Nyugat-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

A Szarvas utcába tervezett hajléktalan-krízisszálló létesítése és környezetük további romlása elleni tiltakozásul adtak át petíciót az utcában lakók képviselői Somogyi Tivadarnak a városházán pénteken. Az alpolgármester két héten belüli választ ígért. A győri Szarvas utcát a január 18-i gázrobbanás emelte a figyelem központjába, az ott és a környéken lakók most ezt kihasználva döntöttek úgy, hogy hangosabban próbálják panaszaik megoldását kierőszakolni.

Ehhez hozzájött, hogy a város hajléktalan-krízisszálló létesítését tervezi. A petíciót, amit most átvettem, átolvasom. Lehet, hogy tartalmaz jogos vagy nem jogos félelmeket. Ezért ígértem, hogy két héten belül válaszolni fogunk rá.

Somogyi Tivadar A Szarvas utcaiak petíciót állítottak össze, abban az említett krízisszálló elutasítása mellett többek között olyan pontok szerepelnek, mint a környezet elszemetesedése, a normális társadalmat tönkretevő emberek Győr-Szigetbe telepítése elleni tiltakozás. A több száz aláírással ellátott tiltakozást Somogyi Tivadar alpolgármesternek adták át a városrész lakóinak képviselői.

– Annak a háznak és az oda telepítendő funkcióknak a tervezése folyik. Annyit tudok, hogy kell egy hajléktalanokat ellátó orvosi rendelő, egy nappali konyha, kellenek krízislakások. Ez utóbbiak esetében nem hajléktalanokról, hanem szociálisan rászorulókról kell beszélni. A petíciót, amit most átvettem, átolvasom.


Lehet, hogy tartalmaz jogos vagy nem jogos félelmeket. Ezért ígértem, hogy két héten belül válaszolni fogunk rá.

Annak, hogy a Szarvas utcában egyáltalán valami létesüljön, elsősorban anyagi vonzatai vannak, a költségvetés pedig még nincs elfogadva – mondta el Somogyi Tivadar.

A Szarvas utcaiak képviselőitől Somogyi Tivadar alpolgármester vette át a lakók petícióját.

Nyugat-Dunántúl

Befalaztatja a volt Thúry-laktanya területén lévő legénységi épület alsó ablakait az önkormányzat. Ezzel párhuzamosan az épület őrzéséről is gondoskodott a közgyűlés.

Az egykori Thúry-laktanya körzete jelentős átalakuláson ment keresztül az elmúlt időszakban. A földterület egy része értékesítésre került, míg a fennmaradó részt 900 millió forintból rehabilitálták. Mára csak a 4. számú legénységi épület maradt meg, melynek állapota rohamosan romlik, ráadásul a hajléktalanok is beköltöztek. A fent említett problémák miatt korábban a bontás gondolata is felmerült, ám az önkormányzat végül elvetette az ötletet.


Fotó: Szakony Attila - További képekért klikk a fotóra


A legutóbbi közgyűlésen ismét napirendre került a legénységi épület ügye. A testület végül úgy határozott, hogy az épület állagmegóvása érdekében – mivel egyesek már az építőanyagot is elkezdték elhordani – befalaztatja az ablakokat, s egy acél biztonsági ajtót is beépítenek. A munkálatokra bruttó 700 ezer forintot különített el az önkormányzat. Ezzel párhuzamosan a város területén működő polgárőr egyesületeket is felkérte az önkormányzat az épület őrzésére. A polgárőr szervezetek havi szinten 12 ezer forintért vállalták is a feladatot.

Úgy tudjuk: az épületet az önkormányzat piaci hasznosításra szánja, így aztán a funkciót egy későbbi vevő vagy bérlő határozhatná meg.

 


 

Nyugat-Dunántúl

Nincs ember, akinek ne tűnne fel, hogy egyre több a rossz külsejű, erőszakos kéregető a belvárosban. Szinte mindenkit megszólítanak, pénzt kérnek, néha fenyegetőznek is. Mindennapjainkat megkeseríti egy rosszul öltözött, általában illuminált állapotban lévő társaság. Kéregetnek, a pénzt alkoholra költik. Az éjszakát lépcsőházakban, hajléktalanszálláson töltik, nappal a boltok bejárata előtt, tereken kéregetnek. És egyre erőszakosabbak.

Egy járókelő elmondta, hogy nem akart pénzt adni nekik, erre megkérdezték, hogy félti-e az autóját. Egy férfi, akit megállítottak bevásárlás után, ezt mondta el:

- Többször adtam már nekik, de ezúttal nem nyúltam a zsebembe. Katasztrófa, ami itt folyik, nem lehet úgy átjutni a belvároson, hogy ne találkozzon az ember velük. Hogy mit tesznek a rendőrök? A múltkor láttam, hogy intézkedés helyett csak kedélyesen beszélgettek, röhögcséltek velük.

- Egyre több panasz érkezik a hajléktalan életmódot folytató személyek által elkövetett jogsértésekkel kapcsolatban - tudtuk meg Leibinger Esztertől, a Vas Megyei Rendőr-Főkapitányság sajtószóvivőjétől. - Ezek a jogsértések: koldulás, köztisztasági szabálysértés, közterületen szeszesital fogyasztás tilalmának megszegése, csendháborítás és néha a garázda, rendzavaró cselekmények.

