Nyugat-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Szenvedélybetegek közösségi ellátása zajlik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kanizsai csoportjánál, ahol egyszerűen berendezett, de mégis minden jóval ellátott fogadó várja a segítségre számítókat.

A közösségi szenvedélybeteg-ellátással három főállású alkalmazott foglalkozik, a csoportot vezető Leposa Gáborné Simon Szilviával a máltaiak kanizsai törzshelyén, az alsóvárosi templom kolostorépületében találkoztunk. Elmondta: - Elsősorban alkoholfüggőségben szenvedők keresnek fel minket, de a kábítószer- és gyógyszerfüggők, valamint a játékszenvedély-betegek előtt is nyitottak vagyunk, s 2006 szeptemberétől valósítjuk meg Nagykanizsa közigazgatási területén a szenvedélybetegek közösségi ellátását - fogalmazott a szociális munkás és fejlesztő pedagógus végzettségű Szilvia. - Szolgálatunk középpontjában a segítségre szoruló, addiktív problémával küzdő szenvedélybeteg, illetve a hozzátartozó áll.

Vannak, akik csak egy kávéra térnek be, mások csoportfoglalkozásokra is maradnak. Középen Leposa Gáborné Simon Szilvia csoportvezető - ZH fotó: Szakony Attila

Vannak, akik csak egy kávéra térnek be, mások csoportfoglalkozásokra is maradnak. Középen Leposa Gáborné Simon Szilvia csoportvezető - ZH fotó: Szakony Attila


- Feladatunk a függőségtől való szabadulás hatékony segítése, a problémáik megoldásában való közreműködés - folytatta. - A munkaügyi központ segítségével próbáljuk visszavezetni őket a munka világába, vagy beiskolázni. Tapasztalataink szerint sokan azért nem mennek el dolgozni, mivel szociális segélyből élnek, s számunkra a rendszeresen érkező segély fontosabb, mint egy munkahely megléte, amit bármikor elveszíthetnek.

A máltaiak szolgáltatásai térítésmentesek, s egy-egy reggeli kávéra - Az egy csepp gondoskodás című akció keretében -, vagy éppen kreatív csoportfoglalkozásra is örömmel érkeznek a résztvevők. Az aktuális ünnepre jellemző motívumok elkészítése közben pedig a problémáik megvitatása is kötetlen formában történik, így kényszer nélkül buknak felszínre a gondok.

- Pontosan 2006. november 1-jétől vagyok az átmeneti szálló lakója, s bár mehetnék máshova is, inkább maradok ott - mondta a 60 esztendős István. - Az unokaöcsémhez egy közeli faluba elmehetnék csicskásnak, de abból nem kérek, mert a szállásért cserébe oda kellene adnom a 25.650 forintos segélyemet, meg még parancsolgatna is. Hogy iszom-e? Hát persze, de csak bort, így nem vagyok alkoholista.

- Két hete látogatom a máltaiak fogadóját , akkor hallottam először, hogy létezik ilyen - mondta egy karácsony előtti kávézás közben a 35 éves Zsolt, akinek az intézetből kikerülve nem volt hova mennie, így hosszú ideje az átmeneti szálló lakója. - Nagyon jó ide járni, mert azt kapom, amire minden embernek a legnagyobb szüksége van: szeretetet. Közösségben vagyok, s nemcsak meghallgatnak, de oda is figyelnek rám. A szeretet olyan dolog, ami nem kerül pénzbe, s minden embernek ugyanúgy megjár. Legyen az hajléktalan, mint én, vagy akár alkoholista, mint itt néhányan.

Zsolt a karácsonyt a baptistáknál töltötte, s amióta megtért, úgy érzi: élni jó. Sorsa jobbra fordulására is lát esélyt, ezért nem adja fel, s amúgy sem önpusztító alkat. Másokon is szeretne segíteni, ezért egy karitatív szervezetnél fog munkát vállalni.

