Közép-Dunántúl

Közép-Dunántúl

Éppen negyedszázada felejtettem el egykori riportalanyomat, Jakab Lajost, aki a minap egy váratlan telefonhívással adott hírt magáról. Nézném meg néhány képét, mivel sok idő múltán újra rajzolni, festeni kezdett. Kölcsönkérést gyanítottam a dolog mögött. S valóban: kölcsönt - kaptam... Kéretlenül, s nem pénzben. Úgy sejtem, ezt a kölcsönt nem neki kell visszaadnom. Jakab Lajos önként lett hajléktalan. Van neki egy kis háza az ozorai szőlőhegyen, Fürged felé menet az utolsó, döbrönteinek nevezett dűlőben. Még tüzelője is akad, tekintve, hogy nyolc éve, amikor megvette a kis birtokot, két hektárt kitevő erdőt is vásárolt vele.

Lévén, hogy Lajos annyiban önálló egzisztenciával bíró ember, hogy ötvenhatezer forintos rokkantnyugdíjjal rendelkezik, ennivalóra is futná tehát, ha szűken mérve is, idejét meg éppenséggel ugyanúgy el tudná tölteni olvasással, rajzolgatással, festegetéssel, mint itt, a dunaújvárosi hajléktalanszállón, első látásra tulajdonképpen nem találunk olyan kényszerítő okot, ami miatt ide kellett volna húzódnia, a Papírgyári úti sorstársak közé.

Azazhogy... Van ilyen ok. Talán a legdermesztőbb mind között.

A magány.

Az ozorai szőlőhegyről egy óra alatt ér be gyalog a falu központjába, ha erős trappban megy. Így, télvíz idején kevesen járogatnak ki a présházakhoz. Lajos attól félt, hogy vagy készületlenül éri valamilyen nagy rosszullét számos betegségéből kifolyólag, vagy lassan, de biztosan beleőrül az egyedüllétbe.

Márpedig őt igazán nem lehet azzal vádolni, hogy felkészületlen lenne a szenvedések óriási témakörében.

A tiszaföldvári születésű, ez évben éppen hatvanesztendős férfiú tizenhat éves koráig a helyi református lelkész kedvenc pártfogoltja volt: rajzra oktatta őt a jó lelkész délutánonként, s úgy tűnt, nem is hiába. A kamaszkor közepén azonban a kalandvágy mindent fölborított az ifjonc lelkében, s meg sem állt a boldogult emlékezetű dunai hajózásig: hajógépészként húzott le majd harminc évet.

- Hajógépésznek lenni jó: sokat lehet olvasni! - szögezi le minden hajógépészek kiskátéját, bár nem mulasztja el megjegyezni azt sem, hogy amikor harminc-negyvenmillió forintot érő gépezetek gondja nyomja az ember vállát, az már a hivatás kevésbé kellemes része.

Mindenesetre ennek a foglalkozásnak köszönhetjük negyedszázados ismeretségünket: én nem, de ő emlékezik arra, hogy 1984-85 telén, a dunaújvárosi öbölben horgonyzó motoroson kedélyes riportot készítettünk ketten, s egyik versezetét még az akkor szerkesztett Tavasz című antológiában is elhelyeztük. Biztosan így volt.

Idővel Lajos megnősült, elvált, megint megnősült, született egy ma harminchét éves lánya, megint elvált. S egyszercsak kifutottak alóla a hajók. Jöttek viszont a betegségek, a leszázalékolás.

Aminek legalább megvolt az a haszna, hogy igen jól összebarátkozott egyik kezelőorvosával, jó könyveket kapott tőle kölcsön, s ozorai birtokához is ő segítette hozzá.

Hanem a leányával tizennyolc esztendeje nem találkozott. Kereste pedig, volt feleségével beszélt is róla, címét-telefonját meghagyta - a leány nem hívta fel.

Ne firtassuk: családi ügy.

Mindenesetre Lajos e télen a hajóscimborái révén megismert földi cimborái segítségével itt kötött ki, a 213-as szobában, újabb jó cimborák között. A falon néhány az ő rajzai-festményei közül - egyebek közt az a Budhha-szerű imádkozó alak is, amelyet negyvennégy év után először alkotott egy A3-as rajzlap közepére, színes ceruzával.

Bűn rossz...

Ám az egykori hajógépész nem sértődik meg a kritikán: annál pallérozottabb elme ő. Csak úgy találomra kérdezek rá, hogy mit olvas mostanában, és egy rojtosra forgatott P. Howard- vagy Szilvási-kötetre számítok.