A szóvivő hozzátette: Szombathelyen a kizárólag közterületen élő személyek száma 35 fő körül mozog, közülük 15 fő az, akik rendszeresen jogsértéseket követnek el. Velük az egyik probléma az, hogy nem hajlandók igénybe venni a szociális intézmények szolgáltatásait. Kukázásból, segélyszervezetek adományaiból, sokszor zaklató módú koldulásból tartják fenn magukat. Az általuk elkövetett kisebb súlyú jogsértések száma az elmúlt időszakban jelentősen megnőtt. De szinte napi rendszerességgel érkezik panasz az intézmények, kereskedelmi egységek, iskolák környékéről is, mert a terület sajátosságaihoz nem illő módon viselkednek.

- Ki kell emelni, hogy nagy problémát jelent az ápolatlanságuk, a sokszor szemmel is látható tetvesség, rühesség. Szombathelyen a leginkább érintett területek a Fő-tér, a Március 15-e tér, a Berzsenyi tér és a Fő térre bevezető utcák. Az a tapasztalat, hogy ezek a személyek azokat a területeket látogatják leginkább, ahol a koldulással valamennyi bevételre tesznek szert. Ezeken a területeken konkrét jogsértés mellett szemetelnek, a dolgukat végzik, hangoskodnak, és megbotránkoztató módon viselkednek.

A szóvivő szerint a Szombathelyi Rendőrkapitányság a jelenség megszüntetésére vonatkozóan több lépést tett. Külön bizottságot állított fel erre a célra, az érintett területeken a közterületi szolgálatot megerősítette, a rendőr - közterületfelügyelő párok létszámát bővítette, a lakosság figyelmének felhívására programot dolgozott ki.

A közterületen szolgálatot ellátó rendőri állomány a hajléktalanok által elkövetett jogsértésekkel szemben fellépnek és a jelenség megszüntetése érdekében a szükséges intézkedéseket megteszik, hangsúlyozza a szóvivő. - Az intézkedések kétharmada nem bejelentés alapján, hanem rendőri kezdeményezésre történik. Az intézkedés alá vont személyek azonban közönyösek, érdektelenek a hatósági intézkedéssel szemben. A hatóságok fellépését, a jogsértésekkel szembeni következmények végrehajtását több körülmény is nehezíti. Ezeknek a személyeknek egy része fertőző beteg (TBC, Hepatitis, rühesség, tetvesség), és kóros elmeállapotú, de a kóros elmeállapotú személyekkel szembeni hatósági fellépés korlátozott. A közterületi állomány által a hajléktalan személyekkel szemben végrehajtott kényszerintézkedések (előállítás, elővezetés, biztonsági intézkedés) során szigorú biztonsági, egészségvédelmi szabályokat kell betartani.

- A probléma megszüntetésére még a következetes, folyamatos és célirányos rendőri fellépés sem elegendő. A helyzetet olyan társadalmi probléma okozza, amelyre teljes körű és megnyugtató jogi, hatósági megoldás még nincs - húzta alá a szóvivő.

Nyugat-Dunántúl

Másfél száz ember a 60 ezres városban sok vagy kevés? Attól függ, melyik csoportba tartozunk? A szerencsések közé, akiknek van hol lehajtani a fejüket vagy a napi betevőért, szállásért küzdők közé?

Ez a társadalom szégyene, hogy ide jutottunk - fakad ki a középkorú férfi, amikor megtudja, hogy újságíró is kíséri a Vöröskereszt teajáratával érkező két szociális munkást. A szervezet a megyeszékhelyen naponta 20-30 utcán élő ember vacsorájáról gondoskodik ily módon évek óta, a hideg idő beköszöntétől egészen kora tavaszig.

Este hét óra felé jár, amikor a Spar áruház parkolójában kisebb csoport gyűrűjében felnyitja a Renault Kangoo ajtaját Rácz Péter szociális munkás.

Tölcsért, kanalat ragad, veszi át a flakonokat, meri a forró teát a kondérból. Dobozos zsír vagy szeletelt sajt és kenyér kerül a kezekbe. Óvatosan nyúlnak érte, a fényképezőgép gyanakvóvá teszi őket.

Ne írja le a nevemet, pedig nem nekem kellene szégyenkeznem, hogy ide jutottam - folytatja a férfi. - Dolgoznék én most is, jogosítványom van, meg esztergályos szakmám, de 56 évesen leszázalékolva nem kellek senkinek. Tizennégy évet dolgoztam egy helyen, de kirúgtak.

Szavaiból a klasszikus hajléktalantörténet kerekedik ki.

Özvegység, új házasság, válások, újrakezdések az összes anyagi és érzelmi megrázkódtatással. Ez kövezte ki az utat az utcára. Miközben hallgatom, Herczegh Beatrix szociális munkás félrehívja a csoport egyetlen nőtagját, akiről senki se mondaná meg, pincében él. Nemrég került utcára, az albérletet nem tudta fizetni, munkáját elvesztette, családjával összeveszett. Még tartja magát, ki tudja meddig, a szállóra még nem akar menni a párjával, aki szintén hajléktalan.