A 44 éves Magdi saját bevallása szerint öt-hat éve alkoholista, s bár közben voltak tisztább periódusai, nem hiszi, hogy végleg le tudná tenni a poharat.
- Ok nélkül senki nem nyúl a pohárhoz - állítja Magdi, aki körülbelül egy hónapja nem iszik. - Az alkohol oldja a stresszt, mást semmit. Ha iszom, nem fáj az élet, de ha kezdek kijózanodni, ismét ott vagyok, ahol a part szakad. Ezt nem érthetik meg a kívülállók, s éppen ezért járok ide már 2006-tól, mert itt azokkal az AA-sokkal (Anonim Alkoholisták) vagyok együtt, akik hozzám hasonló gondokkal küzdenek. S mivel azonos cipőben járunk, átvágni sem tudjuk egymást. Mert azért előfordult, hogy valaki azt mondta: öt éve nem iszik, de éreztem rajta a pia szagát. Egymással beszélgetve következtetéseket is levonhatunk, s az adódó munkalehetőségekről is tájékoztatjuk egymást.

Magdi kék könyvéből kitűnik: az utóbbi években dolgozott a Kanizsa Pékségnél, egy multinál és egy nagyradai szőlészetben, nem válogat a munkák között, mert a 7 tagú családjának valamiből élnie kell. Hogy milyen élet vár rájuk, s a Máltai Szeretetszolgálat fogadójába járó többi szenvedélybetegre 2010-ben, azt még nem lehet tudni. De annyi biztos, hogy ők legalább társakra és segítőkre találtaka bajban, így már nincsenek egyedül...


TÖBB MINT EGY ÉVE NEM ISZIK
A 30 éves György szerencsés, mert bár novemberben elveszítette az állását, az édesanyjánál lakik, akinek van munkája. – Alkoholista voltam, de hároméves kemény munkával, s egy alkoholellenes klub segítségével sikerült kilábalnom – mondta. – Beláttam, hogy ez így nem mehet tovább, mert tropára ment az egészségem, a látásom is romlott. A máltaiakon keresztül kapok szemüveget, de ezenfelül is sokat segítenek. December 12-én volt egy éve, hogy nem iszom, s nem is kívánom az alkoholt.

 

Nyugat-Dunántúl

Hajlék: telefonfülke, fedett buszmegálló, aluljáró, híd alja, vagy szálló. Itt telnek az éjszakák. A nappalokra csak kevés kis remény marad, meg a melegítő nedű, vagy az a kevés kis aprópénz, amit a rohanó ember oda vet a bajbajutott, utcát járó otthontalannak, hogy hagyja békén.

Alamizsnát, kenyeret, pénzt! Nap mint nap találkozhatunk ezekkel a szavakkal, elég ha csak a belváros felé visz utunk. Sokan tudomást sem vesznek róluk, mások megállnak, s nagylelkűen csörgős pénzt adnak a kéregetőnek: hadd igyon valami lélekmelegítőt, legalább ennyi öröme legyen szerencsétlennek. Pedig az ő problémájuk a mi problémánk is, mert a hajléktalanság társadalmi ügy.
 
Egy nevét és arcát nem vállaló férfi megosztotta velünk azt, hogy hogyan került az utcára. Csaba - nevezzük így -  három hónapja keres kiutat ebből a helyzetből. A Savaria Rehab-Team Nonprofit Kft. nappali központjában találkoztunk  az ápolt külsejű hatvanas úrral.
 
- Üzletember voltam. Szinte többet voltam külföldön, mint Magyarországon, különböző üzleti utakon. Felvetett a pénz, de soha sem spóroltam vagy takarékoskodtam. Majd egyszerre tönkrement  a vállalkozásom, elveszítettem minden vagyonomat. Mondanom sem kell, hogy az otthonomat is. Míg vállalkozó voltam, a nyugdíjjárulékokat is csak a minimálbér után fizettem. Kár volt, ugyanis így csak az öregségi nyugdíjminimumot kapom. Ebből kell megélnem, de elég a túléléshez. Nehéz innen talpra állni, de nem adom fel. Míg jó módban éltem, sem vetettem meg azokat az embereket, akik az utcán kéregettek. Mindig is az volt a véleményem, hogy bárki kerülhet hasonló helyzetbe - meséli Csaba, miközben könnyeit nyeli, ám hozzá is teszi, hogy nem akarja sajnáltatni magát.
  