Alighanem az ő fejében is az jár, hogy mire gondolhatok, mert hosszan és keményen néz a szemembe, majd az éjjeliszekrényéről leemel egy ceruzával sűrűn aláhúzgált szövegű könyvet C. G. Jungtól: Gondolatok a szenvedésről és a gyógyításról.

Most ott tart, hogy Senki sem válik tudatossá szenvedés nélkül.

- Te mennyire vagy tudatos, Lajos?

- Arra vagy kíváncsi, hogy mennyit szenvedtem? Sokat. De sokan vannak, akik nálam is többet. Talán mégsem én vagyok közülük a legkevésbé tudatos: meg kell tanulni a javunkra fordítani a szenvedést! Kezdem ismerni magam.

- Tán vallásos lettél?!

- Nem vagyok vallásos. Nekem hitem van! Ez óriási különbség. Nem járok templomba, de sokat megyek hívők közé. A mostani barátnőm is hitoktató, Sárszentlőrincen, rengeteget beszélgetünk a hitről.

- Milyen gyakran látod a barátnődet?

- Úgy kéthetente... Innen jó a közlekedés, Pakson át két órába kerül az út.

- Összeházasodtok?

- Ha rajtam múlna, már házasok lennénk. Nekem nincs sok időm várni. De ő jóval fiatalabb nálam. Gondolkodik.

A Jung-könyv mellett Lukács evangéliuma fekszik, Lajos szemüvegére hajtva. Mellette a Pszichiátra című egyetemi tankönyv: ezek is sűrűn aláhúzgálva. Nem ám egyik-másik fejezetben, hanem elölről kezdve, akkurátusan haladva.

Lajos munkát keres: tán egy evangélikus öregek otthonában lehet kertész, most ezt intézi. Dolgozni akar, meg ne bolonduljon az unalomtól. Ha munka van, akkor az olvasás is megy. És tán a festésre is jut majd kedv. Idő. Élet.

Közép-Dunántúl

Ez a fejadag. A hajléktalanok járata, azoké, akik az utcákon, a padokon, a környező erdőkben, a körgyűrű melletti kalyibákban vagy ahol éppen éri őket a sötét, húzzák meg magukat. A nulladik szint, ahol még a kutyát is Zérónak hívják.

Teajárat. Hivatalosan a veszprémi hajléktalan ellátás utcai szociális szolgálata. Hetente kétszer, hétfőn és szerdán két-két szociális gondozó, pontban délután negyed ötkor, egy furgonnal végigjárja a város meghatározott helyeit, inni és ennivalót visznek az utcán élőknek. (Az állami normatív támogatás révén mindössze havi negyvenezer forint van az élelmiszerekre!)

A többség hozza saját műanyag flakonját, abba mérik neki a furgon hátuljából a teát (Fotók: Gáspár Gábor)

Száznegyven hajléktalan él most az utcán, mindegyikükkel személyes a kapcsolatuk. Tudják becenevüket, ismerik a történeteiket, tudják, kinél mire kell figyelni. Ezúttal kivételes a helyzet, mind a négyen jönnek (Martinkovics Adél szolgálatvezető, Dobszay Szilárd, Dekmár Szabolcs és Majbó Gábor), mert egy országos program kapcsán állapot felmérő, anonim kérdőívet töltetnek ki a hajléktalanokkal.

„Aki már velünk sem tartja a kapcsolatot, az csak úgy van a semmiben. Mi vagyunk a nulladik szint. Aki a teáért sem jön el, olyan alacsony az igényszintje, hogy ez sem érdekli, azon nehéz segíteni”- mondja még az induláskor Szabolcs.

 

Mindenütt ugyanaz. Behúzott nyakú, egyhelyben toporgó, nehezen megítélhető korú, szatyros emberek. Van néhány nő is, ők érezhetően visszahúzódóbbak.

Jobbára szó nélkül elteszik szatyraikba vagy kabátjuk alá a kapott ételt és némán tovább állnak, a többség hozza saját műanyag flakonját, abba mérik neki a furgon hátuljából a teát. Vannak, akik leállnak beszélgetni a szociális gondozókkal, ahogy ők mondják a teásokkal. Hol viccelődés, hol a legbizalmasabb közlések.

„Gyere, élj itt az utcán. Fagyjon le a lábad, kezed párszor, aztán megérted mi van, miért iszunk.” Így Kálmán, hét éve van az utcán. Arcomhoz egészen közel hajolva indulatosan magyaráz. Nem tetszik neki, hogy fényképezünk, nem tetszik neki a jelenlétünk. Piás vagy, hagyd már - mondják neki röhögve a többiek. Első állomás.

Benzinkút a város keleti szélén. Várakoznak vagy tizenöten. Van köztük egy nő, teljes sminkben, rendezett ruházattal, pedig hónapok óta az erdőben lakik.