János remeteként él június óta a Kertvárosban, egy bolt oldalában, a félig fedett teraszon találjuk. A környékbeliek eleinte rendszeresen hívták a Vöröskeresztet, míg meg nem szokták, hogy ő így él.

- Utoljára Botfán dolgoztam, állatokat gondoztam, szállást, ennivalót kaptam, de csökkentették a gazdaságot, rám már nem volt szükség - magyarázza az 58 éves férfi. - Nem fázom én itt, jó a helyem, van hálózsákom, takaróm. Napközben meg flakonokat gyűjtök, abból van kis pénzem, meg majd bemegyek a Vöröskereszthez segélyt intézni - ígéri.

 

Nem először, de nem teszi meg, csak nyugtatásul mondja, hogy ne háborgassák.

- Én kérem, alkoholista vagyok, az tette tönkre az életemet - fogad kedélyesen a plaza melletti parkolóban Kovács úr, és büszkén számol be róla, hogy diplomát szereztek gyerekei, egyik külföldön tanult, a másik már dolgozik.

Igazat mondhat, mert legutóbb még csak egyetemistákról beszélt. Az 55 éves férfi kiiratkozott családja életéből, a lakást rájuk hagyta. Úgy tervezi, ha saját lábra állnak a gyermekei, elkéri részét a közös vagyonból. Nem lehet kétség, mi lesz a pénzzel.

Utunk utolsó állomása a ruhagyár volt orvosi rendelője. Évek óta tanyája mindenféle népnek, amit a mérhetetlen mocsok is jelez. Az egyik szobában három ágybetét, kis éjjeliszekrény árulkodik arról, hogy itt élnek. Sőt, messzire se mehettek, mert friss kenyér, felvágott fekszik a földön. Vacsora vagy reggeli, nem tudni, s talán ők sem, mert létezik egy szint, ahol az idő megszűnik mint viszonyítási pont. Csak a létezés pillanatait élik meg, számukra nincs se múlt, se jövő. Jövő, amitől félni kell.

- Én már tartalékolok az adományokból, mert biztos vagyok benne, a bedőlt hitelesek közül sokan jönnek majd hozzánk, és nekik is segíteni kell - mondja búcsúzóul Bea, és autójuk visszaindul a Hock János úti hajléktalanszállóra, ahol most 130-nál is többen élnek, mert a hideg miatt az éjjeli menedék is megtelt.

Nagykanizsán 1991 óta az összes hajléktalanellátási intézményt a Vöröskereszt működteti, állami normatív támogatással. Antal Istvánnétól, a Vöröskereszt területi vezetőjétől tudjuk, hogy a 35 férőhelyes hajléktalanszállón - ahol fizetni kell némi térítési díjat - van még szabad hely, ugyanakkor a 20 férőhelyes női, illetve a 30 fős férfi éjjeli menedékhelyeken, a családok átmeneti otthonában, valamint a 40 fős nappali melegedőn napjainkban is telt ház van. Szükség esetén tudnának újabb jelentkezőket fogadni a novembertől április végéig működő, 25 fős téli krízisen is, bár a hatágyas női részleg már megtelt.

- Összesen 165 fő van az ellátási rendszerünkben, akik intézményi kereteken belül töltik napjaikat, de az utcai szociális munkások jóvoltából az utcán élőkre is jut kellő figyelem - mondta a vöröskeresztes szakember. - A téli teajáratunk naponta forró teával és élelmiszerrel, meleg ruhákkal és takarókkal keresi fel azokat hajléktalanokat, akik nem akarnak bemenni a szállóra, így próbáljuk életben tartani őket, bárhol is aludjanak. Fürdési, tisztálkodási lehetőség van számukra az átmeneti szállón, a nappali melegedőre is bemehetnének, s fontos lenne, hogy igénybe vegyék ezen lehetőségeket, mert a masszív mínuszokban nagyon könnyen kihűl az ember.



A Both Gábor vezette teajáratosok hivatalos ügyek intézését, a betegek orvoshoz juttatását, s receptre gyógyszer beszerzését is vállalják, s próbálják meggyőzni az utcán élőket, hogy legalább télen menjenek be a szállóra. Sikerként könyvelik el, ha sikerül.

- Sokan mondták, hogy a szállón lopnak, de nekem a mobilom és a pénzem is megvan, különben is mindenki kap egy kulccsal zárható szekrényt - mondta Sanyi, aki, bár kedveli a szabadságot, egy hónapja a krízisszállón éjszakázik.

- Szeretném visszafordítani az idő kerekét! - mormolta maga elé Csicsa, aki napközben bevásárlóközpontnál gyűjti az üvegeket. - Traktoros voltam a téeszben, de jöttek a nők, a pia, elvált tőlem az asszony, így kerültem az utcára. Akkor siklott ki az életem.

- Ön férjnél van? Szokta mondani a férje, hogy milyen csinos? - így indított a 62 éves Laci, aki nyolc éve él a szállón. S mielőtt elolvadtam volna a bóktól, megkérdezte: - Nem hozott pálinkát? Tudna pénzt adni egy liter borra?

