt. Mivel itt bent nincs terem a kondizásra, tavasszal majd folytatom az udvaron. Nem adom fel, magamnak is be kell bizonyítanom, hogy ki tudok innen kerülni. Ha lesz elég keresetem, albérletbe megyek. Csak így van esélyem, hogy a kisfiam anyja visszajöjjön hozzám. A srác nagyon hiányzik. Míg ment a szekér, havi 10-15 ezret küldtem haza, de azóta semmit. A nagyobb ünnepekkor meglátogatom őket, de mivel van élettársa, éjszakára már nem maradhatok náluk. Az igazi öröm az lenne, ha velük lehetnék.

Közép-Dunántúl

A hajléktalanok közül sok ember van, aki év közben magányosan él, itt egy közösségtől kap valamit – mondta a Befogadás Háza vezetője.

Veszprém városában jelenleg 230–240 hajléktalan van számon tartva. A hidegben lehetőségük van a nappali melegedőben meghúzódni, valamint az 42 férőhelyes éjjeli menedékhelyre menni, ami krízisidőszakban még plusz 20 főt tud befogadni. Létezik egy 50 fős átmeneti szállás, de ezt a helyet általában csak a rendszeres jövedelemmel rendelkezők vehetik igénybe.

Szaller Péter, a Befogadás Háza vezetője számolt be arról, milyen ellátási szintek működnek városunkban. – A legalacsonyabb ellátási szint az utcai szociális szolgálat. Jelenleg két utcai szociális szolgálat (2x2 fő) látja el a közterületen élő hajléktalanok személyek ellátását. Az általuk gondozottak száma 100–120 főre tehető. Ők folyamatos kapcsolatot tartanak ezekkel az emberekkel, és állandóan felajánlják nekik az intézményes ellátások lehetőségét, valamint szociális ügyintézésben segítenek. Téli időszakban ez fokozott szolgálatot jelent, mert telefonügyeletet adnak a munkatársak, heti háromszor működtetnek teajáratot kilenc állomáson – mondta.

Aki az intézménybe kerül, általában a legelső intézményi ellátási formát veszi igénybe, az éjjeli menedékhelyet, illetve a nappali melegedőt. Utóbbi reggel nyolc és este hat között van nyitva, szociális ügyintézésben segítenek nekik, van lehetőségük a napilapokat nézni, munkahelyet keresni, most már internetelérhetőséggel, lehetőség van az okiratpótlásokra, postacím adására. Este hat órától reggel nyolcig az éjjeli menedékhely tart nyitva. Ha valaki bemegy oda, akkor van hely, ahova le tud feküdni.

A következő ellátási szint az átmeneti szállás. Itt már van saját fekvőhelye az embernek, szálló jellegű, térítési díjat kell fizetni, 24 órás nyitva tartása van. Az ezutáni lépés lenne a kiléptető program, amit még valamennyire tudnak kontrollálni a szociális munkások, de ez még jelenleg nem működik.

– Tapasztalat, hogy nehezen találnak ezek az emberek munkahelyet. Aki talál is, a hajléktalan státusza néha kizáró ok. Vannak vállalkozók, akik foglalkoztatják lakóinkat, de fizetni nem fizetnek, hanem lelépnek. Nagyon sok negatív tapasztalat és fenntartás van az emberekben. A jelenlegi helyzetünk arra jó, hogy ha valaki hajléktalanná válik, akkor nagyon gyorsan végig lehet ezen a rendszeren menni, az aktív, motivált hajléktalanok alkalmasok arra, hogy visszaintegráljuk őket a társadalomba. Ha olyan emberről van szó, aki sok éve itt van a rendszerben, akkor hospitalizálódik, hozzászokik az itteni körülményekhez – számolt be róla Szalletr Péter.

Az ünnepek közeledtével összeszorul az emberek szíve, amikor hajléktalan emberekkel találkoznak, hiszen minden embernek fontos, hogy a karácsonyt méltóképpen ünnepelje, de legalábbis olyan légkörben, ahol szeretetet és gondoskodást kap. A Befogadás Házában ezt igénylik is a lakók, így minden évben tartanak karácsonyi ünnepséget.