- Napközben a könyvtárban olvasgatok, vagy a nappali központban vagyok, este pedig a szállón melegedek. Tisztában vagyok azzal, hogy minden, amit itt a Savaria Rehab-Teamtől kapunk, adomány számunkra. Sokféle ember van itt. Van, aki a saját hibájából került ebbe a helyzetbe, akad, aki válás vagy más családi tragédia miatt került a szállóra. Vannak agresszív emberek, iszákosak, nyugodtabbak. Tény azonban az, hogy bárki padlóra kerülhet. De rajtunk múlik, hogy ki tudunk-e törni - teszi hozzá a férfi.
 
Míg beszélgetünk, Horváth Sándor Róbert, becenevén "Igazgató úr" is csatlakozik hozzánk. A harmincöt éves férfi, tíz éve fedél nélküli.
  
- Állami gondozott voltam, majd egy kevés időt Kőszegen dolgoztam a kábelgyárban. Leépítések voltak, engem elküldtek. Azóta nyaranta akad néha alkalmi munka. A gond azonban az, hogy büntetett előéletű vagyok, s ez megnehezíti a munkaszerzést. Már hozzászoktam ehhez az életformához - meséli. 

Asbóth Alexandra szociális munkás étellel kínálja Kovács Lászlót december 24-ikén délelőtt. Az ünnepi menű fasírozott kruplisalátával Fotó: Benkő Sándor

Asbóth Alexandra szociális munkás étellel kínálja Kovács Lászlót december 24-ikén délelőtt. Az ünnepi menű fasírozott kruplisalátával Fotó: Benkő Sándor

Van közöttük kitörni akaró, reménykedő, dühös, és magát reménytelennek látó. A téli hidegben sokan az éjszakai fagy ellenére sem mennek be a hajléktalanszállóra. Pedig nekik is szükségük van a társadalom segítségre.

A szakemberek azt mondják, az is nagy segítség, hogy aki hajléktalant lát, felhívja őket.

Este tízig kimennek hozzájuk, utána telefonos ügyeteletet tartanak. 

Szilveszterkor virslivel várják a hajléktalanokat

Karácsonykor étellel, süteménnyel és ajándékokkal várták a Savaria Rehab-Team Nonprofit Kft. munkatársai a társadalom perifériájára szorult, otthontalan embereket. December 24-én reggel kilenc órától délután négyig mehettek a nappali központba a fázó és éhes emberek. 
 
- Eddig minden évben közösen ünnepeltünk karácsonykor, az idei évben azonban egész nap vártuk azokat az embereket, akikkel szolgálatunk kapcsolatban van. A finom étel és sütemény mellé mindenki kapott ajándékcsomagot is, melybe tartós élelmiszer, ruhanemű és tisztálkodóeszközök kerültek. Közel 150 embert ajándékoztunk meg  - nyilatkozta lapunknak Garai Ágota a Savaria Rehab-Team Nonprofit Kft. nappali központjának vezetője.

A szilveszter is hasonlóan fog telni. Akkor virslivel várják a hajléktalanokat a nappali központban.

Nyugat-Dunántúl

Személyre szóló csomagot kaptak A hajléktalanok is kaptak karácsonyi ajándékot Győrben. A helyi fedél nélkülieket segítő szolgálat munkatársai csütörtökön több mint 500 személyre szóló csomagot osztottak szét a rászorulóknak. Mindenkinek olyan dolgokat raktak a csomagjába, amire a leginkább szüksége lehet. A hajléktalanok azonban nem csak kaptak, adtak is. Mégpedig egy különleges karácsonyi műsort, amivel sorstársaikat lepték meg az ünnep alkalmából. A Homeless Band a mennyből az angyalt játszotta. Külön műsorral készültek a karácsonyra. Tibor, az egyik főszereplő már három éve hajléktalan. Szenvedélybetegsége miatt vált el, családja azóta sem kereste. Konzervek, kávé és keksz - ezek vannak a férfi karácsonyi csomagjában. Tibor örült a meglepetésnek, de azt mondja, a hajléktalanszállón egészen más az ünnep.