Lacinak Karosban étterme, Kanizsán két kocsmája volt, gazdag embernek számított. Aztán az asszony - akit nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetett - elvált tőle, mindene odalett.

- Egy kis szoba, bárhol, ez a vágyam, de esélyem sincs rá, mert csak 27 ezer a nyugdíjam, s alkesz vagyok - mondta, hozzátéve: - Mikor jön legközelebb? Ha akarja, addigra leszokom a piáról.

- Nyolc éve vesztem össze a szüleimmel, a pesti albérletemből jöttem ide, egy kanizsai férfinek dolgoztam cukrászként, aki kéthavi béremmel tartozott - mondta a 24 éves Attila, aki nem kapta meg a járandóságát. - Elégedett vagyok a szállóval, most a Vöröskereszt segítségével motorfűrész-kezelő tanfolyamra járok, van esélyem kikerülni.

Az 53 éves Aranka kárpitosképzésen vesz részt, de úgy véli: akkor is a szállón fog megöregedni, ha munkát kap.

- Egyedülállóként nem tudtam fizetni a törlesztéseket, így elvesztettem a szegedi lakásomat - mesélte a csendes, értelmes hölgy, aki 11 éve hajléktalan, s legutóbb a GE-ben dolgozott. - A női krízisszállón hatan vagyunk egy szobában, mind sérült ember, beleértve magamat is, mert én lelkileg vagyok sérült. Fedél van a fejem felett, s itt biztonságban vagyok, nekem ennyi is elég, nincsenek céljaim.

A hajléktalanszállót vezető Barbarics Lászlótól hallottuk: az ellátottak harmada nő, ami korábban nem volt jellemző. Az intézményben élők több mint fele roma, sokan rokoni kapcsolatban állnak egymással, klikkesednek, nem akarnak beilleszkedni, elfogadni a házirendet, ami sok konfliktust eredményez. S amire régebben nem volt példa, mostanában kétszer az ügyeletesre is rátámadtak.

Szolgálat, 24 órán keresztül
A hajléktalanokat segítő 24 órás regionális diszpécser szolgálatot 2007 novembere óta működteti a Vöröskereszt a Nyugat-Dunántúlon. A vasi és zalai megyeszékhelyről indul útnak a krízisautójuk, ennivaló, ruha, takaró és némi gyógyszer a felszerelésük. Gyakran ők azok, akik akkor segítenek, amikor a mentő még nem viszi el a bajba került, de egészségügyi ellátásra nem szoruló embert, aki egyedül már nem maradhat.

Szerintem (Arany Gábor jegyzete)
Az emberek egy része azt hiszi, a hajléktalanság megszüntethető, pedig gyógyíthatatlan betegség. A társadalom nyavalyája, amit folyamatosan kezelni kell, de ennél többet várni illúzió. Legalább annyira, mint bármilyen kóros függést meggyógyítani. Ha valaki hajléktalan létbe csúszik és ott megreked hosszabb időre, onnan kikerülve is rendszeres segítségre, figyelemre szorul majd. Hajléktalan marad, hiába lesz fedél a feje felett, mert ez nem fizikai, hanem mentális állapot. Sokuk számára ez könnyebb létezés, semmint a hétköznapok küzdelmeit megvívni.

Nyugat-Dunántúl

A fagyos téli időszakban meleg teát, élelmiszert, takarókat, ruhát visznek az utcán élő rászorulóknak a Vöröskereszt munkatársai.
Antal Istvánné, a Magyar Vöröskereszt kanizsai területi vezetője elmondta: ezen a télen is november 1-jén indult a normatív támogatásból működő teajáratuk, mely azokat a hajléktalanokat érinti, akik különböző okok miatt nem akarnak bemenni a szállóra. Az utcai gondozó szolgálat munkatársai felkeresik a rászorulókat. Napi rendszerességgel meleg teát, konzervet és vajaskenyeret kapnak energia utánpótlásként, meleg ruhát és takarót, hogy meg ne fagyjanak, s persze bíztatást, hogy mégiscsak menjenek be a téli krízisszállóra vagy a nappali melegedőre. 

- Egy hónapja a téli krízisszállón éjszakázunk, reggel kijövünk, s elkezdjük az üvegezést és a dobozozást - így Gyuri, aki hétfő délben Sanyival és Balázzsal az egyik bevásárlóközpont előtt várta a teajáratot.