Egy szeméig behúzott sapkás, mokány férfi int, őt fotózhatjuk, nincs ebben semmi szégyen, önhibáján kívül került ide. Az esztergályos végzettségű 54 éves Pintér István tíz éve hajléktalan, nincs állandó helye, ott tölti az éjszakát, ahol az éppen éri. Történetébe nem kezd bele, legyint, akkor itt kellene állnunk egy napig.

„Iszom, hát! Amennyi belém fér, amennyit lehet. Egyet mondjon, miért ne tegyem. Aki ezt nem érti meg, az nem ért semmit. Érti?” A csoport lassan szétszéled, megyünk tovább. Szegletes tanya.

 

Zoltán pulóverben, korsóval a kezében jön, abba kéri a teát. A tulaj engedélyével többedmagával a szétdűlőben lévő tanyán lakik, jó, mert legalább tud tüzelni. „Egy baleset miatt tolószékbe kerültem, nem kaptam munkát, így lettem hajléktalan. Most nincs meló. Semmi pénzért nem mennék be a hajléktalanszállóra.” Még gőzölög a tea a korsójában, amikor tovább állunk.

Vasútállomás. A kosztól és a koromtól szinte teljesen fekete két férfi jön. Dülöngélnek. Egy közös szatyorba pakolják a kaját. Egyikük végig Zérót, a lábuknál tébláboló tacskófélét rendezi. „Neki még megmondhatom, hogy mi van.” A közeli „doktorházban” laknak, ahol se víz, se villany, se fűtés, viszont mindegyik szobában más-más társaság lakik.

A Tüzér utcába két perccel korábban érünk oda. Sehol senki. Várunk. Jönni fognak - mondja Dobszay Szilárd, aki tizennégy évvel ezelőtt kitalálta, létrehozta az utcai szolgálatot. És valóban, innen-onnan elkezdenek szállingózni. Ki az erdő felől, ki a szemközti kocsmából. Férfi-nő egymás mellett szorosan jön a kocsi felé. Kiderül harmincegy éve házasok, van két gyerekük és öt unokájuk. Tizennégy éve hajléktalanok, volt az erdőben egy bódéjuk, amit a csövesek felgyújtottak. Havi 28 ezer forintból élnek, most éppen albérletben, amiért 25 ezret fizetnek.

A bőrdzsekis, ősz hajú férfi néz a szemembe és higgadtan mondja, akkor számoljam ki, mennyiből élnek – közben az asszony néha megsimogatja a férfi fejét. „Úgy szívjuk a cigit, hogy három slukk az enyém, három a feleségemé. És akkor mi van? Mínusz 27 fok, ez volt a legdurvább, de kibírtuk.” Beszélnének még, de Adélék szólnak, indulni kell, mert elkésünk a következő állomásról.

 

A kocsiban az amúgy nem gyakran szóló Majbó Gábor megjegyzi: sokat gondolkodott ezen, de ha hajléktalanná válna, bizonyosan ő sem tudna megállni a lejtőn. Ennyi év után úgy gondolja, bárki lesüllyedhet erre a szintre, nincsenek nagyon kivételek – teszi hozzá.

A hajléktalanok szinte mindegyike magát különbnek tartja társainál és ennek hacsak lehet hangot is ad. A hébe-hóba munkához jutók, vagyis az alkalmisok lenézik a kukázókat, akik a szemetesből szerzik meg a napi betevőt, azok a kéregetőket, a kéregetők megvonják a vállukat és röhögnek a társaikon. Vannak a „mínusz öt fokosok”, ők fagypont alatt bemennek az ellátásba, vannak, akik csak drámai változás, végtag elfagyás, vagy amputáció után hajlandók erre és vannak a kiváltságosok, akik ilyen-olyan kalyibákban, esetleg fűthető faházakban laknak.

 

Többen megjárták Dobát, még többen masszív alkoholisták és vannak a senkihez sem csapódó magányosok. Mind más-más kaszt. Egyben azonban egyetértenek: nem mennek be a hajléktalanszállóra. Az érvek ugyanazok: bent a társak lopnak, ittasan nem fogadják őket, a közösségi élettel járó alapszabályokkal gondjaik vannak és muszáj fürdeni. (Az orvosok szerint egy év az utcán, öt-hat évet jelent a szervezetnek, tompul a fájdalomérzet és jelentősen megviseli az idegrendszert.)

 

A körgyűrűnél a szokott helyen senki, a Csatárhegyen megint sokan várakoznak, itt is több kutya. Már besötétedett, a golyóstoll nem fog a papíron, olyan hideg van, ám többen kigombolt kabátban, csupasz nyakkal, sőt egy nő lyukas papucsban van, az a kényszerképzete, hogy terhes, állítása szerint hol az ördögtől, hol éppen egyik hajléktalantársától.