„Össze se lehet hasonlítani szerintem, mert azért családban más volt. Nálunk szép karácsonyok voltak. Volt ajándék meg minden. Én a családnak éltem” – mondta Körmendy Tibor.

Alig fél óra alatt több mint 500 karácsonyi csomagot osztottak szét az önkéntesek.

„Azt érezzük, hogy tiszta emberi érzésekkel gondolkodva ők látják, hogy nem egy formális és nem egy álságos dolgot közvetítünk feléjük. Én azt látom, hogy ők ezt értékelik és vissza is tükrözik” – mondta Sütő Csaba Hajléktalanokat Segítő Szolgálat vezetője.

A városban 200–an az utcán próbálják átvészelni a telet.

Csütörtökön azok a hajléktalanok sem maradnak ajándék nélkül, akik a Szentestét is az utcákon töltik. Nekik szociális munkások visznek teát, takarót és apróbb karácsonyi meglepetéseket.

Nyugat-Dunántúl

Az elmúlt napokban a hőmérők hiába mutattak mínusz 20 foknál hidegebbet is, még mindig sok hajléktalan utasít el mindenfajta gondoskodást. Ezzel együtt a Vöröskereszt zalai szervezete által működtetett szolgálatoknál büszkék lehetnek, hogy az aggodalommal várt, igen hideg hétvége nem szedett áldozatot. Közben a szállók megteltek, köszönhetően annak is, hogy a felhívásoknak volt foganatja: a megyeszékhelyi régiós diszpécserszolgálathoz jó pár segélyhívás befutott.


- Kihűlésre, fagyásra szerencsére most sem volt példa nálunk, bár nehéz pillanatok akadtak az elmúlt napokban - mondta el Kardos Ádám, a megyeszékhelyi ellátó szolgálat szakmai vezetője. - Találtunk krízishelyzetben lévő embereket, ám nem sikerült mindegyikük ügyét megnyugtató módon rendezni. Egerszegen például szabad ég alatt él egy a munkatársaink által amúgy régóta ismert nő, akit most sem sikerült fedél alá vinnünk: annak is örülni kellett, hogy pár takarót elfogadott. Jó pár sorstársa annyival van jobb helyzetben nála, hogy legalább fedél alatt, falak között húzza meg magát, még ha fűtés e helyeken sincsen. Őket figyeljük, a teajárat eszközeivel segítünk is rajtuk, bár igazán megnyugtató megoldást csak a szálló jelent. Az elmúlt három napban tíz új lakó érkezett az egerszegi intézménybe - köztük valaki Göcsej egyik legkisebb falujából. Az illető jó ideje egy disznóólban élt, s a szolgálatnál külön örülnek annak, hogy a diszpécsert (24 órás a telefonszáma: 92/323-000) hívták végre egy pici falucskából is. A szálló 45 férőhelyén így jelenleg 48 ember húzza meg magát.

Az átmeneti szálló 35 helye betelt Nagykanizsán is, de az éjjeli menedékhelyen van még pár ágy, ha úgy hozza a szükség - tudtuk meg az intézményt vezető Barbalics Lászlótól. Az itteni teajárat 13 biztos rászurolóhoz viszi el esténkét a segítséget - Zalaegerszegen ugyanez a szám 30 felett van. Kardos Ádám mesélte róluk:

- Vasárnap én is voltam kinn, megnézni, mi van az emberekkel. S a farkasordító éjszaka után azzal fogadtak: nem is fáztak annyira...

Nyugat-Dunántúl

500 adag melegételt osztottak ki részben hajléktalanoknak, másrészt rászorulóknak a győri motorosok kedden 12 és 16 óra között a Honvéd ligetben. Ők ezzel segítettek karácsony előtt.
Gulyásleves friss kenyérrel - ez volt a menü, amellyel a Győr és Környéke Motorosok Baráti Köre várta ingyenes ételosztási akcióján a rászorulókat. Kokas Tibor, az egyesület vezetője elmondta: szerveztek már jótékonysági akciót beteg gyermekek őssejtbeültetéséért, kórházi osztályok számára műszerbeszerzés támogatására, s most első alkalommal a nélkülöző, rászoruló embereket célozták meg a karácsony előtti vendéglátással.