Gyuri, 31 éves, már négy éve hajléktalan, Sanyi 2005-től lakik az utcán. Az összegyűjtött üvegeket és sörösdobozokat leadják, s bár az utóbbiakért csak két forintot kapnak, hétfő 11 óráig már 95-öt összeszedtek, s volt pénzük kajára.  A teajáratot vezető Both Gábortól - aki szociális munkás szakon végzett a főiskolán - hallhattuk: nem csak azokat a hajléktalanokat látják el, akikkel a teajárat során napközben találkoznak, felkutatják a többieket is, felajánlva a segítséget. Mostanában 10-15 főről tudnak, akik ténylegesen az utcán laknak, nylonokba és dobozokba csavarva. S bár ők a világért se mennének be a szállóra, mégis örülnek annak, hogy valaki törődik velük, s esténként is az alvóhelyükre viszi a meleg teát.  Rendszeresen útnak indul a teajárat a megyeszékhelyen is, esténként 20-30 utcán élő embernek juttatnak forró innivalót és pár falatot  - közölte a Vöröskereszt szociális munkása Kardos T. Ádám. A hideg beköszöntével megtelt az egerszegi hajléktalan szállás, elkelt a családoknak és az egyedülállóknak fenntartott nyolcvan hely. Az éjjeli menedékhely negyvenfős kapacitása pedig 115 százalékosan kihasznált. - Az ünnepek idején több élelmiszerhez jutottunk, Adományokat kaptunk, olcsóbban tudtunk vásárolni - magyarázta Kardos T. Ádám. - Csirkepörkölt, paprikás krumpli került az étlapra itt az intézményben, az utcán élőknek pedig szilveszterkor főtt virsli jutott. Sőt , a megelőző napokban, egy falajánlásnak köszönhetően forralt bort is kaptak.  A fagyosabb napok beköszöntével több bejelentést is kapott a diszpécserszolgálatuk fedél nélkül, vagy épp fűtetlen lakásban élő emberekről. Sokszor kelt útra a krízis autó, s ez a tél végéig így is marad.

Nyugat-Dunántúl

Szombathelyen a Zanati úti hajléktalanszállón az egyik lakó a szociális munkást támadta meg, másik kettő pedig összeverekedett.

Szilveszter napján este kilenc után futott be a bejelentés a rendőrség ügyeletére, hogy a Zanati úti hajléktalanszállón szociális munkásra támadt az egyik ott lakó.

A járőr a helyszínről előállított egy hajléktalant, aki ittassága miatt bántalmazta a munkáját végző szociális dolgozót. A személy az előállítás során a Szombathelyi Rendőrkapitányság előállító helyiségében szándékosan az előállító helyiség rácsába verte a fejét, ezért őt mentővel a Vas megyei Markusovszky Kórház Sürgősségi Osztályára szállítoták, ahol megállapítást nyert: könnyű sérüléseket szenvedett. Innen a rendőrök tovább vitték a pszichiátriára.

A hajléktalansztállón azonban továbbra sem volt nyugalom. A járőr garázdaság miatt előállított két férfit, akik a helyszínen összeverekedtek. Mindkét garázda ellen büntetőeljárást kezdeményeztek.

Nyugat-Dunántúl

Győrben az elmúlt 5 évben nem fagyott meg az utcán hajléktalan, ellenben idén 20-nál is többen vesztették életüket olyan fedél nélkül élők, akiknek legyengült a szervezete. Sütő Csaba, a Győr-Likócsi Segítőház vezetője szerint a költségvetésnek nagyobb figyelmet kellene fordítania az utcai segítésre, a mentori hálózatokra és gondozószolgálatok működésére. A győri menhely jelenleg 220 embernek ad szállást, de további 300-an élnek az utcán Győrben. A segítőház működése 17,5 millió forintba kerül.

Sütő Csaba intézményvezető, Győr-Likócsi Segítőház: "Az utcán valóban keményedik a helyzet, két dolog miatt keményedik, rendkívüli módon lecsökkent annak a finanszírozásnak a reálértéke, amit az utcára adnak, ugyanakkor a jelentkező hajléktalanoknak a száma az kizárólag az utcán keresztül jön, múlnak el, vagy halnak meg hajléktalanok az intézményen belül nem volt elhalálozásnak, de azt kell látni, hogy a kizárólagosan az utcán jelentkező hajléktalanság kezeléséhez kevés az a forrás, ami most van. Egyáltalán kevés, és tulajdonképpen az intézmény felé való irányítás is gond, mert nincsenek lakhatási programok, olyan megoldások, amelyek segítenének. Várjuk azt a fajta fellendülést, amit most érzünk, amitől jobb lesz a gazdasági helyzet, amitől elmennek dolgozni, megélhetésük biztosítottabb lesz, és akkor talán a helyzet is jobb lesz."

Nyugat-Dunántúl

Nem maradt senkim. Nem így képzeltem az életemet. A pannonhalmi bencéseknél érettségiztem, hét szakmám van, valamikor jól menő vállalkozó voltam. Volt házam, autóm, több üzletem, feleségem, lányom. És pénzem. Kölcsön adtam, magas kamatra, majd tiltott banki tevékenység miatt börtönbe kerültem. A feleségem elhagyott, a lányom három éve, 19 évesen öngyilkos lett. Mi mondjak? - kérdi könnyes szemmel a 47 éves Hozián Tamás, aki súlyos szívműtéten esett át, és jelenleg arra vár, hogy lerokkantosítsák.

- Asztalos vagyok, Londonban pizzafutár voltam, de a nővéremék ellopták a pénzemet, és hazajöttem - meséli  a 31 éves Varga Zoltán. A 62 éves Zsolnai Lajos felsóhajt: neki sem könnyebb. Három férfi, három sors. A Savaria Rehab Team nappali foglalkoztatójában jártunk.