„Kell virágmag? Adok estikét” - kiállt oda felénk Fáth Imre. A férfi faházban lakik a hegyen, van ennivalója is, mint mondja, azért jön a teajárathoz, mert volt egy kis rendőrségi ügye és most várja tőlük a levelet. „Négy éve felgyújtották a faházamat, a fürdőszoba le volt csempézve benne. Most havonta tízezer forint étkezési jegy a bevételem, de megvagyok.”

A végére marad a belváros. Az Erzsébet ligetben érkezésünkkor egyetlen férfi várakozik, de amíg megkapja az ételt érkeznek még vagy öten. A szakállas, szemüveges férfi három szatyrával félre áll és bicskájával már szeli is a kenyeret és hozzá a kolbászt. Tegnap este evett utoljára, még van egy kis zsírja tartalékban, az holnapra jó lesz, aztán a következő teajáratig koplalás, mert kukából nem eszik. Senkije nincs, a nővére három éve kitette a lakásból, azóta így él.

 

„Nem mondom meg a nevemet, rám ismer a nővérem. Szemét ügyvédek, nem segítettek, nem akarnak dolgozni, csak a pénz kell nekik. Csak magamra számíthatok. Vigyázok, hogy fel ne forduljak.” Késsel a kezében, hadonászva, ingerülten magyaráz. Mondja, innen kimegy a Gulya dombra ott éjszakázik egy esőbeállóban. A nagyobb hidegekben sem fázik, van paplanja és takarója, amit az utcai szolgálattól kapott.

A Balaton Pláza melletti elhagyott rész az utolsó állomás. Itt is sokan. Most jól járnak, a korábbi állomásokon a vártnál kevesebben voltak, maradt bőven tea, kenyér, kap mindenki belőle bőséggel. János alig áll a lábán, sajátos testtartásban, homlokával egy konténernek támaszkodik, az italtól nem érteni mit beszél. Beteszik az utóba, irány a szálló, ilyen állapotban nem maradhat kint az éjjel.

 

A hajléktalan szálló lakókonténerében, elkülönítve a többiektől tölti az éjszakát, ott legalább van fűtés. Beül hozzánk még Hege is, János felé bökve mondja, három hete még ő is így nézett ki, akkor megígérte a teásoknak, hogy nem iszik, azóta tartja magát. Most is van pénz nála, vehetne bort, de minek. „Bemegyek a szállóra, főzök egy kaját, lefürdök, aztán szpatty. Nem törődöm a többi süketelésével.”

Két és fél óra volt a teajárat. A száznegyven utcán élőnek körülbelül a felével találkoztunk. Hétfőn minden kezdődik elölről. Ahogy Hege mondta még mellettem a kocsiban: ez már nem változik többé.

Közép-Dunántúl

150 férőhelyes átmeneti hajléktalanszállót alakított ki Székesfehérváron egy budapesti alapítvány. Minden készen áll az indulásra januártól, ám nincs meg a működési engedély, mert a város önkormányzata fellebbezett ellene. Az önkormányzati képviselők és a szálló környékén élők tiltakoznak az új létesítmény ellen. Az alapítvány az akadályoztatás miatt az ombudsmanhoz fordult. Nem egyeztetett előre az önkormányzattal az alapítvány, és a közgyűlés éppen decemberben döntött a hajléktalanellátás fejlesztéséről. Egy 60 milliós nappali melegedő és szociális konyha épül meg ebben az évben - mondta Márton Zoltán, az önkormányzat szociális bizottságának elnöke. Minden hajléktalanról, aki akarja, gondoskodni tud a város. Csak máshonnan érkező hajléktalanokkal lehetne feltölteni az új szállót, ám ez csak a lakhatást oldaná meg, ezért az étkeztetés és a segélyek évi plusz 30-40 milliós kiadást jelentenének a városnak - tette hozzá.

A hétemeletes épület korábban munkásszálló, majd szociális bérház volt. Az önkormányzat azért adta el 2009 nyarán, mert a fenntartás költségeit nem tudta fizetni, ráadásul már fel is kellett volna újítani. Az épületet egy vállalkozó vette meg. Felújította, és a felső három emeletet adta tovább az alapítványnak az átmeneti szállás céljára.

A város a szálló működése ellen jogorvoslattal élt, és fellebbezett az elvi működési engedély ellen. A közgyűlés csütörtöki ülésén felmerült, hogy tiltsák meg a rendezési tervben a területen hajléktalanszálló működtetését, vagy vásárolja vissza a város az ingatlant. Ám ez utóbbira nincs a városnak pénze, és mindkét esetben kártérítés is járna a vállalkozónak.