A Honvéd ligetben felállított sátornál - a Wiesbauer támogatásával - 60 kg marhahúsból és 95 kg zöldségből készült a gulyásleves, amelyre déltől 4 órán át akadtak is jelentkezők szép számmal. A motorosok bevonták a kezdeményezésbe a Győr-Likócsi Hajléktalanszálló vezetőjét, Sütő Csabát is, aki ugyancsak segédkezett az igazán rászorulók ellátásában.

Sütő Csaba érdeklődésünkre megerősítette: az elmúlt napok igencsak zord időjárását sikerült minden győri fedél nélkül élőnek átvészelnie, haláleset nem volt. Új megoldása a hajléktalanoknak a hideg elől való menekülésre, hogy bankkártyákkal bejutnak egyes pénzintézetek termináljaira, s ott töltik az éjszakát. Győrben jelenleg több mint 200-an élnek az utcán, mert vagy nem mennek be a hajléktalanszállóra, vagy a zsúfoltság miatt férőhely hiányában kiszorulnak onnét.

Nyugat-Dunántúl

Az elmúlt napok rendkívül hideg időjárása miatt már elindult a teajárat Győrben. A Segítőház Alapítvány munkatársai rendszeresen járják a város utcáit és meleg teát, illetve takarót osztanak a hajléktalanoknak.
Győrben 505 hajléktalant tartanak számon, akik közül 330-an élnek a szállón, a számítások szerint legkevesebb 170-190 ember a szabad ég alatt éjszakázik a hideg hónapokban is.
A teajáratokat elsősorban oda indítják, ahol több hajléktalan él, például az Iparcsatornához, a Vadász laktanyához és a Bácsai telepre mennek ki, de a Belvárosban és Szabadhegyen is osztanak teát és takarót.

Nyugat-Dunántúl

 

Az elmúlt napok fagyos időjárása miatt már elindult a teajárat Győrben. A Segítőház Alapítvány munkatársai rendszeresen járják a város utcáit és meleg teát, illetve takarót osztanak a hajléktalanoknak. Sütő Csaba igazgató elmondta, nem követelt áldozatokat a napok óta tartó hideg. A városban közel 205-en élnek az utcán, a szállón pedig 330 embert látnak el.

images/stories/hajlektalan_0.jpg

Sütő Csaba hozzátette, előzetesen felmérték azokat a helyeket, ahol több hajléktalan él. Legtöbbször az Iparcsatornához, a Vadász laktanyához és a Bácsai telepre mennek ki, de a Belvárosban és Szabadhegyen is osztanak teát és takarót. A Segítőház Alapítvány munkatársai egyébként idén is szerveznek karácsonyi ünnepséget a rászorulóknak. A Stromfeld utcában csütörtökön 11 órától csomagot osztanak a hajléktalanoknak, a szálló lakói pedig egy rövid műsort is előadnak az érdeklődőknek. Délután egy órától a likócsi intézményben tartanak karácsonyi ünnepséget.

Nyugat-Dunántúl

Bár a hétvégén -10 fok alá is süllyedt a hőmérséklet, még mindig élnek utcán emberek. Nyolc hajléktalan emberről tudják a szakemberek, hogy a kemény fagyok ellenére sem keresik fel a melegedő helyiségeket. Szabó Tibor, utcai szociális munkás délutáni ellenőrző körútján azokat a helyeket keresi fel, ahol hajléktalanok éltek, élnek. Az első állomás az egyetem. A híd mindkét oldalán látni földre terített ruhákat. Néhány hete még itt éjszakázott egy hajléktalan.

A szakemberek nyolc hajléktalanról tudnak, akik még most, a kemény éjszakai fagyok ellenére is az utcán élnek. A Csónakázó-tónál lévő buszmegállónál például két-három hajléktalan szokott tanyázni.

Szabó Tibor, utcai szociális munkás
"Mi mindennap felkeressük őket, hogy jöjjenek be a Zanati útra és vegyék igénybe a szolgáltatásokat. Napközben pedig a nappali központba, ahol fürödni, mosni tudnak. Nem kell kint lenniük az utcán."