Tamás, Zoltán és Lajos: mindhárman hajléktalanok. Az éjszakákat a Savaria Rehab Team Zanati úti Segítőházában töltik, nappal pedig a Szőllősi sétányon lévő nappali foglalkoztatóban vannak. Ott fürödhetnek, moshatnak, főzhetnek. Pingpongozhatnának is, ha lenne hozzá kedvük, de ők inkább a tévét nézik, most éppen Nótár Maryt, amint a szerelemről énekel...

Az étkezőasztal köré telepedünk, mögöttünk egy férfi paprikás krumplit főz, de nem engedi, hogy fotózzuk. - Kitagadnának a gyerekek, ha meglátnának az újságban - mondja. Átfut a fejünkön: lehet, hogy a gyerekei nem is tudják, hogy az apjuk hajléktalan? Aztán visszatérünk Zoltánhoz, aki hiszi: egyszer talpra áll. Most is ígértek neki munkát, ha az összejön, akkor talán futja majd  egy olcsó albérletre.

- Nagyon nehéz, higgye el. Ha kérdik a lakcímemet, és bediktálom, hogy Zanati út egy, akkor megköszönik, hogy jelentkeztem - panaszkodik.

Tamás is elmeséli, hogy december 23-án összeesett az utcán, bekerült a kórházba, ahol  amikor már magához tért  kristálytisztán hallotta, amint azt mondták a feje felett: hajléktalan, biztosan fedélt akar a feje fölé ünnepekre. És elküldték.

- Tudja, lehet, hogy lesz egy fél lakásom. A lányomnak volt egy lakása, nemsokára  lesz a hagyatéki tárgyalás, és lehet, hogy a felét én öröklöm. Jól jönne egy saját kuckó, de ilyen áron? - kérdezi sírva.

Lajos bácsi nagyokat hallgat, mintha tudná: hármójuk közül neki van a legkisebb esélye arra, hogy újra talpra álljon.  Ő nyúl először a szendvicsért, nagyot harap a puha kenyérből és a felvágottból. Ma ez lesz az ebéd.

A Savaria Rehab Team Zanati úti Segítőházában a napokban 112 ember éjszakázik, a többség az éjjeli menedékhelyen, míg a többiek átmeneti szálláson. Bujtás Edit  igazgató meséli, hogy szenteste székelykáposztát főztek, és süteményt sütöttek a lakók, akik a meleg étel mellé ajándékcsomagot is kaptak.

- Szombathelyen 12-13 olyan hajléktalanról tudunk, akiket nem tudunk becsábítani az éjjeli menedékhelyre - mondja az igazgatónő. - A szociális munkások azonban ismerik a búvóhelyeiket, és a hideg éjszakákon gyakran látogatják őket: plédet, meleg teát, ételt visznek nekik. -

De a  rendőrség és a lakosság is figyel az utcán élőkre: utóbbiak a 80/205-165-ös zöldszámon jelenthetik be, ha a nagy hidegben hajléktalant látnak az utcán.

Nyugat-Dunántúl

 

A hideg, téli időjárás a hajléktalanokat és az őket ellátó szervezetek munkatársait teszi próbára leginkább. Győrben körülbelül 500an élnek fedél nélkül, ötven százalékuk a likócsi otthonban talál szállást, a többiek az utcán húzzák meg magukat. A hajléktalanokat segítő szolgálat az aktuális helyzetről és az előttük álló feladatokról tartott csütörtökön sajtótájékoztatót.

images/stories/bakacslaszlo/kep2/hajlektalan2.jpg

Öt éve nem halt meg fagyás vagy kihűlés miatt hajléktalan Győrben, s az idei télen is mindenkit szeretnének megóvni - mondta Sütő Csaba a segítő szolgálat vezetője. A segítőház alapítvánnyal közösen összesen 17 és fél millió forintot fordíthatnak pályázati forrásból illetve az önkormányzat hozzájárulásából a fedél nélküliek téli ellátására. Ebből fedezik a hatvan férőhelyes Stromfeld utcai átmeneti szállás költségeit is. Az a közel 220 ember, aki így is az utcán tölti a telet az a szociális munkásoktól kap napi segítséget.

A rendszeres teajáratok segítenek átvészelni a hideg hónapokat, és az utcai munkások számon tudják tartani, ki szorul további segítségre. A téli időszakban a civil és egyházi szervezetek is aktívabbak, várhatóan több helyen lesz ételosztás, ajándékozás. Már él a diszpécserszolgálat telefonszáma, ide várják az értesítéseket, ha valaki ellátásra szoruló embert lát környezetében.

Nyugat-Dunántúl

Amint leesik az első hó, megszólal a civilizált társadalmak lelkiismerete és a figyelem középpontjába kerülnek a hajléktalanok. Megyénk több városában példásan gondoskodnak róluk ha hagyják. Veszprémben jelentős előrelépést hozott az ellátásukban, hogy a Máltai Szeretetszolgálat ősszel nappali centrummal gyarapodott.
 

A kétszintes, 40 millió forintba került veszprémi létesítményben fent irodák kaptak helyet, lent pedig nappali melegedő várja azokat, akiknek az utca az otthona. Amikor csütörtökön ott jártunk, többen kártyáztak, olvasgattak, tévét néztek, volt, aki a számítógép mögött ült.