– Nálunk kicsit meghatóbb a karácsonyi ünnepély, mert a hajléktalanok között sok ember van, aki év közben magányosan él. Ha ide eljön, akkor egy közösségtől kap valamit. December 22-én volt az ünnepség, ahol egységcsomagot kaptak a rászorulók. Ezt minden hajléktalannak átadjuk, az intézményben is és az utcán élőknek is. Teajáratokon a kollegák viszik ki a közterületen élőknek. December 22. és 26. között meleg ételt fogunk osztani az intézményben lakóknak, 110 főnek, valamint teajáraton a kinn élőknek. A Nitrogénművek Zrt. adománya biztosítja, hogy ezt meg tudjuk tenni. Jól jönne néha az önkéntes, mert sokan vesznek fel ételt. Jó lenne, ha valaki az osztó dolgát segítené, mert akkor a kollegáknak több lehetőségük lenne arra, hogy beszéljenek a hajléktalanokkal. Az utóbbi időben sajnos nem igazán volt rá példa, hogy önkéntesek jelentkeztek volna – számolt be róla az intézmény vezetője.

Ez úton szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét, hogy akinek módjában áll, segítse a Befogadás Ház dolgozóinak munkáját.
Elérhetőség: 88/581-231

Közép-Dunántúl

Pápa - A pápai hajléktalanszálló lakóinak idén is nagy élményt jelentett, hogy családias, baráti közösségben élhették át a karácsonyi ünnep meghitt hangulatát, és részesei lehettek az ajándékok kibontása nyújtotta izgalomnak, örömnek.
A szociális munkatársak és szakemberek minden évben szerveznek karácsonyi ünnepséget a hajléktalanok átmeneti szállásán élőknek, nem volt ez másként idén sem. Az Egyesített Szociális Intézmény Barát utcai épületének társalgójában házi süteményekkel, gyümölccsel, teával látták vendégül a gondozottakat a közös énekléssel, beszélgetéssel, valamint ajándékozással egybekötött összejövetelen. A megjelenteket Oláh Márta, a Gondozási Központ vezetője köszöntötte, aki rámutatott, hogy a hajléktalanoknak időnként egyszerre akár több krízissel is meg kell küzdeniük, és ehhez a már-már emberfeletti küzdelemhez nyújtanak segítő kezet a szociális szakemberek.

- Ünnepelni csak olyanokkal lehet, akiket szeretünk. Az ünnep akkor igazán ünnep, ha minden valódi, szívből fakadó, egyszerű és önfeledt - mondta el beszédében Horváthné Velniceru Krisztina szociális munkatárs, a rendezvény egyik szervezője.

A köszöntők, a felolvasás, a versmondás, az énekkari előadás, valamint a közös éneklés után kezdetét vette az ajándékozás.

- Az ellátottak élelmiszercsomagokat kaptak, amiket a Teréz Anya Szeretetszolgálat, Az Időskorúak Szociális Ellátásáért Alapítvány, illetve az Egyesített Szociális Intézmény állított össze számukra. A hajléktalanszálló mindkét lakrészében és a krízisszállón is karácsonyfát állítanak a lakók, amiket saját maguk díszítenek fel - tette hozzá Velniceru Krisztina.

Pápán 1993 óta működik a hajléktalanok átmeneti szállása.

- Az átmeneti szállás húsz férőhelyes, ahol pillanatnyilag nincsen szabad hely. Téli időszakban, november elsejétől április utolsó napjáig egy hat férőhelyes időszakos szállót üzemeltetünk, ahol minden ágy foglalt. Ha a helyzet úgy kívánja befogadóképességünk bővíthető pótágyak elhelyezésével. Kisvárosi szinten szerencsére nagyon szolidnak mondható a hajléktalanok száma, ami kétségkívül a város szociális ellátórendszerének, és az abban nap mint nap dolgozó szakemberek eredményes munkájának köszönhető - mondta el Oláh Márta.

Az ünnepség szervezői és az azon közreműködők ez alkalommal sem feledkeztek meg a karácsony eredeti, igazi, szeretettel teli szellemiségéről, amit aznap hiánytalanul tovább is adtak, ezzel leírhatatlan örömöt szerezve az egybegyűlteknek.

Időjárás Budapest




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2018)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2018 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com