Tóth Tibortól, az alapítvány képviselőjétől megtudtuk: az alapítvány hat éve jött létre, eddig is sokat segített a rászorulókon, adományokat gyűjtött. Hajléktalanszállást most üzemeltetne először, de úgy gondolják, nagy szükség van rá, mert emberek fagynak meg az utcán.

A szálló környékén élők attól tartanak, rossz fényt vetnének a hajléktalanok lakótelepükre, és ingatlanaik értéktelenebbé válnának. Erre Tóth Tibor megjegyezte: nagyon sok becsületes ember kerül ma utcára, és nem a saját hibájából. Az ott élők azonban hajthatatlanok abban, hogy nemcsak a város vezetőit, hanem őket is meg kellett volna kérdezni, mielőtt a beruházást megkezdik.

Az alapítvány az ombudsmanhoz fordult az akadályoztatás miatt.

Közép-Dunántúl

Megnyílt az első vidéki, hajléktalan embereknek munkahelyet biztosító mosoda Veszprémben, melyet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a Vanish „Foltmentes adomány” támogatásával hozott létre.

Közép-Dunántúl

A tavaly év elején még önkormányzati tulajdonban lévő Köfém lakótelepi Ráchegy Szállót Székesfehérvár vezetése eladta egy ingatlanfejlesztőnek 150 millió forintért. A budapesti cég tavaly év végén bejelentette: hajléktalanszállót üzemeltetne a felső szinteken. Ez a hír akkor derült égből villámcsapásként érte az önkormányzatot, a megyeszékhelyen működő hasonló feladatokat ellátó Kríziskezelő Központot, valamint a lakótelep lakóit, képviselőjét is. A város ugyanis úgy tudta,  munkásszálló létesül az épületben.  A jegyzői hatáskörbe tartozó szerződéskötés után azonban már arra sincs jogosultsága a városnak, hogy ha nem munkásszálló létesül a Ráchegy hotelben, akkor semmisnek tekintse a szerződést. 

hajlektalan

Még kérdéses, mi működhet majd az épületben (Fotó: FMH-archív)

A Kéznyújtás a Rászorultakért Közhasznú Alapítvány (amelynek  kuratóriumi elnöksége átfedésben van a szálló tulajdonosi körével) égisze alatt tervezett hajléktalanszállóhoz ekkorra már minden elvi engedélyt beszereztek, többekközt a Szociális és Gyámhivatalét is. Ezen engedélyek birtokában, illetve jogerőre emelkedésükkor,  az alapítvány elméletileg megkezdheti a hajléktalanszálló működtetését a városban. A város önkormányzatának hozzájárulása elviekben nem szükséges hozzá, hiszen magántulajdonról és engedélyezett működésről van szó. Ennek ellenére Székesfehérvár jegyzője, Bóka Viktor korábbi nyilatozatában azt mondta: megegyezésre törekszenek a tulajdonossal, hogy ne hajléktalanszállóként üzemeltessék a hotelt. Azóta a jegyző nem válaszolt lapunk Ráchegy Szállóval kapcsolatos kérdéseire, de egy biztos: a tárgyalások azóta is zajlanak, s a város álláspontját vélhetően azzal is nyomatékosítani akarta, hogy a Szociális és Gyámhivatal még nem jogerős elvi  engedélye ellen fellebbezést nyújtott be. Az új hajléktalanszálló így tehát addig biztosan nem kezdheti meg működését, amíg másodfokon a budapesti Foglalkoztatási és Szociális Hivatal ki nem mondja az ezzel kapcsolatos álláspontját. A fehérvári szociális és gyámhivatal vezetője azonban - ahogy lapunknak fogalmazott - nem tehetett mást: ha minden feltétel adott a szálló működtetéséhez, akkor nekik ki kell adniuk az engedélyt. A budapesti hivatal döntése után a vesztes fél még bíróságon is érvényt szerezhet vélt igazának, ám ez a szociális hivatal verdiktjén nem változtat - az végrehajtható. Bár tény, hogy a bíróság döntéséig kérhető a végrehajtás felfüggesztése.