Szaller Péter, a Máltai Szeretetszolgálat intézményvezetője elmondta, a megyeszékhelyen 200-250 hajléktalant tartanak számon. A társaság fele nem hajlandó bejönni az éjjeli menedékhelyre még akkor sem, ha már kint akár mínusz 10 fok van, róluk az utcai szolgálat gondoskodik. A nappali melegedőben  60-70 ember fordul meg, akik a többiekkel együtt a népkonyhán ebédelhetnek. Telt házas estén itt is tud aludni több ember, igaz, nem ágyon, hanem szivacson.

- Legfőbb elvünk, hogy az időjárás átírhatja a házirendünket. Éppen ezért az erősen ittas, agresszív emberek előtt sem zárjuk be a kaput, hanem őket a két konténerszobában helyezzük el - rájuk külön figyel egy szociális munkás. Az éjjeli menedékhelyen ezekben a napokban ötvenen laknak, de, ha lerakunk szivacsokat a földre, többen is elférnek. Mi még senkit nem utasítottunk el azzal, hogy már nincs hely. Ellenkezőleg, azt szeretnénk, ha minél többen vennék igénybe a szolgáltatásainkat, s nem kockáztatnák azzal az életüket, hogy a szabad ég alatt térnek nyugovóra - nyilatkozta Szaller Péter.

Horváth László József, Ságvári Antal és Fonyódi András szemmel láthatóan jól érzi magát a nappali melegedőben Veszprémben (Fotó: Szabó Péter Dániel)

Az intézmény vezetője azt is elmondta, hogy a 21 ágyas hajléktalanok otthonában fenntartanak 3-4 ágyat azoknak, akik legyengültek, de még nem szorulnak kórházi kezelésre. Olyanokat is befogadnak, akik kikerültek valamelyik egészségügyi intézményből.

Az ötvenszemélyes átmeneti szállón jelenleg 37-en élnek. Jó néhányan próbálnak munkához jutni segítséggel, ami korántsem  egyszerű az ő esetükben sem. Ha megtudják, hogy honnan jöttek, sokszor becsukódnak az ajtók előttük.

A megyeszékhely után Várpalotán és környékén tartják nyilván a legtöbb hajléktalant: közel 200-at, tudtuk meg Dobos Ágnestől, a Vöröskereszt megyei titkárától. Idetartozik Almádi és Fűzfő is. Jelenleg náluk telt ház van. Az átmeneti szállón 52-en laknak, a nappali melegedőt 25-en veszik igénybe, az éjjeli menedékhelyen húszan alszanak. Olyan még nem volt, hogy valakit elküldtek volna, ha máson nem, pótágyon alhatnak. Az utcai szolgálatuk 120-140 emberről gondoskodik. A megyei krízisautó éjjel-nappal bevetésre kész.

Infografika: Glogovcsán Nikola

Ajkán két hajléktalanszállón találnak éjjeli menedéket a rászorulók. A padragkúti szállón négy nő is lakik a nyolc férfi mellett. Egész évben telt ház van. A Máltai Szeretetszolgálat ajkai szállója tíz férőhelyes, ilyen hideg időben az öt pótágyat is elő kell venni, ott szintén telt ház van. A szolgálat nappali melegedőjének 25-30 állandó vendége van.

Teajárat hetente háromszor

A Veszprémben élő mintegy 250 hajléktalan fele nem hajlandó bemenni az éjjeli menedékhelyre, még kemény fagyban sem. Őket sem hagyják azonban sorsukra, az utcai szolgálat munkatársai felkeresik őket. Hetente háromszor teajárat indul az esti órákban, amikor kenyeret, felvágottat, s ha kell, takarót visznek nekik. Akit nagyon rossz bőrben találnak, azt igyekeznek rábeszélni, hogy menjen el velük a Jutasi úti szállóra.

Szaller Péter, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat veszprémi intézményvezetője és Majbó Gábor, az utcai szolgálat munkatársa (Fotó: Szabó Péter Dániel)

Végre irodát is kaptak az utcai segítők, a nappali melegedő hátsó részében. Délelőttönként be lehet menni hozzájuk, segítenek a hivatalos papírok elintézésében is. A raktárból ruhát, takarót adnak a rászorulóknak.

- Napközben is járjuk a várost, igyekszünk segíteni azokon, akik krízishelyzetbe kerültek. Ha kell, mentőt hívunk - tudtuk meg Majbó Gábortól, a veszprémi utcai szolgálat munkatársától.

 A kétszintes, 40 millió forintba került veszprémi létesítményben fent irodák kaptak helyet, lent pedig nappali melegedő várja azokat, akiknek az utca az otthona. Amikor csütörtökön ott jártunk, többen kártyáztak, olvasgattak, tévét néztek, volt, aki a számítógép mögött ült.

Szaller Péter, a Máltai Szeretetszolgálat intézményvezetője elmondta, a megyeszékhelyen 200-250 hajléktalant tartanak számon. A társaság fele nem hajlandó bejönni az éjjeli menedékhelyre még akkor sem, ha már kint akár mínusz 10 fok van, róluk az utcai szolgálat gondoskodik. A nappali melegedőben 60-70 ember fordul meg, akik a többiekkel együtt a népkonyhán ebédelhetnek. Telt házas estén itt is tud aludni több ember, igaz, nem ágyon, hanem szivacson.