És éltek is ezzel a hajléktalanok. A nappali központot, az éjjeli menedékhelyhez hasonlóan több fedél nélküli ember kereste fel az elmúlt napokban a nagy hideg miatt. Délután négy óráig juthatnak a nappali központban melegételhez, teához a hajléktalanok.

Horváth Olga, a Savaria Rehab-Team igazgatója elmondta, minden hajléktalan elhelyezéséről gondoskodni tudnak Szombathelyen. Azt kéri, hogy senki ne menjen el szótlanul az utcán fekvő, esetleg segítségre szoruló fedél nélküli emberek mellett.

Horváth Olga, ügyvezető igazgató - Savaria Rehab-Team Kft.
"Annyi férőhely van, ahány hajléktalan. Senkinek nem kell csak azért az utcán maradnia, mert nincs elég férőhely."

A szolgálatnál az 513-318-as telefonszámon éjjel-nappal fogadják a hívásokat. A hideg idő beálltával, szinte mindennap érkezik hívás, a hétvégén például kettő is. Szombathelyen 10 perc alatt a helyszínen vannak az utcai szociális munkások, hogy segítsenek a hajléktalanoknak.

 

Nyugat-Dunántúl

A szombathelyi Ferences templomnál egy láthatóan ittas hajléktalan férfi üldögél. P. Zsoltot Pókként ismerhetik a városban, és egy évtizede hajléktalan, emellett pedig ő maga vallja be, hogy alkoholista. Pár hete felmosóvízzel locsolta le a templom takarítónője, a templombajárók és a sekrestyés szerint teljesen jogosan.

Legendának indult, valóság lett belőle

Egy ismerősöm hívott fel azzal, hogy a buszmegállóban azt beszélik, egy hajléktalant leöntöttek vízzel a Ferences templomnál. Bár sokan sokféle legendát gyártanak a városban, tudjuk, hogy minden legendának van alapja. Mi pedig igyekeztünk visszamenni az alapokhoz.

A Fő tér felé tartunk, nyirkos ködös idő, eső szemerkél. Az eredeti terv szerint körbe kérdezünk majd pár hajléktalant, hogy ők hallottak -e a bizar történetről, ám szerencsénk van. A Ferences templom előtt egy ápolatlan hajléktalan férfi gubbaszt. Mellette egy zacskó "gyorsrizs". A férfi nem kéreget, csupán ül, és néz maga elé. Érdeklődünk, hallott -e arról, hogy itt valakit leöntöttek, mire megtudjuk, hogy persze, hiszen ő volt az áldozat.

A férfi Zsoltként mutatkozott be, de később leszögezte, hogy a többiek Pókként ismerik, így írjunk róla. Szóval Pók egy szerencsétlen válást követően került az utcára, s több mint egy évtizede hajléktalan. Hajléktalan, és emelett bevallottan alkoholista is. "Napi hét-nyolc liter minimum elfogy" -mutat rá a pancsolt borra, melyet háromszáz forintért lehet venni az éjjelnappaliban. Póknak szüksége van az italra, nem is bírná már ki anélkül.

A hajléktalan, aki gyűlöli a galambokat

Egyszercsak valami elszabadul, fogja az alamizsnaként kapott rizst, és szétszórja mondván; egyék meg a galambok. Azt is közli velünk, hogy gyűlöli a madarakat, s ha lehetősége lesz rá, egy géppuskával agyonlövi őket. A templom előtti tér pedig tele lesz rizzsel.

Azt is megkérdeztük, hogy miért nem veszi igénybe a város szociális szolgáltatásait, miért az utcán alszik, és miért nem a hajléktalanszállóban? Zsolt szerint jobb ez így, az utcán nincsenek szabályok, szabadon lehet inni, s ismét hangsúlyozza, hogy pia nélkül nem nagyon bírná. Börtönben is többször volt, de az új, szombathelyi börtönnel nincs megelégedve.

Pók Zsolt

Pók Zsolt

Arra kértük Zsoltot, mesélje el, miért is öntötték le. Megtudtuk, hogy ő mindennap a templom lépcsőjén szokott üldögélni, alamizsnára várva. Egy napon szóváltásba keveredett a takarítónővel, s azt ő is elismeri, hogy bizony "lek****-zta""Erre lelocsolt koszos felmosó vízzel, ami azért nagy szemétség volt, mert nagyon hideg van ilyenkor" -adta elő hevesen gesztikulálva a történetet, hozzátéve, hogy nem ez volt az első eset, egyszer a Szent Márton utcában is leöntötték, nemrég pedig fiatalok egy csoportja verte meg.