Azóta a Ráchegy Szálló tulajdonosa sem nyilatkozott, de információink szerint továbbra sem sikerült megegyeznie a két félnek az együttműködésről. Tavaly év végén ugyanis szóban abban állapodtak meg, hogy munkásszállóként működik a felső négy szint, ahol 10 ezer forintos bérleti díjat, magyar állampolgárságot igazoló dokumentumot és munkaviszonyról szóló igazolást kérnek a jelentkezőktől. A hajléktalanellátásért járó normatíva azonban,  amelyet százötven főig finanszíroz az állam, ebben az esetben kérdésessé válik. Hiszen a munkásszállóként üzemelő hotel vélhetően így már nem hajléktalanszálló funkciót lát el. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium sajtótitkárságán kérdésünkre elmondták:  a  hajléktalan személyek átmeneti szállásának működtetése után járó normatívát nem veheti igénybe intézmény, amely nem hajléktalanokat lát el, hisz a támogatás - mint a neve is mutatja - a hajléktalan emberek átmeneti szállásán elhelyezett és ellátott emberek után jár.  A normatíva felhasználását a Magyar Államkincstár ellenőrzi, a szakmai munkát pedig a területileg illetékes szociális és gyámhivatal, illetve a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal.
Nem véletlen hát, hogy a szálló tulajdonosa még nem írta alá a megállapodást. Ha megteszi, akkor a  jelentkezők közt kell válogatnia, amely diszkriminatív eljárásnak tűnhet - információink szerint legalábbis ez a tulajdonos egyik érve arra, hogy miért nem látták el szignójukkal a város megállapodását.
 
Ettől függetlenül a fehérvári önkormányzat közgyűlése január 28-i ülésén tárgyalja (ha csak le nem veszik napirendről)  a Ráchegy Szálló üzemeltetőjével kötendő együttműködési megállapodásról szóló napirendet. A jegyző annyit azért elárult: jelenleg a napirend, az együttműködési megállapodás pontos szövegezése, a feltételrendszer kidolgozása, bizottsági egyeztetése zajlik.
Ez így is van, kedden a szociális bizottság tárgyalta a megállapodás-tervezetet, amely ekkorra már más pontokat tartalmazott, mint amiben szóban megegyeztek, illetve amit az első szerződés tartalmazott.  Éppen ezért módosítási javaslatok hangzottak el, amelyek figyelembevételét kérik majd a közgyűléstől: egyrészt kerüljön ki a megállapodásból az a kitétel, mely szerint az önkormányzat kötelessége igény esetén tájékoztatni a rászorultakat az üzemeltető tevékenységéről. Ez, ahogy elhangzott, ingyen reklámnak is felfogható. Másrészt döntse el a szálló tulajdonosa, hogy beengedi-e a város által kijelölt megbízottat a működés megtekintése céljából, vagy sem  a szerződésben ugyanis jelenleg az áll, hogy ha van rá jogi lehetősége, megteheti. Az igazság azonban az, hogy nincs. Emellett egy szóval sem szerepel a hajléktalanellátás kifejezés a tervezetben, ahogy a maximális férőhely szám sem.
A bizottsági ülésen is kiderült: a város, az adás-vételi szerződés megkötése után, küzd. Jelenleg úgy néz ki, hogy a megállapodás az egyetlen lehetősége arra, hogy - ahogy a bizottsági ülésen elhangzott - fékezze a vállalkozó tevékenységét. Vagy pedig - merült fel a lehetőség szintén az ülésen -, meg kellene vizsgálni, milyen módon lehetne az adás-vételt semmissé tenni.

Közép-Dunántúl

A hajléktalanok első vidéki komplex szociális centruma Veszprémben létesült - mondta Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke szerdán Veszprémben, az új ellátóközpont avatóján. Sok helyütt "ott vagyunk" az országban, számos részfeladatot elvégzünk, de "komplex szociális ellátócentrum a mi szervezésünkben elsőként most Veszprémben jött létre" - hangsúlyozta Kozma atya.

"A kapunk tárva, a szívünk még inkább" - fogalmazott a szeretetszolgálat elnöke, Hangsúlyozta, hogy a veszprémi centrum "egyedi és rendkívüli", ugyanis közvetlenül mellette van a hajléktalanok szállója és orvosi rendelője, a szegénykonyha, de a közelben található a szociális munkásokat képző főiskola is, amellyel megállapodást kötöttek gyakorlati képzésre.

 



Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke arra utalt, hogy a hajléktalanok az új centrumában az emberek fürdeni tudnak, ruhát mosni és szárítani, pihenni, de van poggyászmegőrző is, s a létesítmény télen krízismenhelyként is működik.

Porga Gyula, Veszprém fideszes alpolgármestere emlékeztetett arra, hogy másfél éve átadták a szeretetszolgálatnak a városi hajléktalanellátást, ugyanakkor az önkormányzat évente 60 millió forintot biztosít erre a célra. Jó döntést hoztak, mert a szeretetszolgálat magas színvonalon látja el ezt a nemes feladatot - mondta.