- Legfőbb elvünk, hogy az időjárás átírhatja a házirendünket. Éppen ezért az erősen ittas, agresszív emberek előtt sem zárjuk be a kaput, hanem őket a két konténerszobában helyezzük el - rájuk külön figyel egy szociális munkás. Az éjjeli menedékhelyen ezekben a napokban ötvenen laknak, de, ha lerakunk szivacsokat a földre, többen is elférnek. Mi még senkit nem utasítottunk el azzal, hogy már nincs hely. Ellenkezőleg, azt szeretnénk, ha minél többen vennék igénybe a szolgáltatásainkat, s nem kockáztatnák azzal az életüket, hogy a szabad ég alatt térnek nyugovóra - nyilatkozta Szaller Péter.

Horváth László József, Ságvári Antal és Fonyódi András szemmel láthatóan jól érzi magát a nappali melegedőben Veszprémben (Fotó: Szabó Péter Dániel)

Az intézmény vezetője azt is elmondta, hogy a 21 ágyas hajléktalanok otthonában fenntartanak 3-4 ágyat azoknak, akik legyengültek, de még nem szorulnak kórházi kezelésre. Olyanokat is befogadnak, akik kikerültek valamelyik egészségügyi intézményből.

Az ötvenszemélyes átmeneti szállón jelenleg 37-en élnek. Jó néhányan próbálnak munkához jutni segítséggel, ami korántsem egyszerű az ő esetükben sem. Ha megtudják, hogy honnan jöttek, sokszor becsukódnak az ajtók előttük.

A megyeszékhely után Várpalotán és környékén tartják nyilván a legtöbb hajléktalant: közel 200-at, tudtuk meg Dobos Ágnestől, a Vöröskereszt megyei titkárától. Idetartozik Almádi és Fűzfő is. Jelenleg náluk telt ház van. Az átmeneti szállón 52-en laknak, a nappali melegedőt 25-en veszik igénybe, az éjjeli menedékhelyen húszan alszanak. Olyan még nem volt, hogy valakit elküldtek volna, ha máson nem, pótágyon alhatnak. Az utcai szolgálatuk 120-140 emberről gondoskodik. A megyei krízisautó éjjel-nappal bevetésre kész.

Infografika: Glogovcsán Nikola

Ajkán két hajléktalanszállón találnak éjjeli menedéket a rászorulók. A padragkúti szállón négy nő is lakik a nyolc férfi mellett. Egész évben telt ház van. A Máltai Szeretetszolgálat ajkai szállója tíz férőhelyes, ilyen hideg időben az öt pótágyat is elő kell venni, ott szintén telt ház van. A szolgálat nappali melegedőjének 25-30 állandó vendége van.

Teajárat hetente háromszor

A Veszprémben élő mintegy 250 hajléktalan fele nem hajlandó bemenni az éjjeli menedékhelyre, még kemény fagyban sem. Őket sem hagyják azonban sorsukra, az utcai szolgálat munkatársai felkeresik őket. Hetente háromszor teajárat indul az esti órákban, amikor kenyeret, felvágottat, s ha kell, takarót visznek nekik. Akit nagyon rossz bőrben találnak, azt igyekeznek rábeszélni, hogy menjen el velük a Jutasi úti szállóra.

Szaller Péter, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat veszprémi intézményvezetője és Majbó Gábor, az utcai szolgálat munkatársa (Fotó: Szabó Péter Dániel)

Végre irodát is kaptak az utcai segítők, a nappali melegedő hátsó részében. Délelőttönként be lehet menni hozzájuk, segítenek a hivatalos papírok elintézésében is. A raktárból ruhát, takarót adnak a rászorulóknak.

- Napközben is járjuk a várost, igyekszünk segíteni azokon, akik krízishelyzetbe kerültek. Ha kell, mentőt hívunk - tudtuk meg Majbó Gábortól, a veszprémi utcai szolgálat munkatársától.

A hideg elől újabban az áruházak előterébe szivárognak be, a várótermek többségéből már kinézik őket. Zavarja az utasokat, ha koszos ruhájukban elnyúlnak a padokon, ápolatlanságukat messziről érezni - tisztelet a kivételnek.

A veszprémi vasúti váróból vélhetően miattuk szedték ki a támlás padokat, hogy még véletlenül se lehessen bent szunyókálni. Aztán kikerült egy papírra "A váróterem rendje" című felhívás is. Ezt mintha csak a hajléktalanokra szabták volna, csupa intelem minden mondata: csak érvényes jeggyel lehet bent tartózkodni, tilos alkoholt fogyasztani, kéregetni, hangoskodni, az utasokat megbotránkoztató módon viselkedni. Sőt: "Az ablakpárkányra ülni tilos."

Reméljük, hamarosan fölösleges lesz ez az intelemsor, hiszen az állomással szembeni nappali melegedőben van bőven hely. Ott szívesen fogadják a hajléktalanokat.
 

 

Időjárás Budapest




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2018)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2018 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com