Kitekintés

Közterületen élők Varsóban – Nemzetközi kitekintés 2013. október

A lengyel Kamilianska Misja Pomocy Spolecznej (Szent Kamill[1] Segítő Szervezet) „Utcai munkás – a bizalom embere” kutatás során térképezte fel a varsói közterületen élőket, helyzetüket, problémáikat. A 2012-es vizsgálat volt az első olyan, ami megpróbálta a város teljes területén elérni a közterületen élőket. A vizsgálat több szakmai rendezvényeken, vagy a sajtóban rendre felbukkan állítást vizsgál, amelyek valóságtartalma megkérdőjelezhető. Az egyik ilyen, hogy a közterületi hajléktalanság egyéni választás eredménye, hiszen még a legnagyobb hidegben is akadnak üres férőhelyek a város éjjeli menedékhelyein. A másik álláspont szerint a közterületen élő hajléktalan emberek jelentős része szenvedély- (elsősorban alkohol-) beteg, ami szintén egyéni választás kérdése – hiszen vannak detoxikáló állomások és bentlakásos rehabilitációt kínáló programok, aki ténylegesen le akar szokni, az le is tud. A harmadik vélekedés a hajléktalan embereket „jó és rossz prognózis” alapján osztja ketté, így határozván meg, hogy kik érdemesek a segítségre. A kutatók szerint az ilyen típusú szlogenek annyira bevettnek számítanak, hogy maguk a döntéshozók is elhiszik őket, és erre hivatkozva nem hoznak létre a közterületen élők számára lakhatási programokat – holott pont az a tény, hogy egyesek minden más programból kihullanak vagy azokkal szemben bizalmatlanok, indokolhatná új, célzott ellátások létrehozását.

A lengyel szervezet 2011 óta elsőként végez utcai szociális munkát Varsó három kerületében. Szorosan együttműködnek a rendőrséggel illetve a szociális ellátó szervezetekkel – ami különösen az első, ismerkedési időszakban volt jelentős – ekkor vették fel a kapcsolatot a többi szervezet által ismert közterületen élő emberrel, illetve térképezték fel a területet. Az utcai munkát az első évben a szervezet saját forrásból finanszírozta: az egyik éjjeli menedékhelyen dolgozó segítő látta el az utcai munkás munkakört másodállásban, s alkalmanként egy önkéntes is elkísérte. 2012-ben a program finanszírozásába a Mazóviai vajdasági önkormányzat[2] is beszállt. Mivel 2013-ban megszűnt a program állami (rész)finanszírozása, a szervezet sem működteti azt tovább – bár az utcai szociális munkás önkéntes alapon továbbra is tartja a kapcsolatot a közterületen megismert emberekkel.

Az utcai munka két éve alatt 138 hajléktalan emberrel ismerkedtek meg Varsó három kerületében, akik elsősorban elhagyatott, gyakran romos épületekben, zártkerti házikókban, a vasúti sínek közelében, használaton kívül garázsokban illetve kukatárolókban élnek. Közülük 114 fővel tartottak rendszeres kapcsolatot. Az utcai gondozó szolgálat ügyfeleinek 81%-a férfi volt, egyharmaduk több mint öt éve, többen pedig 15-20 éve éltek közterületen – de átlagosan 8 éve voltak hajléktalanok. Az átlagéletkor 52 év, a legfiatalabb 31, a legidősebb ember 71 éves volt. Az ügyfelek kétharmadának nem volt semmilyen személyes irata – s mindössze 20 ügyfélnek volt állandó lakhelye. Az ügyfelek egyharmada Varsóban élt hajléktalanná válása előtt is, egy másik harmada Varsó környéki településekről költözött a fővárosba. Mindössze 31 ember akadt, aki megpróbálta igénybe venni Varsó egyetlen alacsony küszöbű éjjeli menhelyét, ám az esetek felében teltház miatt nem jutottak be éjszakára. A közterületen élők nagy részének alumínium dobozok, fémhulladék és üveggyűjtögetésből van jövedelme, s mindössze 7 fő részesült szociális segélyben. A szociális munka eredményképp egy fő kártérítést kapott egy téves börtönbüntetésért, egy fő hozzájutott örökségéhez, egy ember pedig rokkantnyugdíjhoz jutott. Bár Varsóban nem számít szabálysértésnek a közterületen való életvitel, többeknek van szabálysértési adóssága, főleg a detoxikáló állomásra való beszállítás miatt. 10 fő adóssága eléri a 30 000 Ft-ot, közülük 3 emberé meghaladja a 105 000 Ft-ot is.

60 ügyfél számolt be arról, hogy kapcsolatban áll a rendőrség munkatársaival. Többeket látogatnak a rendőrök heti, kétheti rendszerességgel. Gyakran előfordult, hogy a rendőrök szállítják el a hajléktalan embereket a kijózanító állomásra vagy valamelyik éjjeli menhelyre. A közterületen élők közül csak páran használták a népkonyhákat. A detoxikáló állomásra 20 főt szállítottak be, összesen 409 alkalommal: a rekord 201 beszállítás a szolgálat két éve alatt. 17 esetben kellett mentőt hívni.

A szervezet abban reménykedik, hogy 2014-ben ismét lesz állami finanszírozása az utcai szociális munkának, amire pályázati úton, többéves szerződést kínálva fogják kiválasztani a legrátermettebb szolgálatot.




[1] Szent Kamill az ápolók és ápolónők védőszentje, a Szent Kamill rend 1905 óta működtet szociális és egészsügyi ellátásokat Lengyelországban. A rendszerváltás után folytatták korábban megkezdett munkájukat, és jelenleg az ország különböző településein működtetnek ellátásokat pszichiátriai betegek, AIDS és HIV betegek, árvák, haldoklók, valamint hajléktalan emberek számára.

[2] amelyhez Varsó tartozik

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Időjárás Budapest




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2018)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2018 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com