Lőrincz Norbert, a Hajléktalanokért Közalapítvány elnöke az MTI-nek elmondta: a 450 négyzetméter alapterületű centrum kialakítása csaknem 45 millió forintba került; 20 millióért vették az épületet, 18 millióba került az átalakítás, s mintegy 4-5 milliót költöttek eszközökre, elsősorban az új mosoda berendezésére. Hangsúlyozta, hogy a mosodát a városban élő szegény családok is igénybe vehetik.

Tájékoztatása szerint Veszprémben 110 hajléktalan kap "intézeti ellátást", s mintegy 150-en pedig még "kint vannak az utcákon", illetve házakba húzódnak be.

Közép-Dunántúl

Az ország hajléktalanokat ellátó szálláshelyei, menedékhelyei zsúfolásig megteltek az elmúlt napokban. A fehérvári konténerszállás kisegíti a központi ellátót. Én biztosan megfagynék ebben a hidegben, ha az utcán, paplanok, takarók közt kellene eltöltenem egy éjszakát - ismerősöm fogalmazott így, amikor az éjszakai mínuszokról, a hideg nappalokról beszélgetve a hajléktalanokra terelődött a szó. Hogy senki ne fagyjon meg az utcán, a Kríziskezelő Központ utcai munkásai naponta a teajárat után még este tíz, fél 11-ig járják az ismert helyeket, ahol utcai hajléktalanok élnek. A Kelemen Béla utcai tavaknál, a 8-es elkerülő környékén, a kiserdőben sátras hajléktalanok rendezkedtek be, eddig sem volt szándékukban igénybe venni a kríziskezelőt, csak a teajárat érkezését tartják számon. Olyankor 20-25 ember várja a forró italt, az ételt. A zord időben nem volt még fagyhalál a városban, egy hajléktalanról kiderült, rosszulléte, betegsége miatt találtak rá holtan az utcán.

- Az orvosi vélemény egyértelműen igazolta, hogy rosszulléte miatt következett be a halála - mondta Zsabka Attila, a központ vezetője. - Szerencsére fagyásos sérülésekről sem érkeztek hírek. A hét végén Martonvásárról vittünk hajléktalant Dunaújvárosba, ahol az ellátás dupla, a város és a Magyar Mentőszolgálat Alapítvány dolgozik, van szabad kapacitásuk. Néhány hajléktalan taxinak használ bennünket, a nagyobb bevásárlóközpontoknál várják, amíg arra jár az utcai szolgálat, behozatják magukat a konténerszállásra, de inkább így legyen, mint megfagyjanak az utcán. Jó hír, hogy 66 millió körüli eu-s összeget nyertünk, az ellátást, a foglalkoztatást, a lakhatási programunkat tudjuk finanszírozni 24 hónapon keresztül.

Közép-Dunántúl

Székesfehérvár - Oláh Pálnak tulajdonképpen szerencséje volt. Az Ősz utcai bank közelében kéregetett, amikor négy fiatal megtámadta. Könnyen sérült, de a mentők kórházba vitték. Nem Oláh Pál volt az első hajléktalan, akit a megyeszékhelyen megtámadtak, kifosztottak. Még 2002. februárjában egy Ősz utcai kapualjban arra ébredt egy hajléktalan, hogy ég a ruhája, a haja. Máskor a pénzéért vertek halálra egy férfit, a támadója akkor 17 éves volt, két év börtönbüntetetést kapott.

- A gyomromba öklöztek, megrugdostak-  a férfi a forgalmas áruház mellett tartja kezében a kalapját, abba dobnak bele százasokat, kétszázasokat a járókelők. - Elvették a pénzemet. Az egyik rendesebb volt, ő nem bántott, kihívta a mentőket.

A férfi csendesen kéreget

A férfi csendben kéreget az üzlet kirakata előtt, nem bántják, mindig kerül forint a kalapjába