A sekrestyés szerint jogos volt a büntetés

Visszatérünk a Ferences templomhoz, ahol egy hölgy láthatóan felindult állapotban épp a Zsolt által kiszórt rizsmaradékot sepregeti. Szóba elegyedünk vele, és megtudjuk, hogy Zsolt nem épp egy ma született bárány. "Kérdezze meg az idejáró asszonykákat milyen ember ez! Nem mernek már a templomba se bejönni miatta. Naphosszat itt ül, beszólogat, szidja a felmenőinket, ápolatlan" -sorolja a kifogásokat a templom sekrestyése. Mikor rákérdezünk, hogy tud -e az esetről, mikor a takarítónő vízzel öntötte le, érdekes módon igenlő választ kapunk. "Itt ült akkor is a lépcsőn, körülötte vértócsa, meg ki tudja még milyen mocskok. A takarítónő megkérte, hogy menjen arrébb, a Zsolti meg elküldte a jó édesanyjába. Azt azért nem gondolnám, hogy leöntötte, bár biztos, hogy odalöttyintett" -mondja a sekrestyés, és üzeni, ha valaki annyira sajnálja Zsoltit, vigye egy napra haza, és ő maga is rájön, hogy mi a probléma.

A templom bejáratánál egy idős néni is megerősíti a sekrestyés állítását mondván; félnek a hívek, hiszen ezek a hajléktalanok erőszakoskodnak velük, ijesztegetik őket, beszólogatnak nekik. "Hiába hívják ki a rendőrséget, miután a hatóság elvitte a hajléktalant, vagy új jön helyette, vagy két órával később újra ott "téblábolnak" a templom kapujában."

A szakma szerint ők a városhoz tartoznak

Megkértük Horváth Olgát, a Savaria Rehab team ügyvezető igazgatóját, hogy mondja el véleményét. Mint megtudtuk, Szombathelyen viszonylag jó a helyzet, a hajléktalanszállókban több mint százan vannak éjszakánként, és ezek a hajléktalanok nem is inzultálják a járókelőket. "Mindösszesen négy-öt olyan csöves van, aki erőszakos, ugyanakkor azt is el kell fogadni, hogy ők is a városhoz tartoznak, s ennyi tolerancia igazán elvárható lenne az emberektől"

Szakály Gábor, a Szociális Bizottság elnöke azt mondja, a legtöbb utcán lévő ember rendelkezik lakással, csak nekik ez nagyon jó megélhetési forrás. A Zsolttal történteket egyébként sajnálatosnak tartja a politikus, hiszen bárki fordulhat a szociális intézményekhez, onnan senkit nem tiltanak ki, ha betartja a szabályokat. Vannak olyan régivágású, a rendszerváltáskor csövessé lett emberek, akik deviáns életmódot folytatnak, és eszük ágában sincs változtatni. "Ezeket az embereket megkeressük, minden éjjel figyelünk, hogy ne fagyjanak meg, de ezenkívül mást nem lehet tenni" A bizottság elnöke szerint ez már hatósági kérdés, hogy ebben az esetben mit lehet velük kezdeni.

Nyugat-Dunántúl

Egyre több hajléktalan próbál szerencsét a nyugati határ mentén, sőt sokan Ausztriában próbálnak meg boldogulni. A gazdasági válság miatt azonban ez csak kevés fedél nélkülinek sikerül. A többiek a mosonmagyaróvári hajléktalanszállón kérnek segítséget. Az intézményben már most telt ház van, pedig még be sem köszöntött az igazi hideg. A tranzithajléktalanok miatt a szállót azonnal bővíteni kellene, az önkormányzatnak azonban nincs rá pénze. Most folyamatosan pályáznak és azt ígérik senki nem marad majd az utcán, ellátatlanul.
 

Időjárás Budapest




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Videók

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2018)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2018 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com