 Az 58 éves férfi a tizennyolc utcán  töltött esztendő tapasztalásával lassan, csendben beszél  önmagáról. Nem sérült súlyosan, mondja, de azt is elmeséli, hogy régen volt otthona, de befogadta a rokonokat, akik nem fizették a  költségeket, eladósodott. A lakást kellett feladnia a tartozás fejében. Akkoriban pedig még dolgozott is a gázgyárnál, majd maszeknál, azóta se otthona, se munkája.
- Az emberek nem szoktak bántani,  nem is szólnak meg - folytatja csendben, miközben elteszi a pénzt és megengedi, hogy készítsünk róla egy fotót.  Nem  hagy a kalapban forintokat, abból akár ki is vehetik. A Sörház térre is be szokott menni néha, az utcai munkásokkal pedig már megbeszélte, hogy megpróbálják elintézni neki a nyugdíjat, hátha lehet majd valamilyen jövedelme, mert semmi nincs.
- Annyi pénzt össze tudok szedni naponta, hogy veszek magamnak ételt - elárulja, mekkora az összeg, de megbeszéljük, nem írom meg. -  Ruhát is veszek, ha kell, de kapok a Krízistől is. Az  emberek ételt is adnak, elfogadom.
Nem Oláh Pál volt az első hajléktalan, akit a megyeszékhelyen megtámadtak, kifosztottak. Még 2002. februárjában egy Ősz utcai kapualjban arra ébredt egy hajléktalan, hogy ég a ruhája, a haja. A fővárosi Szent István Kórház égési osztályán a férfin több műtet is végrehajtottak, de végül belehalt sérüléseibe.
- Volt még egy brutális támadás a megyeszékhelyen - kutat az emlékezetében  R. Szabó Ágnes, a megyei rendőr-főkapitányság sajtószóvivője. - A Tobak utcában  a pénzéért vertek halálra egy hajléktalan férfit, a támadója  akkor 17 éves volt, két év  börtönbüntetetést kapott.
A  tavaly, december  29-én, kedden este  megtámadott, megvert   Oláh Pál  a Sörház téri menhelyre igyekezett, amikor a négy fiatal megtámadta. Az egyik közülük gyeremkkorú, őt nem lehet felelősségre vonni, pedig valószínűleg nem csupán szemlélő lehetett a  támadásnál. A másik három fiatalt  előzetes letartóztatásba vették, ellenük  csoportos rablás miatt folyik eljárás, a bűncselekmény büntetési tétele háromtól nyolc évig terjedő börtön lehet. 

Közép-Dunántúl

Szerdán osztott utoljára zsíroskenyeret a hajléktalanoknak a Máltai Szeretetszolgálat Székesfehérváron. A jótékonysági szervezet hetente háromszor 150-250 hajléktalannak adott zsíros kenyeret és forró teát.

Az akciót eddig a helyi kenyérgyár támogatta, de szerdán a cég igazgatója személyesen kereste fel a szeretetszolgálat vezetőjét, és arról tájékoztatta, hogy a gazdasági válság miatt a továbbiakban nem tudnak kenyeret adni nekik.

A kenyérgyár hetente 90 kiló kenyérrel támogatta az akciót. A szeretetszolgálat most cégek és magánszemélyek segítségét kéri a kenyérosztás folytatásához, akár egy kilós kenyerek felajánlását is örömmel fogadnák.

A jótékonysági akció napi költsége 12 ezer forint, azaz a heti háromszori kenyérosztás 36 ezer forintból megoldható lenne. A szeretetszolgálat számlaszáma: MKB 10300002-20102898-00003285

 

forrás: Index.hu

 

 

az eredeti cikk itt olvasható

Közép-Dunántúl

Éjszakára megtelik a Székesfehérvári Kríziskezelő Központ. Már pótszivacsokat is bevetnek, hogy aki kéri, melegben tölthesse az éjszakát. Székesfehérváron csaknem 400 hajléktalan él, 150-en az utcán, vagy a városszéli sátrakban. A szociális munkások mindenkit próbálnak rábeszélni, hogy menjen éjszakára szállóra, ott ugyanis meleg van és figyeli őket orvos.

Fával fűti a nejlonsátrat az egyik hajléktalancsalád. A kályhán rotyog az ebéd, a maradékból pedig a kutyának is jut. A baj csak az, hogy az asszony beteg.


A székesfehérvári szociális munkások becslése szerint 80-90 hajléktalan élhet ehhez hasonló sátrakban a város körül. Próbálnak mindenkit behívni a szállóra, de sokakat hiába.

„Télen az utcán élőket fokozatosan figyeljük, ők ki vannak téve a veszélynek. Itt például berendezkedtek, fűtenek, csak azok vannak veszélyben, akik egyedül vannak” – mondta Giczi Tamás szociális munkás.

Az idei télen három bála takarót osztottak szét. Az utcán az élelem és a forró tea mellett erre van a legnagyobb szükség. A Kríziskezelő Központ megtelt, ezért megnyitottak egy másik lakókonténert is.

„Az emberek a melegben azért el tudnak lenni. Zuhanyozni tudnak és gyakorlatilag az éjszakai alvásról szól, pihenésről. Hogy nem a hidegben kell kint tölteniük az éjszakát” – mondta Zsabka Attila, a Kríziskezelő Központ vezetője.

Lemosható és műbőr - ezzel még tovább bővíthető a férőhely. A szociális munkások szerint így mindenkinek helyet tudnak adni, igaz már csak a folyósón, viszont meleg radiátor mellett.

Időjárás Budapest




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2018)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2018 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com